Az újabb Orbán-kormány felépítése egyre inkább igazodik a rendszer szükségleteihez, céljaihoz és egy klasszikus pártállami diktatúra modelljéhez. Ahogy független civil élet nem lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, úgy a kormányzásban sincsenek civil szakmai területek, minden belügyi és pártállami politikai irányítás és kontroll alá kerül. Ebben a legviccesebb az, hogy a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium sem elég megbízható, még túl sok szakmai elemet tartalmaz, ezért csak átmenetet képez a propagandaminisztérium felé.
Egy diktatúra legfontosabb szerve a propagandaminisztérium, legfontosabb embere a propagandaminiszter, a legfontosabb eszköze pedig a titkosszolgálat. Ez a kettő most találkozik, miután Rogán Antal propagandaminisztériumának irányítása és felügyelete alá tartoznak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok. Ilyen egy jogállami demokráciában elképzelhetetlen, ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálatokat politikai célokra használják fel és nem szakmai alapon, hanem politikai szempontok szerint működtetik. Ez egybevág azzal, ahogy már eddig is használták a Pegasus szoftvert.
Miután Orbán a „korrupcióellenes” küzdelmet is a legkorruptabb fideszesek egyikének, Rogán Antal kezébe adta (akit százalékos Tóninak neveztek a Belvárosban, a letelepedési kötvénybizniszről, saját maga és a volt felesége meggazdagodásáról nem beszélve), Orbán az ellenség (ellenzék) megfigyelése mellett a saját emberei ellenőrzését is a korrupciója miatt leginkább zsarolható, leginkább bennfentes emberére, a propagandaminiszterre bízta, mert a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium túl sikeresen leplezte Orbán kollégiumi társát, Völner Pált és bűnszervezetét.
Ezzel együtt a Belügyminisztérium átmenet a civil szakmai minisztériumi státusz és a diktátor közvetlen irányítását jelentő propagandaminisztérium között, miután a diagnosztizálható futóbolond Kásler Miklós által vezetett emberminisztérium megszűnik, és annak legfontosabb területei, az oktatás és az egészségügy a Belügyminisztérium hatáskörébe kerül. Ennek oka lehet a szervezettség is, mert ha valamit el kellett intézni és meg kellett szervezni az egyébként tökéletesen impotens Orbán-kormányoknak, akkor azt mindig Pintérre kellett bízni, különben nem lett belőle semmi.
Ez azonban nem elégséges magyarázat arra az abszurd, és kizárólag diktatúrákra jellemző döntésre, hogy az oktatás és az egészségügy belügyminisztériumi irányítás és felügyelet alá tartozik. Ez azt jelenti, hogy az oktatás és az egészségügy rendészeti, belügyi, ha úgy tetszik, rendőri kérdés. A tanárok ugyanúgy a belügyminiszter alá tartoznak, s kvázi belügyi dolgozók lesznek, mint a rendőrök. Ez jogállami nonszensz, ez abszolút elfogadhatatlan, és kiválóan mutatja, hogy ez a rendszer rendőrségi kérdésnek tekinti a gondolkodást, a tudást és a véleményt. Ez a diktatúrák sajátja.
Ahogy mindent elmond Magyarországról az is, hogy ezt egyetlen szó nélkül veszi tudomásul az ország, és nem tiltakozik senki az ellen, hogy miután megszűnt a tanszabadság, nincsenek szabadon választható stúdiumok, tankönyvek, tananyagok és tanárok, még az egész oktatás is a rendőrminisztérium és egy volt rendőrfőkapitány irányítása és ellenőrzése alá kerül. Csak diktatúrában lesz az egészségügy is rendőrségi és rendészeti kérdés, ahol közvetve az orvosok is belügyi alkalmazottá válnak, mert egy diktatúrában titkosak az egészségügyi adatok és veszélyes a nyilvánosság.
Tulajdonképpen abból lehet következtetni a NER fejlődési ívére és Orbán diktatúrájának élettartamára, hogy még ez is csak átmeneti állapot, mert amikor a NER elnyeri végső formáját, és amikor létrejön a maga tökéletességében a „centrális erőtér” (melyben már semmi nem lesz a diktatúra államán kívül, az ellenzék is a diktatúra által szervezett és irányított ellenzék lesz, ha egyáltalán lesz) és az illiberális fasiszta állam, akkor minden közvetlenül a diktátor, a diktátor alá tartozó propagandaminisztérium felügyelete alá kerül majd, mert minden az ideológia és a propaganda része lesz.
Ebből (ahogy a választási eredményekből is) arra lehet következtetni, hogy Orbán diktatúrája még nem érte el a csúcspontját, még fejlődő és nem hanyatló korszakában van, és a következő négy év még mindig a diktatúra kiteljesedésének ideje lesz. Ha időarányosan fogjuk fel a görbét, akkor az arra utal, hogy ha valami rendkívüli esemény nem jön közbe, akkor még húsz év Orbán uralomra lehet számítani Magyarországon: akkora megy teljesen csődbe az ország, akkorra válik menthetetlenül világossá mindenki számára, hogy Orbán Viktor kicsoda és rendszere micsoda.
Mi ezt az első pillanattól láttuk, de vannak, akiknek mindig harminc-negyven évre van szükségük, hogy felismerjék a tényeket. Másokat pedig mindig az érdekel, hogy az éppen létező diktatúrában megtalálják a számításukat, a többi pedig nem számít. Az újabb Orbán-kormány szerkezetéből ezt lehet kiolvasni. Ez megnyugvással tölti el a rendszer haszonélvezőit, és nem sok jóval kecsegteti a rendszertől szenvedőket, akik négyévente hisztériában törnek ki, hogy már nem bírják tovább, ezért ekkor minden hülyeséget elkövetnek, aztán másnaptól megint jól bírják.
És ez így ment, amíg meg nem haltak.
