Rogán Antal, akinek százmilliós ingatlanja egyetlen éjszaka képes megváltoztatni a méreteit, azt mondta, hogy a feleségét akkor is a bírálatok érték, amikor a gyermekeit nevelte, és most is kritizálják, miután „sikeres vállalkozó” lett. Rogán Antal tisztánlátását elvakították a belvárosi kenőpénzek, és fogalmi zavarban szenved. Amit ők a NER-ben „vállalkozásnak” neveznek, az korrupció és lopás, nekik még életük eddigi részében nem volt klasszikus értelemben vett gazdasági vállalkozásuk. Ilyet ők nem ismernek.
Ez igaz a letelepedési kötvény bizniszre is, amely százmilliárdos hasznot hozott a Rogán által kiválasztott offshore cégeknek (miközben felnyitotta a schnegeni határt a különféle titkosszolgálatok, a szervezett bűnözői körök és terroristák előtt), és sok milliárdos veszteséget hozott a magyar költségvetésnek. Nagyjából ez a három mozzanat mindent elmond azokról a „vállalkozásokról”, amelyeknek jogállamban nagy büntetési tételei vannak.
Rogán Cecília arra „vállalkozott”, hogy a férje pozícióját felhasználva, állami pénzeket csatornázzon a családba. Ez az ő „sikeres vállalkozása”, amelyet szokás szerint „lepapíroz” a férje és a bűntársai, de ettől ez még ugyanolyan lopás. Rogán azt mondta, hogy a felesége nincs szerződéses viszonyban az állammal, és azt képzeli, hogy akkor nincs lopás. A NER bűnözőinek másik hibája, hogy totálisan hülyének néznek mindenkit. Rogán Cecília egy ugyanolyan kis senki lenne Rogán nélkül, mint amilyen volt előtte. Rogán Cecília „vállalkozásába” kivételesen nem csaló közbeszerzések útján, hanem az állami cégektől ömlenek a százmilliók. Ez minimum befolyással való üzérkedés.
Ezután a pénz már elveszíti közpénz jellegét és követhetetlenné válik a párizsi bevásárlóutakig. Ezt nevezi Rogán „vállalkozásnak”. Egy vállalkozásban befektetnek valamit, és piaci versenyben jut a vállalkozó profithoz. Itt a „befektetés” az állami pozíció, a befolyás, és ebből lesz a pénz, amelynek jelentős része állami cégtől érkezik. Ami nem, az vesztegetés.
