Ha egy huszonéves fiatalember verset ír, az nem baj. Még jó is kisülhet belőle, volt már rá példa az irodalomtörténetben. Ha ugyanez a huszonéves fiú rossz verseket ír, az sem baj. Ilyenre is volt már példa, nem kell az ilyenből nagy ügyet csinálni.
Ha ebből a fiatalemberből, aki huszonévesen rossz verseket írt, később politikus lesz, valamennyire az is rendben van. Mindnyájan voltunk fiatalok, voltak botlásaink, baklövéseink.
De ha ennek a valamikori fiatalembernek, aki ma miniszterelnök-helyettes, egy, a gyakorlatban ugyan nem létező, ám papíron mégiscsak fontosnak látszó párt elnöke, a vadászok védegyletének szintén elnöke, szóval nagyhatalmú illető, kötetbe szedve megjelennek a versei, akkor az már minimum véleményes.
Semjén Zsolt, merthogy ő a költő, verseit a Barankovics Alapítvány jelentette meg 2008-ban. Nem akkor, amikor a Semjén nevet még senki sem ismerte, hanem sok évvel később, amikorra potentát vált belőle. Olyan ember, akivel nem árt jóban lenni. Egészen pontosan az alapítvány egésze Semjén befolyása alatt áll, ez ugyanis a KDNP alapítványa, amely kiadja a párt elnökének bugylibicskával faragott verseit.
Az alapítvány céljai között bizonyára nem szerepel, hogy fűzfapoéták rossz verseit kiadja. Persze, legyünk nagyvonalúak és ne feltételezzük, hogy a Barankovics Alapítványnál szervilizmusból döntöttek úgy, hogy pénzt költenek Semjén elnök úr költeményeinek megjelentetésére. Lehet az is, hogy egyszerűen megtetszettek nekik a versek, és nem is értették, hogy eddig más kiadó miért nem fedezte fel a költői vénát Semjén Zsoltban.
Sokáig kellett rá várnunk, de megérte a türelem: ha másból nem az ízelítőként alább közzétett két versből is kiolvasható, hogy költő született.
Vasvessző
A kicsukott Isten
vasvesszeje
az a csend lesz,
amellyel eltűri
önmagunk istenné nyilvánítását.
Ámentelenül
Jézus, értemvérző Arcod
Rúzsként kenem szét arcomon,
Dicsőséged dicsőségem részeként
Önmagamra aggatom.
Igent mondhatok-e Rád
Míg magamra nem mondok nemet?
A talánok közt így tördelem
Én skizofrén életemet.
