Az idősebb testvér szeretetével és bölcsességével fordulok hozzátok, mert látom arcotokon a zavarodottságot, olvasom újságjaitokban a rémületet és a hitetlenkedést, hallom a távolból, ahogy hosszú és segélykérő WTF?!-otok felém száll, én pedig segíteni akarok, mert ismerem a betegséget, amitől szenvedtek és szeretlek benneteket, mint partizán a frissen zsákmányolt katyusáját.

Amerikaiak, barátaim, nagyívű és példaértékű demokrácia van mögöttetek, fantasztikus dolgokat tettetek, legyőztétek a nácikat, embert küldtetek a Holdra, mindent elértetek, amit nemzet elérhet, de most kénytelen vagyok a szemetekbe mondani, hogy rábasztatok. Lefejeltétek a szaros seprűt, és soha többé nem lesz semmi ugyanaz, ami ezelőtt volt. Így jártatok. Minek mentetek oda?!

Nem viselkedtem egyébként másképp én sem, amikor először szembesültem azzal, hogy egy tökéletesen alkalmatlan ember, aki demokratikus választások következtében országom élére került, a pofámba hazudik és még ahhoz is hülye, hogy ne bukjon le, gyakorlatilag órákon belül kiderül róla az alkalmatlanság és a hazugság. Ekkor azt mondja, hogy azok hazudnak, akik azt állítják, hogy hazudott, és azok alkalmatlanok, akik alkalmatlannak tartják. Egyébként is jönnek a migránsok! Gyorsan nézzenek oda!

A legszomorúbb azonban az, hogy amikor ilyen esetben az ember körülnéz, látja, hogy egyedül van, mert a többiek, aki mellette, előtte és mögötte állnak, simán beveszik, hogy a migránsok, a liberálisok, a filozófusok, a brókerek, a jogvédők, az amerikaiak (esetetekben, amerikai testvéreim, javaslom ide behelyettesíteni a norvégokat vagy a svájciakat, de tulajdonképpen mindegy), a melegek vagy a háttérhatalom miatt fordult rosszra minden, nem az alkalmatlan elnök miatt.

Meglepődve tapasztalom azonban, hogy Donald Trump népszerűsége rohamosan csökken, mondjuk elég késő már, de akkor is, vegyetek példát rólunk, magyarokról, mert mi akkor is kitartunk alkalmatlan vezetőnk mellett, ha már mindent ellopott, mindenről hazudott és délután fél háromkor megdugott egy vikunyát a Hősök terén, mert a magyar ember nem szélkakas, nem váltogatja a véleményét, mint más a SIM-kártyáját, mi ha egyszer választottunk, akkor kitartunk. A legutóbbi kitartás is milyen jól sikerült! Ne adjátok fel, lehet még rosszabb! Trump a ti elnökötök.

Az alkalmatlanság és a hazudozás természetesen nem a vég. Tudom, mert régebben élek illiberális, illogikus és inkompetens demokráciában, mint ti, lassan nyolc éve figyelem a folyamatokat, és finoman jelezném, hogy a neheze még csak most következik. Mármint nálatok.

A kormányzatnak villámgyorsan el kell terelni a figyelmet arról a kellemetlen tényről, hogy az elnök egy büdös bunkó, aki nem stratégiai okokból hazudik, hanem mert annyira ostoba, mint egy bagolyköpet, és tényleg mindent elhisz, amit a gyíkemberekről és chemtrailről állítanak az általa olvasott és favorizált lapok. Ez hosszú távon kellemetlen lehet, így keríteni kell egy ellenséget, akitől a lakosságnak félni kell.

Az Egyesült Államok ebből a szempontból elég könnyű helyzetben van, mert világszerte rengetegen utálják, nem kell úgy tennie, mint a mi szerencsétlen miniszterelnökünknek, aki éppen képzelt ellenségekkel hadakozik és nyer minden ütközetben, de ezek az aljas képzeletbeli ellenségek sohasem adják fel. Nem, az USA valódi háborút indíthat bárki ellen, bár Svájcot vagy Norvégiát nem javasolnám, mert meglepetések érhetik Trumpot, viszont annyi eldugott, béna és ismeretlen ország van a Földön, hogy azok közül bármelyiket választhatja. Vannak kockázatok, de korántsem annyi, mintha kiderülne róla mindenki számára, hogy szótagolva olvas, és közben mozog a szája. Abba esetleg belebukhatna, de ha lerohanja Vietnámot, akkor mindenki szeretni fogja egy kicsit. Másodszorra menni fog.

Ami még vár rátok, kedves amerikai elvtársaim, az a lopás. Tudom, hogy az elnök gazdag családból származik, nem szorul rá, hogy minden mozdíthatót zsebre tegyen, mint a mi kedves elnökünk, de egészen biztosan vannak olyan barátai, üzletfelei, tanácsadói és segítői, akik nincsenek túl jó anyagi helyzetben, így aztán ne lepődjetek meg, ha munkások jelennek meg a nemzeti parkokban, felszántják azokat és bevetik Cannabis Sativával, természetesen csak azután, hogy kitették a Magánterület, idegeneknek belépni tilos, a behatolókat lelőjük – táblákat.

Yogi Bear bundája a kandalló fölött, Smith vadőr pedig munkát keres, de nem talál, mert azt találta mondani, hogy talán mégsem kéne jakuzzivá alakítani a gejzíreket. Mázlija van, mert le is lőhették volna.

Szintén várható az amerikai kormány részéről, hogy aki kritizálni meri, arról kijelentik, hogy hazaáruló, idegen ügynök és a kínaiak pénzelik. Nálunk most éppen ez az új dili: akit zavar, hogy nem lehet egy kutyát megsétáltatni anélkül a Moszkva téren, hogy ne találkoznánk legalább három orosz kémmel, az minden bizonnyal amerikai érdekeket szolgál (mármint nem a mostani, tiszta és haladó amerikai érdekeket, hanem még az előző amerikai érdekeket, amikor a liberálisok irányították az USA-t és tiszteletben tartottak olyan baromságokat, mint az egyetemes emberi jogok), tehát hazaáruló, tehát nem magyar, tehát minek él?!

Akkor fogtok majd igazán hülyén nézni, amikor kiderül, hogy vannak jó amerikaiak (ők támogatják a kormányt) és rossz amerikaiak (akik nem). Utóbbiakat besorozzák és ledobják Kínában, hogy harcoljanak a szabadságért, előbbiek – mint már fentebb jeleztem – Yogi Bear száradó bundáját bámulják a kandalló fölött, majd kortyolnak egyet az italukból, miközben elolvassák az Antarktiszon talált ufóról szóló legfrissebb híreket a megújult New York Times címlapján.

Hét éves előnyöm van, és állíthatom, hogy túl lehet élni. Beledöglünk, de túléljük.