Őcsény és Kömlő után van már perbáli agybaj is: három Srí Lankáról érkezett egyetemistát találtak gyanúsnak a lakosok, és rendőrt hívtak izibe’ (mintha amúgy a „migránsok” látványára ez volna az adekvát reakció).
A fiatalok azért érkeztek – a világ egyik legnagyobb nemzetközi ifjúsági civil szervezetén, az AIESEC-en keresztül – oly messziről hazánkba (érvényes vízummal), hogy önkéntesként segédkezzenek a Tovább Élni Egyesület perbáli lakóotthonában.
Éppen egy napja tartózkodtak itt, mikor már szembesültek a magukat a gyűlöletkampánynak feltétlenül átadó magyar állampolgárok újjáéledt házmesteri reflexével – csupán mert másképp néztek ki, mint amit a helyiek megszoktak.
Az AIESEC magyarországi szervezete Facebook-bejegyzésében azt írta: „Még csak egy napja voltak az országban, azonban azért, mert külföldiek voltak, rendőrt hívtak rájuk. Szerencsére gyorsan tisztázva lett az eset azonban egy fontos problémára hívta fel a figyelmet. Ők azért jöttek ide, hogy önkéntesként, ingyen foglalkozzanak sérült gyerekekkel és felnőttekkel, a magyar társadalom hasznára. Nem kárt okoznak, hanem adnak nekünk. Nem elveszik a lehetőséget, hanem megteremtik azoknak, akikkel foglalkoznak. Mi hiszünk abban, hogy az önkéntesség egy jobb világ létrehozása érdekében van. Aki önkéntes, nem ilyen bánásmódot érdemel, hanem olyat, amilyet az önkénteseink képviselnek: szeretetet, elfogadást, törődést. Hiszünk az önkéntesség erejében”.
Nos, ezekből – szeretet, elfogadás, törődés – nekünk már alig maradt, úgyhogy rászorulunk némi vérátömlesztésre, akár Srí Lankából is.
Boldogsággal töltene el bennünket, ha a „három a magyar igazság” elve érvényesülne, és Perbál után megállna a tömeghisztéria, és nem lenne ráadás. Ehelyett rossz előérzetünk és súlyos aggodalmaink vannak.
