Sokféle próbálkozás történt már arra, hogy a legnagyobb magyar művészek és a külvilág szembesítse a magyar népet azzal, amit a holokausztban elkövetett. Filmek, könyvek, remekművek sora tett kísérletet erre. Kertész Imre Sorstalanság című könyve irodalmi Nobel-díjat kapott, Nemes Jeles László Saul fia című filmje most a cannes-i filmfesztivál nagydíját nyerte, hogy ezúttal csak a legjelentősebb és legaktuálisabb elismeréseket említsük. A művészi siker öröme mellett lehangoló tény, hogy a magyar nép szívét a mai napig nem érintette meg félmillió gázkamrában elégetett honfitársa sorsa. A felelősséggel való szembenézés a mai napig hiányzik.
Ezt tükrözi az ország alaptörvénye, a hivatalos közbeszéd, ezt fejezték ki a holokauszt 70. évfordulója körüli botrányos események, a gábrieles szobor és a „Sorsok Háza” üzenete. A hatalmon levő politikai jobboldal pedig hallani sem akar a magyar felelősségről. Ez tükröződik a film sikerét követő megnyilvánulásokban is, amelyek kifejezik a magyar nép nagyobb részének álláspontját, amely mély hallgatásával egyetértését fejezi ki a burkolt, kódolt vagy alig kódolt antiszemita megnyilvánulásokkal, a holokauszt megítélésével szemben.
1944-ben Magyarország törvényes kormányzója által kinevezett hivatalos magyar kormány gyűjtötte gettókba és indította haláltáborokba a vidéki magyar zsidóságot, amikor már tudni lehetett, mi vár ott rájuk. Részt vett ebben a magyar közigazgatás jelentős része, magyar csendőrök kegyetlenkedtek, majd a halálba küldésük után magyar szomszédok foglalták el a legyilkoltak tulajdonait. A nácik elmondása szerint a magyar deportálások tempóját nem bírták Auschwitz gázkamrái. A magyarok „alapossága, odaszámása és kegyetlenkedései” a német nácikat is megdöbbentették.
Magyarország alaptörvénye a történelemhamisítás jegyében született, és azt a hazugságot tartalmazza, hogy Magyarország a német szövetséges bevonulása után elveszítette önrendelkezését, és nem felelős a zsidóság deportálásáért. Miközben a német bevonulás egyetlen puskalövés nélkül zajlott, Magyarország hivatalban maradt törvényes kormányzója a németek melletti kitartásra buzdította a nácik oldalán harcoló magyar hadsereget. A deportálást minden fizikai kényszer nélkül a magyar állam hajtotta végre. Horthy a helyén maradt, és olyanokat nevezett ki a törvényes magyar kormányba, akik ezt lelkesen és meggyőződésből végrehajtották, a magyar nép ellenállása nélkül.
Az alaptörvénybe foglalt felelősségelhárítás megegyezik a magyar emberek többségének felfogásával, akik azt vallják, hogy a magyarok nem tehetnek a holokausztról, egyedül a németeket terheli a felelősség. Rosszabb esetben azt gondolják, a zsidók megérdemelték, vagy nekik semmi közük ahhoz, amit az őseik követtek el. A „keresztény” identitással azonosuló magyarság történelmi tévedése, hogy vallási alapon antiszemita önazonosságot választott. A nácikkal szövetséges antiszemita Horthy-rendszer főideológusai a protestánsok támogatását élvező katolikus papok, püspökök voltak, a numerus clausus atyja Prohászka Ottokár püspök volt, a zsidótörvényeket egy kivételével megszavazták a „keresztény Magyarország” katolikus és protestáns egyházainak vezetői, sokat idézett antiszemita beszédek kíséretében.
Az Orbán-rendszer Szabadság-téri náci emlékműve az alaptörvény hazugságát öntötte szoborba. Azt állítva, hogy Magyarország ártatlan, és maga is a náci Németország áldozata. Ennek megfelelően az antiszemitizmus széles körben elfogadott Magyarországon. Náci párt van a parlamentben, amely egyre népszerűbb, a Fidesz retorikája a kettős beszéd mintapéldája. Ezért nem tudnak sokan felszabadultan örülni a cannes-i magyar sikernek, amely kiváló művészek és nagyszerű magyar emberek alkotásának jogos elismerése. Magyarország nem hajlandó szembenézni a holokausztban játszott szerepével és csaknem félmillió magyar zsidó kegyetlen halálában és a náci népirtásban való részvétellel. A németek példája mutatja, hogy nincs megújulás, újjászületés, szabadság, jólét és demokrácia, amíg egy nép nem néz szembe a múltjával, a felelősségével, és nem dolgozza fel az okokat, amelyek a tragédiához vezettek.
Ma Magyarországnak olyan kormánya van, olyan politikai rendszer működik, amely ideológiai örököse a Horthy-rendszernek, amely a „keresztény Magyarország” jelszavával a nemzettel azonosította magát, és a „keresztény” magyarság „védelmében” küldött megsemmisítő táborokba félmillió embert. S nem akar hallani arról, hogy ehhez bármi köze lett volna.