Érdekes és rokonszenves riportot közölt a Telex Thomas Sowunmi volt válogatott játékossal, aki az első fekete bőrű játékos volt a nemzeti csapatban. Sowunmi pályafutása sem volt mentes attól, hogy a bőre színe miatt inzultálják, de ő jól kezelte ezeket. Nem érezte túlzottan bántónak, nem sértődött meg, nem volt dacos fekete játékos, aki harcolt volna a rasszista megalázás ellen. A magyar szalonrasszizmust megszokta. De az interjúban azt mondta, hogy ő ma letérdelne a pályán, azokhoz csatlakozna, akik térdelnek.
Mégpedig együttérzésből, mint mondja, mert nem mindegy, hogy „asztal melyik oldalán ülünk”. Thomas Sowunmi ezzel el is találta a lényeget. Ebben az ügyben vagy az egyik, vagy a másik oldalon áll az ember, a két oldalon pedig rasszisták és a rasszisták áldozatai (illetve a velük szolidáris nem rasszisták) állnak. Sowunmi szerint nem mindegy, hogy az ember rasszisták vagy nem rasszisták oldalára áll. Ezért ő akkor is letérdelne, ha az egész válogatott nem térdelne le, hanem képmutatóan mutogatna álnokul a „Respect” feliratra.
Ez azt is jelentené, hogy Thomas Sowunmi ma nem lehetne a magyar válogatott játékosa, mert Orbán megmondta, hogy az ilyen személyes véleménynyilvánítás, amely nincs összhangban az ország fasiszta kormányának ideológiájával, „felbontja a csapategységet”. Ezért Orbán, mint miniszterelnök (!), utasította a szövetségi kapitányt, hogy „állítsa helyre a csapat egységét”, amikor Gulácsi, a kapus, megfontolatlanul kiállt a szivárványcsaládok mellett. A csapategység helyreállítása nyilván ultimátum volt: Gulácsi vagy befejezi a szolidaritást és elfogadja a homofóbiát, vagy nem véd.
Gulácsi emberileg megmérettetett és könnyűnek találtatott, ahogy nem is térdel le a magyar válogatottban, a német klubcsapatában pedig nyilván megteszi. Thomas Sowunmi azonban nem tenné ezt, ő akkor is letérdelne együttérzésből, és tudná, hogy „az asztal melyik oldaán” van a helye, ha emiatt nem játszhatna többet a válogatottban. Ez az, amit egy rasszista nem ért meg, mert neki fehér színe van, és ezért többre tartja magát, mintha attól felsőbbrendű ember lenne.
Minden tisztelet Thomas Sowunminak. Addig nem szurkolunk a magyar válogatottnak, hanem mindig ellene szurkolunk, amíg nem ilyen emberek játszanak benne. Amíg a magyar nemzeti csapat nem a diktatúra ellen játszik, hanem a diktatúráért, amíg nem általános emberi értékeket, hanem egy fasiszta diktatúra fajgyűlölő értékeit képviseli és szolgálja ki, addig számunkra ez nem magyar válogatott, hanem csak Orbán diktatúrájának a csapata.
A fasizmust, a nácizmust, a fajgyűlöletet, a homofóbiát és mindenféle kirekesztést nem azonosítjuk a magyar nemzettel. Orbánt mi nemzetellenesnek tartjuk.