A madárgyilkos Semjén jobban járna, ha néha a Bibliát lapozgatná. A Példabeszédek könyve azt mondja például, hogy „Más dicsérjen téged, ne a saját szád, idegen valaki, és ne a saját ajkad!” Ez a nagy „keresztény” kormány százmilliókért dicséri magát, és nem szól közbe a szentfazék. Amikor először megláttuk ezeket a nyálas és hazug plakátokat, amelyeken az áll, hogy „A magyar reformok működnek”, azt hittük, ez valami vicc. Az ellenségeik találták ki, hogy ártsanak nekik. De nem, ezt ők csinálják.
Ha valakinek kétsége lett volna eddig, hogy az Orbán-rezsim egy primitív diktatúra, akkor ebből láthatja. Demokratikus ország kormánya, ráadásul közpénzen, ilyen plakátokat nem készít. Nincs ilyen propaganda épeszű emberek társadalmában. Ez diktatúrák sajátja. Normális országban az emberek látják, hogy működnek a reformok vagy nem működnek. Ezt kiplakátozni felesleges. Aki ilyen plakátokkal árasztja el az országot, arról már tudható, hogy 1. magyar reformok nincsenek, 2. ami van, az nem működik. Amit plakátra kell tenni, az hazugság. A felcsúti futóbolond milyen reformot hajtott végre azt kivéve, hogy lerohanta és elfoglalta az országot, felszámolta a jogállamot, ellopott, amit ellophatott, és mások megsarcolásából él? Az összes plakát vérforraló hazugság.
Észak-Koreában és más diktatúrákban jelennek meg ilyen primitív propagandaszövegek. Ott azonban érthető, hogy a hasonlóképpen elmebeteg Vezér körül jegyzetfüzetekkel ácsorog mindenki, hogy valamennyi szavát rögzítse, mert ha bármit elfelejtenek, kivégzik őket. De Magyarországon senkit nem végeznének ki, ha elhajtanák ezt a felcsúti kocsmatölteléknek való csavargót. Ha kimenne 3 millió ember az utcára és kikérné magának, hogy ez a seggfej mindenkit hülyének nézzen, attól nem lenne tömeges akasztás, hanem reszketnének, mint kapufán a száraz nyárfalevél. Mitől félnek? Milyen emberek, akik így sunyítanak, akik ezt a primitív megalázást eltűrik? Ezt kérdezi a világ.
Soha még ennyi kuka és gyáva ember szájából nem hangzott el a bibói idézet (természetesen rosszul és hibásan), hogy demokrata az, aki nem fél, mint az elmúlt öt évben. Bibó nem is azt mondta, hanem ezt mondta: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.”
Tulajdonképpen Bibó néhány sorban meg is mondta, hogy Magyarországon miért jött vissza a Horthy-fasizmus. A félelem miatt, a gyávaság miatt. Részben a nép félelme és gyávasága miatt, amely fél a „a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól”, alapjában véve minden önállóságtól, felelősségtől és versenytől, ezért boldogan rábízta magát a fideszfasisztákra. Másrészt a demokrácia híveinek gyávasága miatt, akik félnek „az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük”. Gyávák. Nyulak.
Mit mondjunk? Ebben a magyar világban tiszteletre méltóak az ellenplakátok, lehet takarózni azzal, hogy szellemesek és helyenként viccesek, de ezek gyáva lépések. Ez a gyávaság nem segít, ez a félelem pótcselekvése. Dübörögni kellene, ordítani, hogy beleremegjenek ezek, megkérdezni, hogy mit képzelnek? De ne csodálkozzunk, hogy Észak-Koreát képes Európa közepén eredeztetni egy nagypofájú, közönséges hazudozó, ha nem mer neki visszaszólni férfiasan senki. Ez a megalázó, ez a férfiatlan impotencia. Aki fél, aki gyáva, az ne akarjon demokráciát. Ezt mondta Bibó. És milyen igaza van.
