Az amerikai félidős választások közeledtével egyre világosabban látszik, hogy a Trump-adminisztráció a választási rendszer átalakításával próbál politikai előnyt szerezni. A hivatalos indoklás minden esetben ugyanaz: a választások „tisztaságának” védelme és a csalások megakadályozása. Csakhogy az amerikai sajtó és számos jogi szakértő szerint ezek a kezdeményezések valójában nem a csalások ellen irányulnak, hanem új akadályokat állítanak a szavazás elé, amelyek elsősorban a demokrata szavazói csoportokat érinthetik.
Erről tartott egy izgalmas sajtóbeszélgetést az American Community Media Justin Levitt, a Loyola Jogi Egyetem (LMU) jogászprofesszora, a Fehér Ház korábbi vezető tanácsadója, az Igazságügyi Minisztérium korábbi polgárjogi osztályának tisztviselője, Danielle Lang, a Campaign Legal Center szavazati jogokért és jogállamiságért felelős alelnöke; jogi adjunktus professzor és az Egyesült Államok vezető szavazati jogokkal foglalkozó peres ügyvédje, John C. Yang, az Asian Americans Advancing Justice (AAJC) elnöke és ügyvezető igazgatója, valamint Andrea Senteno, a MALDEF washingtoni regionális jogtanácsosa részvételével.
A félidős választások közeledtével a szövetségi kormányzat a szavazási követelmények szigorítására törekszik, követeli, hogy minden állam adja át a választási jegyzőkönyveket. Az Igazságügyi Minisztérium 23 államot és Washington D.C.-t perelt be, mert nem voltak hajlandóak eleget tenni a választási jegyzőkönyvek – beleértve a teljes állami szintű választói regisztrációs listákat, és egyes esetekben a korábbi választások szavazólapjait vagy a szavazófelszereléshez való hozzáférést – kiadásának.
Eközben a republikánus többségű Kongresszus olyan választási törvényjavaslatot terjeszt elő, mely szigorítaná a választói azonosítási követelményeket, kötelezővé tenné a választói névjegyzékek tisztítását és korlátozná a levélben történő szavazást. Figyelembe véve azt, hogy a republikánus többségű államokban komoly erőfeszítéseket tesznek a választási körzethatárok átrajzolásával a demokrata többségű körzetek megszüntetésre, azt lehet mondani, hogy szervezett, rendszerszintű választási befolyásolás zajlik.
Amikor Trump azt mondja, hogy azt akarja, hogy a republikánusok legalább 15 helyen „államosítsák” (a szövetségi állam kontrollja alá helyezzék) a szavazást, mit mást jelentene ez, és a kérdés az, hogyan lehet betartatni a törvényt, hogy ezt megakadályozzák? Justin Levitt azt mondja, hogy a zavarok a végrehajtó hatalmi ág kiterjesztéséből származnak, a közös probléma az, hogy az elnök olyan hatalmat követel, amellyel nem rendelkezik. Ezért „jogilag nem teheti meg, nincs működési engedélye rá”.
„Az elnöknek rendkívül nagy hatalma van sok területen, némelyiket az alkotmány, vagy a Kongresszus adott neki, de a választások más tészta. Nincs a keze azon a kapcsolón, ami a választásokkal kapcsolatos dolgokat befolyásolja. Hozzászoktunk, hogy képes akaratát gyakorolni akkor is, ha vannak jogi korlátok. De a választások tekintetében nem ő irányít. Az állami tisztviselők vagy a felelősök egyszerűen figyelmen kívül hagyják őt, vagy azt mondják neki, hogy nem értenek egyet. Ők azok, akik irányítják az amerikai választásokat” – mondja Levitt.
Trump próbálja begyűjteni a választói nyilvántartásokat az ország különböző államaiból: ezt nem teheti meg, és az államok ellenállnak. Kiadott egy végrehajtási rendeletet, amely utasítja az államokat, hogy mit tegyenek, de a bíróságok blokkolták, és az államok nem hallgatnak rá. A választások „államosítása” nem rajta múlik. Nagyobb hatalom van a Kongresszusban, és komoly korlátozásokat fontolgatnak. Néhányat a Képviselőház elfogad, a Szenátusban fennakadnak. A leendő törvények korlátoznák a szavazóregisztrációhoz való hozzáférést, de szövetségi erőfeszítések nagy része marketingről szólt, ezen a szinten megrekednek.
Mindenki rendkívüli részvételre számít idén ősszel, ezért látunk erőteljes kísérleteket a Fehér Ház részéről, mert a legtöbb szavazó úgy tűnik, nem Trumpot támogatja. Ami döntő, hogy a választásokat állami és helyi tisztviselők bonyolítják le, és a közösségek ezekhez a tisztviselőkhöz fordulhatnak útmutatásért. A választókkal nemcsak megtörténnek dolgok, hanem a szavazóknak van cselekvőképességük, ellenállhatnak. Az agresszív törvényekkel szembeni legerősebb ellenállás a szavazók részéről a szavazóurnáknál történik. Ám ennek ellenére káoszt fog eredményezni a beavatkozás a szavazók számára.
Levitt szerint a legnagyobb kár a választások tisztaságába vetett bizalom megrendülése, mivel Trump elhitette sokakkal, hogy csalások történtek, illetve a választások nem tiszták. De amikor az emberek ténylegesen dolgoznak a helyi választásokon, még akkor is, ha a választás szkeptikusok vagy közvélemény-kutatóként dolgoznak, a választási struktúra iránti legmélyebb tisztelettel távoznak. A bizalmatlanság enyhítése érdekében éppen arra törekszenek, mindenki számára minden minél átláthatóbb, ellenőrizhetőbb legyen.
A Képviselőház elfogadta a SAVE America törvényt, amely az állampolgárság igazolását és kormányzati fényképes igazolványt írna elő a szavazáshoz való regisztrációhoz. Egy nappal korábban a Képviselőház meghallgatást tartott a Make Elections Great Again (MEGA) törvényről. Mindkét törvényjavaslatnak azonban kevés az esélye arra, hogy átmenjen a Szenátuson. A MEGA törvény előírná a választók számára a fényképes igazolvány felmutatását, a postai szavazatok kiadását azokra a szavazókra korlátozná, akik kérik, és előírná, hogy a postai szavazólapokat a választás napján a szavazókörök zárásáig kézhez kapják.
Ezekkel az a probléma, hogy akinek nincs autója, sokszor vezetői engedélyt sem vált ki, ami pedig Amerikában a fényképes személyi igazolvány szerepét is betölti. Normális esetben az állami nyilvántartás és a Social Security kártya alapján egyértelmű, hogy valakinek van-e szavazati joga, állampolgár. A fényképes igazolvány kirekeszt számos fekete vagy más kisebbséghez tartozó demokrata szavazót. Ez még inkább igaz az útlevél esetében, ami pénzbe kerül, és nem mindenkinek van útlevele, mert nem utazik.
A törvényjavaslat azt is előírná az államok számára, hogy a szavazóregisztráció során ellenőrizzék az állampolgárságot, előírta volna az ellenőrizhető papíralapú szavazólapokat, betiltaná a rangsorolt szavazást, és megszüntetné az univerzális postai szavazási rendszereket. Jogtudósok és szavazati jogok szószólói szerint a képviselőházi republikánusok agresszív álláspontja ellenére az amerikai választások alkotmányos szerkezete tiltja a szövetségi túlkapásokat, mint például Trump tavaly márciusi végrehajtási rendeletét, amely az állampolgárság dokumentummal, például útlevéllel történő igazolását írta elő a szövetségi szavazóregisztrációban.
„A szövetségi hatalom más területeivel ellentétben a választások decentralizáltak” – magyarázta Levitt. „A legegyszerűbb dolog, amit az állami és helyi tisztviselők tesznek, az az, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyják őt, vagy azt mondják neki, hogy nem értenek egyet, és ők irányítják az amerikai választásokat.” Az államok küzdenek a beavatkozás ellen, és a bíróságokon győznek. Ezk az amerikai demokrácia tartópillérei, a decentralizált választási rendszer, amely támadás alatt áll, de még tartja magát.
„Ha általánosságban követjük a híreket, lehet, hogy nem pozitív a vélemény arról, hogyan reagáltak a bíróságok, vagy esetleg a Legfelsőbb Bíróság a végrehajtó hatalommal való visszaélésekre” – mondta Danielle Lang. „Ez azonban egyszerűen nem igaz a választások esetében.” Például tavaly január 15-én, válaszul az Igazságügyi Minisztérium 23 államot beperlő keresetére, amiért nem adták át a teljes választói névjegyzékeket, egy szövetségi bíróság elutasította a keresetet. Az ítélet egy nappal azután született, hogy egy szövetségi bíró előzetesen elutasította az Oregon ellen indított hasonló keresetet.
A bíróságok elismerik a végrehajtó hatalom korlátait. Az elnöknek nincs alkotmányos hatalma a választások szabályainak meghatározására (amit a bíróságok mondtak). Az államok és a Kongresszus jogosult szabályokat megállapítani, erősítette meg Lang. A bíróságok úgy ítélték meg, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak nincs alapja a választói adatok ellopására. Megpróbálták a Polgárjogi Törvényt indoklásként felhasználni, amely vizsgálati jogkört ad az Igazságügyi Minisztériumnak, de nem adja meg a kormánynak a jogot arra, hogy minden állam összes választói adatát ok nélkül megszerezze.
John Yang szerint egyértelműen diszkriminatívak törvények, amelyek a kisebbségeket sújtják, akikről feltételezik, hogy nagy többségükban demokrata szavazók. Erről pedig a MAGA republikánusok és az elnök tehetnek a legjobban, mert az állami szintű rasszizmus, a kirekesztés, a DEI programok felszámolása és üldözése, a fehér keresztény nacionalizmus hátránya a választáskor mutatkozik meg. De az intézkedések másokat is sújtanak, mert a választói igazolvány nem vonatkozhat azokra, akik házasságot kötnek és megváltoztatják a nevüket. Ezzel bármilyen párt támogatóit távol tartanak a szavazástól, ez jogkorlátozás.
Az állampolgársági dokumentumok, mint például a születési anyakönyvi kivonatok és a honosítási dokumentumok nehezen beszerezhetők, és az ezekhez való hozzáférés egyenlőtlen az egész országban. „A színes bőrű emberek nehezebben férnek hozzá ezekhez a dokumentumokhoz, ez jogfosztást eredményez” – mondta Andrea Senteno. Ezek a törvények a csalásról szóló dezinformáción alapulnak.
Egy 100 oldalas véleményben a szövetségi kerületi bíróság világossá tette, hogy „az elnöknek nincs alkotmányos hatalma a választások felett” – mondta Lang. „Azóta minden bírósági végzés, amely ezzel a végrehajtási rendelettel foglalkozott, ezt a szöveget ismételgette.” Az amerikaiak támogatják a szavazók azonosítását és ellenőrzését, de a szavazók „nem támogatnak egy olyan törvényt, amely megfosztana több millió amerikait a szavazati joguktól, és például a házas nőknek nehézséget okozna a szavazati jogosultságuk igazolása.”
A szigorú állampolgársági igazolási követelmények olyan akadályokat támaszthatnak, amelyek egyenetlenül oszlanak el a közösségek között, beleértve a katonai és a külföldi szavazók postai úton történő beküldését is. „Amerika alapvető feltételezése, hogy a szavazás jog. Nem kiváltság” – mondta Yang. „Hacsak valaki nem tudja bizonyítani, hogy a korlátozás előnyei abszolút mértékben meghaladják a terhet, akkor a dolog lezárt.” A levélszavazás különösen fontos az ázsiai-amerikai közösségek számára, mert ha otthon van szavazólap, „további időt biztosít számunkra a fordításra, a kérdés átgondolására oly módon, ahogyan az urnánál nyomás alatt éreznénk magunkat” – tette hozzá.
Kiemelte, hogy a dokumentációs követelmények hogyan okozhatnak kihívásokat a honosított állampolgárok és a bevándorlók számára, akiknek a neve eltérően jelenik meg a nyilvántartásokban: „Az honosított ázsiai amerikaiak esetében a nevük problémákat okozhat.” Az eltérő átírás gyakran azt jelenti, hogy a szavazók társadalombiztosítási száma, születési anyakönyvi kivonata és útlevele nem egyezik meg. Nincsen csalás, de Trump ilyenekre csalást kiált, ha nem számára megfelelő az eredmény. És ez elkerülhetetlen.
*
Az egész folyamat gyökere a 2020-as választás után kialakított politikai narratíva. Trump akkor azt állította, hogy a választást „elcsalták”, és hogy tömeges választási csalás történt. Ezeket az állításokat sem bíróságok, sem állami választási hatóságok, sem független vizsgálatok nem igazolták. Több tucat per indult különböző államokban, de a bíróságok sorra elutasították a bizonyítékok hiányára hivatkozva. A választások biztonságát még a Trump-kormányzat alatt működő kiberbiztonsági hivatal is a „történelem egyik legbiztonságosabb választásának” nevezte. A választási csalás narratívája azonban politikai eszközzé vált, amelyre azóta is új intézkedések sorát építik.
A jelenlegi törvénykezési kísérletek egyik központi eleme az úgynevezett SAVE America Act, amely szigorúbb feltételekhez kötné a választói regisztrációt. A javaslat megkövetelné, hogy a választók dokumentumokkal igazolják amerikai állampolgárságukat, például útlevéllel vagy születési anyakönyvi kivonattal. A törvény támogatói szerint ez szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák a nem állampolgárok szavazását. A probléma az, hogy az ilyen esetek rendkívül ritkák, miközben az új szabályok milliók számára nehezítenék meg a szavazást. Az Egyesült Államokban sok választó nem rendelkezik érvényes útlevéllel vagy könnyen hozzáférhető születési dokumentummal, ezért a kritikusok szerint a törvény tényleges hatása az lehet, hogy számos jogosult állampolgárt zár ki a választásokból.
A javaslat további vitát váltott ki azzal is, hogy az államoktól részletes választói adatokat kérne a szövetségi hatóságok számára. A kritikusok attól tartanak, hogy ez a szövetségi kormány beavatkozását jelentené az amerikai választási rendszerbe, amely hagyományosan az egyes államok hatáskörébe tartozik. Az amerikai alkotmány szerint ugyanis a választások lebonyolításának módját alapvetően az államok határozzák meg, nem a végrehajtó hatalom.
A Trump-adminisztráció ugyanakkor már több alkalommal próbált közvetlen befolyást szerezni az állami választási rendszerek fölött. A szövetségi kormány jogi lépéseket indított több állam ellen, hogy hozzáférjen azok választói regisztrációs listáihoz. A hivatalos indoklás szerint ez a választói adatbázisok pontosságának ellenőrzését szolgálja, ám az érintett államok közül több is ellenállt, mondván, hogy ez a szövetségi kormány túlterjeszkedése. A viták bíróságokon folytatódnak, miközben a szövetségi igazságügyi minisztérium több államot is beperelt az adatok átadásának kikényszerítéséért.
A konfliktus egyik legfontosabb pontja az, hogy a Fehér Ház milyen mértékben próbálja központosítani a választási rendszer felügyeletét. Trump korábban olyan elnöki rendeletet is kiadott, amely a választási szabályok átfogó átalakítását célozta. A rendelet többek között a választói regisztráció szigorítását és a levélszavazás korlátozását irányozta elő. A szövetségi bíróságok azonban kimondták, hogy az elnök nem rendelkezik ilyen hatáskörrel, és több rendelkezést alkotmányellenesnek minősítettek.
A választási rendszer fölötti ellenőrzés megszerzésére irányuló törekvések más formában is megjelentek. Trump és szövetségesei többször felvetették annak lehetőségét, hogy szövetségi hatóságok vizsgálják meg a választási gépeket és rendszereket, akár nemzetbiztonsági indokra hivatkozva. A jogi szakértők szerint ez rendkívül vitatott lépés lenne, mert a választások lebonyolítását hagyományosan a helyi hatóságok végzik, és a szövetségi beavatkozás súlyos alkotmányos kérdéseket vetne fel.
A viták közben több republikánus állam saját törvényjavaslatokkal próbálja szigorítani a választási feltételeket. Ezek között szerepelnek a szigorúbb személyazonosítási követelmények, a levélszavazás korlátozása és bizonyos igazolványok, például diákigazolványok kizárása a szavazáshoz elfogadható dokumentumok közül. A kritikusok szerint ezek a szabályok elsősorban fiatalokat, kisebbségeket és alacsony jövedelmű választókat érinthetnek hátrányosan.
A demokraták és civil jogvédő szervezetek szerint mindez egy hosszabb folyamat része, amelynek célja a választási rendszer politikai átalakítása. Szerintük a „választási integritás” jelszava alatt olyan intézkedések születnek, amelyek valójában csökkentik a részvételt. A Trump-adminisztráció viszont azt állítja, hogy a választások legitimitását csak akkor lehet megőrizni, ha a rendszerben a lehető legkevesebb visszaélési lehetőség marad.
A vita tehát nem pusztán technikai kérdés a választási szabályokról. Valójában arról szól, hogy ki ellenőrzi a demokrácia egyik legfontosabb intézményét: a választásokat. Az amerikai rendszer történetében eddig az volt a konszenzus, hogy a választások lebonyolítása decentralizált, állami hatáskörben marad. A mostani törvénykezési és politikai küzdelmek azonban azt mutatják, hogy ez a hagyomány egyre erősebb nyomás alá kerül a közelgő félidős választások előtt.
