Mivel Trump a kormányzati leállással próbálta kizsarolni a demokrata többségű képviselőházból, hogy megszavazza a mexikói határra építendő fal 5,6 milliárd dolláros költségét, az eredeti időpont után két héttel tartotta meg az „unió állásáról” szóló évértékelő beszédét.
A beszéd szónoki részeiben az egységet és a kompromisszumokat hangoztatta, de a beszéd érdemi részéből kiderült, hogy a kompromisszum alatt azt érti, hogy mindenki feltétel nélkül álljon be mögé, mindenki más kössön kompromisszumot, és támogassa őt, aki egyetlen kompromisszumra sem hajlandó.
A szöveg első része az egységre vonatkozó üres deklarációkat leszámítva egy önparódia volt, amelyben Trump elmondta, hogy ilyen csodálatos még nem volt semmi, mióta az Egyesült Államok fennáll, még egyetlen elnök sem volt képes olyan eredményekre, mint ő, és a legkevesebb az volt, hogy a földkerekség fennállása óta ilyen elnök még nem volt a világon. A beszéd többi része miatt nem lesz ideje és ereje senkinek ezeket a számadatokat ellenőrizni, de egy hasonló önimádó adatzápor után nemrégiben a CNN kimutatta, hogy minden hazugság, mert nem úgy, nem akkor, nem ott és nem annyi. (Azóta újra készült egy „fact-checking” Trump mostani hazugságairól.)
Amiről azonban minden amerikai kapásból megállapíthatta, hogy Trump jó szokásához híven hazudik, hogy az egészségbiztosítás helyzetét is az egekbe magasztalta, miközben az tragikusan romlott, az Obamacare helyett nem tudtak alkotni semmit, azt viszont úgy tönkretették, hogy aki nem lesz halálos beteg, az egész évben mindent maga fizet, és amellett még leakasztják róla a biztosítási díjat is. Jellemző, hogy nagy republikánus tapsvihar közepette az Obamacare kapcsán azt ünnepelte, hogy eltörölték a büntetést, ha valaki nem köt semmilyen biztosítást és az Obamacare-t sem veszi igénybe. Ez azt jelenti, hogy ezzel milliókat löktek vissza a korábbi helyzetbe, hogy nemcsak megfizethető biztosítása nincs, hanem egyáltalán nincs semmiféle biztosítása.
A beszéd mindvégig inkonzisztens volt, az egymásnak ellentmondó elemek és stílus váltogatták egymást. A beszédet nyilván nem Trump írta, mert olyan történelmi dátumokról esett szó benne, amiről neki fogalma sincs. De a beszédírók úgy állították össze a beszédet, hogy a sok ígérgetés, öndicsőítés és az egységről szóló papolás után Trump kíméletlenül belerúgott a politikai ellenfeleibe, majd újra jött egy mézesmázas rész, amitől mindenkinek el kellett olvadnia. Minősíthetetlen hazugságokat és uszítást folytatott például a bevándorlással kapcsolatban, gyakorlatilag lekommunistázta a demokratákat, hogy már most a „szocialista” skatulyába helyezve iktassa ki, mint legitim politikai riválist őket, és mindezt betette néha egy rákból felgyógyult kislány története vagy holokauszttúlélőknek adott tisztelet közé.
Trump hirtelen ölő mérget adott elő ebben a beszédében is, ez volt a tulajdonképpeni üzenete, de a több mint egyórás szövegelésben volt elég hely és idő arra, hogy ezt a mérget cukros papírba csomagolja, és így nyelesse le a közönséggel. Ezért ezek a mesterkélt, színpadias elemek elfedték, hogy tulajdonképpen egy rasszista, populista hazudozó intéz gyilkos támadást politikai ellenfelei s a hallgatósága ellen, akikkel elhiteti, hogy a déli határon krízishelyzet van, ahol ömlik az országba a drog, az erőszak, a bűnözés. Ebből egy szó nem igaz, nyomorult dél-amerikaiak menekülnek olyan országokból, ahol dúl a bandaháború, és a családok nincsenek biztonságban. A drog nem ott jön be, ahova Trump a falat építi, hanem földalatti alagutakon, repülőn és hajón.
Trump megint előadta azt a gusztustalan színjátékot, hogy üdvözölt a teremben egy családot, amelynek egyik tagját egy illegális bevándorló ölte meg. Mintha ez naponta így lenne, miközben New Yorkban mindennap megölnek valakit, nem is egy embert, Chicagóról nem beszélve. A manipulációra jellemző, hogy nem hívott meg a Capitolba egyetlen olyan szülőt sem, akinek a gyerekét a keresztény fehér drága republikánus fegyverőrültek valamelyike gyilkolta le, a republikánus párt mögött álló fegyverlobbi profitja miatt. Amerikában a legkevesebb bűncselekményt illegális bevándorlók követik el, miközben a legtöbb és a legalantasabb munkát ők végzik el, a legkevesebb pénzért, és kiválóan. Nem véletlen, hogy miközben Trump legyilkosozza őket, nemrégiben derült ki, hogy a golfparadicsomaiban illegálisok dolgoznak. S mivel nincs olyan szálloda Amerikában, amelyet ne illegálisokkal működtetnének (beleértve a Hilton-hálózatot is), bárki mérget vehet rá, hogy az összes Trump-szálloda személyzete illegális bevándorló.
Az este számolatlan gusztustalan pillanatainak egyike az volt, amikor Trump a nők megerőszakolásáról beszélt, azt állítva, hogy az illegális bevándorlók miatt vannak veszélyben a nők. Miközben ő maga a legnagyobb és legundorítóbb szexuális ragadozó, aki szerint minden nő csak arra való, hogy elkapják a pinájukat. A nőkkel más tekintetben is felsült, mert azzal kezdett dicsekedni, hogy az ő elnöksége alatt mennyivel több nő kapott munkát, és mennyivel több nő került vezető vagy politikai funkcióba, mire a teremben levő demokrata párti nők dőltek a nevetéstől, mert ők azok, akiket megválasztottak novemberben méghozzá Trump miatt a republikánus férfiak helyére. A Trump-szövegek igazságtartalmára jellemző, hogy ő dicsekszik a nők pozícióba kerülésével, hogy ezzel női szavazatokat szerezzen, miközben 89 nő ül a képviselőház demokrata frakciójában és 13 nő a republikánusoknál. Őket demokraták választották meg Trumppal szemben, de a nagyeszű Trump velük dicsekszik, mint elnöksége eredményével.
Még egy szó erejéig térjünk vissza arra, hogy Trump nagy pátosszal kijelentette, hogy Amerika nem lesz „szocialista ország”. Ez arra adott válasz, hogy a demokrata párt balszárnya megerősödött az utóbbi években, és a novemberi félidős választáson is nagy győzelmeket arattak a „szocialista” irányhoz tartozó demokraták a semmiből. A „szocialista” irányzat azonban nem azonos az egykori szocialista országok bármelyikével vagy akár a Szovjetunióval. A demokraták balszárnyának egyik vezéralakja, Bernie Sanders, aki majdnem megverte Clintont a legutóbbi elnökjelölti előválasztáson, és ha nem Clintonról van szó, akit ezerrel nyomott a pártvezetés és hatalmas pénz is állt mögötte, Sanders legyőzhette volna. Nem kizárt, hogy Sanders legyőzte volna Trumpot még az orosz segítség ellenére is. Hogy jobb elnök lett volna, az nem kérdés.
Mi hát ez az amerikai „szocialista irányzat”? Sanders ingyenes oktatást és ingyenes egészségügyet hirdet (meghagyva a szektorsemlegességet, tehát továbbra is lehetnének fizetős egyetemek és kórházak). Mások nem ilyen radikálisak, de hasonló javaslataik vannak. Ez még nem „szocializmus”, főleg nem kommunizmus. Kanadában is ingyenes az egészségügy, és mégsem szocialista ország. Amerikában az egészségügy színvonala jó, össze sem lehet hasonlítani a magyarral, de megfizethetetlen. Tízmillióknak nincs biztosításuk, újabb tízmillióknak van, de semmit nem ér. Trump 5,6 milliárdot költene egy olyan falra, ami felesleges, és semmit nem old meg, miközben emberek milliói nem tudnak elmenni orvoshoz, ha betegek. Egy vizit New Jerseyben 250 dollár, forintba átszámolva 70 ezer forint. Aki nem tud szerezni valamilyen ösztöndíjat, az vagy nem tanul tovább, vagy egy életre az adósa marad valamelyik diákkölcsönt nyújtó pénzintézetnek. A világ egyik leggazdagabb országában ez tarthatatlan állapot és ezt sokan tudják. Ha bárki segíteni akar a szegényeken, hogy oktatáshoz és minimális egészségügyi ellátáshoz jussanak, akkor a republikánusok lekommunistázzák őket. Anyagi érdekből.
Trump az orosz befolyással kapcsolatos vizsgálatokat nevetségesnek nevezte, miközben szinte alig van a családtagjain kívül valaki a volt kampánystábjából, aki még nincs börtönben vagy vád alatt, ezeknek a vizsgálatoknak köszönhetően. Egy akkora hülye emberrel állunk szembe, aki nem vette észre, hogy az orosz titkosszolgálat állította össze a kampánycsapatát és Moszkvából irányították őket. Nevetségesnek nevezni egy független ügyész és a kongresszus több bizottságának vizsgálatát, valamint az FBI és a CIA munkáját, egy amerikai elnök részéről még akkor is otrombaság, ha őt magát is veszélyezteti ez a vizsgálat.
Trump nem mondott semmit arról, hogy mi lesz tíz nap múlva, ha a demokraták továbbra sem szavazzák meg az ő „szép falára” a pénzt. Márpedig csak három hétre hosszabbította meg a kormányzati munkát, mert az ország kezdett működésképtelenné válni. Nancy Pelosi fegyelmezettsége ellenére pontosan leolvasható volt minden az arcáról, hogy mikor hazudik Trump, és mi az, amivel egyetért. Ennek alapján az biztosra vehető, hogy ezt a beszédmaszlagot Pelosi nem ette meg, és nem adnak egy centet sem Trump falára. Ebben az esetben Trump vagy újra leállítja a kormányzatot, ami ezek után különösen órási nagy felháborodást válthat ki, vagy megkerüli az alkotmányos rendet, és Nemzeti Vészhelyzetet rendel el, ami gyakorlatilag egy szükségállapot, miközben annak nincsenek meg a feltételei. Ebből nem tud jól kijönni, mert ebbe a falépítésbe úgy benavigálta magát és a szélsőséges gyűlölködő támogatóit, hogy ha meghátrál, az is egy vereség. Annyit érdemes megemlíteni, hogy Trump nem ejtett szót természetesen azokról a törvénytelenségekről és embertelenségről, ahogy a bevándorlási hivatal végzi a munkáját. Nem szólt a szüleiktől elválasztott gyerekekről, akik közül sokan még mindig nem kerültek vissza a családjukhoz. Az „egyesítést” kezdhetné például itt.
Végezetül sajnálattal kell megjegyezni, hogy Trumpnak még azok a megnyilvánulásai is visszataszítóak voltak, amelyek önmagukban nem lennének azok. A veteránok, a szolgálatteljesítők, a rákos kislány, a holokauszttúlélők önmagukban szép pillanatok lennének, ha nem lettek volna megrendezettek és hátsó szándékúak. Mert azt a célt szolgálták, hogy Trump agresszív támadásai között oldják a hangulatot. A „State of the Union Address” hagyományos kellékei azok a részek, amikor meghívnak vendégeket, akik valamiért tiszteletre méltóak, vagy példaképek, vagy valamilyen értéket képviselnek, és őket ünneplik. De azok soha nem keltették eddig azt az érzést, hogy ezeket a szép pillanatokat és ezeket az embereket felhasználják valamire. Most pedig ezt lehetett érezni, mert ez volt a dramaturgia. A cukorpapír szerepét osztotta Trump rájuk. Ordított, hogy a beszéd melyik része kinek hízelkedik.
A program végén Trump előadott egy igen látványos és hangzatos hazafias beszédet, amit bármelyik hollywood-i film végére be lehetne vágni. Székhez szegezte a hallgatóságát az Amerika jövőbeli sikereiről és nagyságáról szóló szónoklat, de eközben nekünk önkéntelenül Chaplin Diktátor című filmje jutott eszünkbe. Nem az a rész, amikor Chaplin beszél, hanem előtte: amikor a Diktátor.
Inkább ijesztő volt, mint felemelő.
