Donald Trump becsapta a demokratákat, akik az újabb kormányzati leállás elkerülése érdekében megalkottak a republikánusokkal közösen egy kompromisszumos javaslatot, amelyet mindkét párt elfogadott, és amely 1,375 milliárd dollárt biztosítana 55 mérföldnyi “pedestrian fencing” (gyalogos kerítés) megépítésére, amely egy alapkerítés megépítését jelentené Trump 200 mérföldes hatalmas monstrumával szemben. Ez az összeg nem elég a Trump-fal megépítésére, amelyre 5,6 milliárd dollár megszavazását követelte Trump a demokrata többségű képviselőháztól, de amit nem kapott meg. Viszont ezzel elkerülhető lenne a republikánusok totális kudarca és a „nemzeti vészhelyzet” kihirdetése is, amely súlyos alkotmányos kérdéseket vetne fel, mert a képviselőház megkerülését jelentené a falra követelt pénz megszerzésére.
Trumpnak nem tetszett a javaslat, azzal fenyegetőzött először, hogy nem írja alá a kompromisszumos megállapodást, majd közölte, hogy mégiscsak elfogadja azt, aláírja a Kongresszus két háza által elfogadott javaslatot, amely véget vet a kormányzati leállás lebegtetésének.
De bejelentette, hogy a javaslat aláírásával egyidőben bejelenti a „nemzeti vészhelyzetet” is, hogy biztosítsa a mexikói fal eredeti költségeit is, s a katonasággal építtetni meg a falat, amihez már nem kell a képviselőházi hozzájárulás. Ezért nemcsak 5,6 milliárd dollárt használhat fel a fal építésére, amennyit kért, hanem ahhoz képest még 1,375 milliárd dollárral többet, összesen, mintegy 8 milliárd dollárt. Vészhelyzet nincs. A „nemzeti vészhelyzetet” arra használta fel, hogy a képviselőház fölé helyezze magát és kijátssza az amerikai alkotmányt.
Mielőtt bárki megdicsérné, hogy mennyire ügyes volt, ez azt jelenti, hogy Trump az Egyesült Államok történetében először intézett nyílt támadást az alkotmányos rend ellen, s használta a „nemzeti vészhelyzet” kihirdetését arra, hogy azzal megkerülje a fékek és ellensúlyok rendszerét, és felülírja a képviselőház döntését, amihez nincs joga. Nemzeti vészhelyzet ugyanis nincs a déli határon, humanitárius katasztrófa a fal túloldalán, a mexikói oldalon van, ahol a dél-amerikai menekültek beszorultak a határra. De az amerikai oldalon nyugalom és békesség van, senkit semmilyen veszély nem fenyeget. A helyi képviselők azt mondták, hogy az elmúlt húsz év egyik legcsendesebb időszakát élik, s az FBI nyilvántartása szerint Washington DC-ben több bűncselekményt követnek el, mint a déli határ körzetében. Trump évértékelőjében is hazudott, mert azt állította, hogy a határmenti El Paso-ban a kerítés óta nincs bűnözés. Az FBI adatai szerint a fal előtt jobb volt a közbiztonság, a fal óta csak romlott. A drogot a föld alatti alagutakban, nem a kerítés fölött csempészik. Ezért a kerítés megemelése semmit nem segít. A határmenti bűnözés országos átlagban a legkisebbek közé tartozik. Trump hazudik, uszít, félelmet kelt.
A „nemzeti vészhelyzet” kihirdetése egy csalás, egy nemlétező vészhelyzetre hivatkozva az elnök megkerüli az alkotmányos utat, és felülírja a képviselőház döntését. Ez precedens nélküli lépés Amerika egész történetében: soha egyetlen elnök nem játszotta még ki a kongresszust, és nem helyezte a törvények és a kongresszus fölé önmagát. Ez az első diktatórikus lépése Trumpnak, és a nemzeti vészhelyzet azt is lehetővé teszi, hogy a déli határtól függetlenül további korlátozó intézkedéseket tegyen. Ez egy kvázi rendkívüli állapotnak felel meg, amikor az elnök olyan többletjogokkal rendelkezik, hogy akár az internetet vagy a sajtót is korlátozhatja, ez utóbbinak Trump például nagyon örülne, és ha nem tetszik neki a szabad sajtó, hirtelen felindulásában akár meg is teheti.
A demokratákat ledöbbentette ez az aljasság, hogy a kormányzati leállás elkerülésére mégiscsak adtak valamennyi pénzt falépítésre, és Trump zsebre vágja azt a pénzt is, és elrendeli a szükségállapotot is, és az alkotmányos rendet megkerülve önkényesen megszerzi magának azt a pénzt, ami a „szép” Trump-fal megépítéséhez szükséges (s amiről azt ígérte a kampányban, hogy Mexikóval fizetteti meg). Nancy Pelosy mindezt „dangerous precedent”-nek (veszélyes precedensnek) nevezte. Valójában miatta kellene vészhelyzetet elrendelni, mert ő jelent nemzeti vészhelyzetet. Pelosi emellett felszólította a republikánus pártot, gondolják meg nagyon, miféle precedenst engednek meg maguknak, mert ha jön egy demokrata elnök, annak első lépése az lehet, hogy az iskolai és templomi mészárlások miatt a fegyverviselés ellen rendel el „nemzeti vészhelyzetet”, és ultimátumszerűen véget vet a republikánusok fegyverimádó mániájának, és a fegyverlobby garázdálkodásának.
Az ügy fontos része, hogy Trump bejelentését megelőzte az, hogy a Fox News vezető riporterei tiltakoztak a csatornán a kompromisszum elfogadása ellen, és uszították a republikánusok szélsőjobboldali szárnyát, amely Trump elsőszámú szavazóbázisa, hogy a kétpárti javaslat elfogadása kapituláció és árulás, mert ezeknek az embereknek fontosabb az ellenfél legyőzése, mint az alkotmány, a kormányzati leállás, vagy az, hogy van-e értelme a falnak vagy nincs. Trump ettől ijedt meg leginkább, hogy ellene fordul a Fox News, amelynek nagyobb befolyása van a saját felhergelt szélsőjobboldali szavazótáborára, mint neki. Az MSNBC és a CNN be is játszotta ezeket a részleteket, és megállapította, hogy a Fox News-nak nagyobb hatalma van a republikánus pártra, mint Trumpnak. Ez azt is jelenti, hogy Trumpnak és a republikánus pártnak a mozgásterét már nagy mértékben a pártot uraló szélsőjobboldal határozza meg. Trump megválasztásával és az ő uszításának köszönhetően ezek teljesen elszabadultak és Trump már a saját illiberális fasiszta támogatóinak is a foglya. A republikánus párt pedig megállíthatatlanul sodródik ezek terrorja alatt.
Nem mintha Trumpnak nem ez lett volna kezdettől fogva a legjobban tetsző megoldás, de a józanabb hangok ettől visszatartották. A demokraták egyrészt megdöbbentek, másrészt visszafogottak és nagyon elszántak, mert Amerika történetében ilyen még nem volt: mindegy ki nyeri meg a képviselőházi többséget, mert az elnök bármikor „nemzeti vészhelyzetet” hirdet és a képviselőház fölé helyezi magát. Ha egy elnöknek a ciklusa második felére elfogyott a kongresszusi többsége, akkor kénytelen volt kompromisszumokkal kormányozni, s kétpárti egyezségekre jutni. Ez a fékek és ellensúlyok működése, az amerikai demokrácia alapja. Ez adja az amerikai jogállam szilárdságát és kikezdhetetlenségét. A választók tudják, hogy a félidős választások alkalmával tudnak hatást gyakorolni a végrehajtó hatalom túlkapásaival szemben. Ezt a lélektani határt, kikezdhetetlen közmegegyezést Trump most lerombolta, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.
Az amerikai jogállamban ezzel szemben is van jogorvoslati lehetőség. A demokraták bíróságon megtámadhatják a döntést, és az első szövetségi bíróságok minden bizonnyal el is törlik, mert alkotmányellenes, az nem kérdés. Csakhogy itt lép be, hogy a végső döntés a legfelsőbb bíróságé, amelybe azonban Trump két bírót is jelölhetett, akiknek a személye önmagában is nagy botrányt kavart, mert olyan emberekről van szó, akik kultúrharcosok elsősorban, nem jogászok. A legteljesebb mértékig alkalmatlanok és méltatlanok az életfogytiglan tartó poszt betöltésére, de a republikánus többség megszavazta őket. Ezért arra lehet számítani, hogy az alkotmányosság védelmére rendelt legfelsőbb bíróság Trump jelöltjeivel az alkotmányosság ellen fogja elbillenteni a testületben a szavazást.
Kiszámíthatatlan, hogy mindennek mi lesz a következménye. A demokratákon az látszik, hogy nem szeretnék a másik oldalról élezni a feszültséget, mert nem az a cél, hogy Amerika teljesen kettészakadjon és az országban polgárháborús légkör jöjjön létre. Trumpnak két éve van még hátra, mert a Mueller-vizsgálat olyan lassan halad, hogy amire elkészül a jelentés, annyi idő alatt már felbomlott a Szovjetunió. Trump építse meg a gyűlölködésre használt primitív falát, írja rá a nevét, hadd lássa mindenki, ki volt az az állat, aki építette. Aztán meg kell nyerni a következő elnökválasztást, és helyre kell állítani az okozott sérülést a jogállam épületén. Mindez azért nem lesz könnyű, mert a fal éppen azért épül, hogy a bevándorlással való ijesztgetés és megfélemlítés működjön, emellett folyamatosan hazudnak és uszítanak az abortusz, a melegek, a transzgenderek ellen, amibe erősen besegít az orosz titkosszolgálat az álhírek gyártásával, és így az amerikai hívők jelentős részét az illiberális fasiszták mellé állítják.
De Amerika azért nem Magyarország. A demokráciának itt mindkét oldalon elkötelezett hívei vannak, és diktatúrát, fasizmust itt a többség nem akar. Ha ennek veszélye fennáll, még azok is a demokratákra fognak szavazni, akik ezt soha nem gondolták volna. A demokraták ezt meg is mondták most a republikánusoknak, hogy Trump alkotmány elleni támadása a legtöbbet nekik árt. Nyerhetnek egy falat, érezheti a szélsőjobb győztesnek magát, de ennek súlyos ára lesz, amit a republikánusoknak kell megfizetni. Jönnek az egyre népszerűbb szocialista demokraták, köztük sok fiatalember, a demokraták balszárnya.
