Amikor Donald Trump először lett az Egyesült Államok elnöke, akkor is egy maffiacsalád feje volt, de volt egyfajta tisztelete az ismeretlen elnöki pozícióval kapcsolatban. S noha nehezen alkalmazkodott a törvényuralomhoz, egészen a választások elvesztéséig voltak bizonyos korlátai annak, hogy elnökként is maffacsalád vezetőjeként viselkedjen.
A második elnöki ciklusára ez változott meg. Úgy ült be az amerikai elnöki székbe, mint a Trump Organization elnök-vezérigazgatói székébe. A Trump Organization pedig klasszikus maffiaként működött, nyeresége nagy részét pénzügyi és banki csalásokkal szerezte, része volt az alvilág felségterületének számító kaszinóbizniszben és nemzetközi prostitúcióban.
Trump a banki csalásokkal és pénzmosással foglalkozó Deutsche Bank révén már az 1990-es években kapcsolatba került az orosz oligarchákkal, ezáltal az orosz maffiával és az orosz titkosszolgálattal, amelynek pénzét a Deutsche Bank mosta tisztára. Trump a szervezetet tipikus maffiamódszerekkel vezette, ezeket vitte át most a Fehér Házba.
Trump most úgy vezeti Amerikát, mint egy maffiát. Trump soha nem fizette ki a partnereit, az alvállalkozóit, mindenkit megzsarolt, megfenyegetett és becsapott, s az alkalmazottait rendszeresen kirúgta, hogy ne kelljen fizetni nekik. Trump így rugdossa ki most az amerikai állami alkalmazottakat, hogy csökkentse a kiadásokat, mintha Amerika az ő cége lenne.
Ennek megfelelően Amerikát a tulajdonaként kezeli, úgy gondolkodik róla, mint egy cégről az alvilágban. Csakhogy Amerika nem a tulajdona, az amerikai állam nem egy cég, nem lehet csak olyan nyers üzleti alapon gondolkodni róla, mint egy cégről, ahol lefaragják a költségeket és harácsolással, erőszakkal növelik a bevételeket.
Trump szemléletéről mindent elmond, hogy melyek a kedvenc filmjei. Az egyik Jean-Claude Van Damme főszereplésével a „Bloodsport”, amely jól mutatja, mennyire szereti a vért, az erőszakot és a durvaságot. Nem véletlen, hogy Trump a halálos ítéletek szerelmese, azt szereti, ha vért lát, nem véletlenül vonzódik tömeggyilkos diktátorokhoz, őket tiszteli.
Trump legszeretettebb filmjei a maffiafilmek, mindenek előtt a „Keresztapa”. Trump innen veszi a mintáit, az inspirációit, a tárgyalási taktikáját. Könyvet életében nem olvasott, csak filmet nézett, mégpedig ezeket. Trump most a szervezett bűnözést és a maffiát ültette be a Fehér Házba, mutogatja nagy élvezettel az aláírásait szörnyűséges rendeletei alatt.
A „Keresztapa” párhuzam azért ellentmondásos, mert Don Vito Corleone Trumphoz képest egy mértéktartó, szimpatikus figura (szándékosan romantizálta a maffiával együttműködő film a maffiafőnök karakterét), Trump sokkal nyersebben mutatja be azt a maffiavilágot, amely a valóságban létezik.
Trump mással íratott könyve, a „The Art of the deal”, amely címe szerint a „megegyezés” művészetéről szól, a legviccesebb cím, amit valaha könyvnek adtak, mert Trump az orosz-ukrán háború kapcsán pontosan bemutatja, mit gondol ő a „megegyezés” művészetéről: az erőszakkal való kényszerítést.
Amerika, a gengszterfilmek hazája, abba a helyzetbe került, hogy egy valódi maffiacsalád feje lett az elnöke, aki úgy intézi Amerika üzleti ügyeit és azzal összefüggésben külpolitikai tárgyalásait, ahogyan az alvilágban és a maffiában szokás. Zsarol, fenyeget, megfélemlít, törleszt, bosszút áll, kényszerít, erőszakkal elvesz és behódolásra kényszerít.
Csak így lehet megérteni azt, ami Amerikában zajlik, mint ahogy azt a kereszténységet is, amelyben a maffiavezér hatalmas kereszttel a nyakában veszi célba az ellenfeleit. Az olasz és az orosz maffiát is átjárja ez a vallásos jelleg, ahogy az amerikai maffiát is. Az amerikai elnök úgy tekint a világra, mint az alvilág a „piacra”, és úgy is kezeli, mert ehhez ért.
Trump nemcsak alvilági maffiamódszereket használ, hanem úgy is gondolkodik. Az alvilág csak az erőből ért, az erőt tiszteli, mindent erőszakkal old meg, mindent meg akar szerezni és mindenkit eltapos, aki az útjába kerül. A maffiában a konkurenciaharc a létezési mód, az alvilági maffiabéke a területfelosztás tiszteletben tartása, ami felborulhat.
Bűnözők kezébe került a világ, a világ nukleáris fegyverei, legerősebb hadseregei. Nekik nem léteznek más törvények, csak a maffia szabályai, amelyek lényege, hogy az erősek mindent megszereznek, a legnagyobb tisztelet pedig a legerősebbnek jár. Az emberek élete nem számít, minden empátia, együttérzés, szolidaritás és gondoskodás gyengeség.
Ez mindennek ellentéte, mint amit krisztusinak, kereszténynek neveznek, de még a világ polgári normáinak is az ellentéte, mert a polgári világ az állam hatalmával ezek ellen harcol és börtönnel fenyegeti az erőszakos szervezett bűnözést. Trump nem börtönbe került, ahol a helye lenne, hanem a Fehér Házba, s ő rugdossa ki az igazságszolgáltatás embereit.
Legnagyobb ellensége az adóhivatal, mi sem természetesebb, hogy az IRS megszüntetését tervezi. Az ellene nyomozó FBI élére olyan vezetőket helyezett, akik gyűlölik az FBI-t, azok a rendőrök, ügyészek és bírák, akik a törvény szerint eljártak vele szemben, elveszítették az állásukat. Al Capone sem csinálná másképp. Olyan ez, mint egy kísérlet vagy paródia.
A Trump-féle vámok nem a kereskedelmi értelemben használt vámok, ezek alvilági sarcok, kizsarolt védelmi pénzek és alvilági bevételek, pontosan olyanok, mint a Keresztapa című filmben az olasz üzleteket megsarcoló olasz maffia pénzei. Ez közönséges, erőszakos lopás, mások tisztes hasznának a megcsapolása.
Amerika (a törvényuralom, a jogállamiság és a demokrácia hazája) egy törvényen kívüli bűnöző és zsarnok kezébe került, aki ezer szállal kapcsolódik az alvilághoz és a maffiához, ő maga egy maffiacsalád feje, és szoros kapcsolatban áll az orosz maffiával, amely szintén az orosz állam élén áll. Természetes ellenségük a jogállam, a demokrácia, az emberség.
A kérdés az, hogy az amerikaiak akarnak-e egy primitív maffia uralma alatt élni, imponál-e nekik, hogy a demokratikus Amerika által megszerzett gazdagságot, erőt és tiszteletet egy maffiavezér Amerika és a világ elnyomására, megfélemlítésére, kifosztására használja. A válasz a következő négy évben kiderül.
