Nem kívánunk egyetlen szót sem ejteni Trump botrányos kongresszusi beszédéről, mert az méltatlan volt a hagyományokhoz, az elődökhöz és az Egyesült Államokhoz. Egy kocsmai színvonalú hőzöngést hallottunk a világ populista diktátorától, amelyben idézett Zelenszkij hozzá írott leveléből is, amelyet Ukrajna támogatásának megszüntetése után írt neki.
Ezzel kapcsolatban szeretnénk rögzíteni, hol tart a taktikai csata, melynek során az ukrán elnöknek úgy kell megvédeni hazáját a Trump-Putyin párostól, hogy fenntartsa az amerikai támogatásokat mindaddig, amíg biztonsági garanciákat tartalmazó tartós békét köthetnek Oroszországgal, elsősorban (és esetleg) Európa segítségével.
Miután Trump önkényesen azonnali hatállyal leállította Ukrajna amerikai támogatását, még egyértelműbbé vált a Fehér Házban szándékosan megrendezett színjáték, amelyben Vance alelnökkel közösen megalázták az orosz tömeggyilkos horda által három éve megtámadott ország elnökét. Nyilvánvaló, hogy ürügyet kerestek Ukrajna támogatásának befejezésére.
Trump a legaljasabb alvilági módszerekkel igyekezett Zelenszkijt megalázni és megtörni, hogy rákényszerítse Putyin akaratát. Olyan helyzetet teremtettek, mintha az ukrán elnök sértette volna meg őket, akit nem mellesleg ők dobtak ki a Fehér Házból, majd az esetet annak indoklására használták fel, hogy megszüntessék Ukrajna támogatását.
Teljesen világos, hogy Trumpnak nincs béketerve, az ő „békejavaslata” az orosz akarat rákényszerítésére Zelenszkijre és Ukrajnára. Trump békéje azt jelenti, hogy Ukrajna feltétel nélkül adja meg magát, fogadjon el biztonsági garanciák nélkül egy tűzszünetet, majd az oroszok befolyásolásával tartsanak választást, ahol Putyin embere átveszi az országot.
Már a Fehér Házban előadott színjáték után Trump közölte, hogy „visszavárja” Zelenszkijt, ha „kész a békére”, emellett bocsánatkérést követeltek attól az embertől, akit ők aláztak, ők sértettek meg, ami azt jelentette, hogy Trump a történtek után úgy „várja vissza” Zelenszkijt, hogy megtört és behódolt neki, s kész elfogadni az oroszok feltételeit Trumptól.
Miután Zelenszkij nem tette meg, hanem ellenkezőleg, Európában tárt karokkal fogadták, s Európa egy saját béketervvel megpróbálta átvenni a békefolyamat irányítását Trumptól, az amerikai elnök a katonai erejével, hírszerzési információkból fakadó fölényével visszaélve, megzsarolta Zelenszkijt: vagy enged neki, vagy a harctéren dobja oda az oroszoknak.
Zelenszkij a kisebb rosszat próbálta választani, hogy időt nyerjen. De nem kért bocsánatot, a levele elismerte az ameriki katonai fölényt és kiszolgáltatottságot, ezért elfogadta, hogy Trump „erős vezetése” alatt maradjon a „békefolyamat”, és olyan javaslatokkal állt elő, amelyek az európai béketerv részei, például a légtér tűzszünete, ami a civileket védi.
Nem kérdéses, hogy Trump átállt a Nyugat oldaláról az ellenzéghez, Putyin szövetségese, az orosz érdekek képviselője, Zelenszkij pedig a levelével azt érte el, hogy Trump visszaül a tárgyalóasztalhoz, ahol már az oroszok követeléseit fogja képviselni, és ha Zelenszkij nem fogadja el azokat, azt már nem lehet a Fehér Házban megrendezett aljas jelenetre fogni.
