Nyilván kevés tisztességes ember van, aki akár tudatlanságból könnycseppet hullatna Kasszem Szulejmani iráni kémfőnök, hadseregvezető és mindenes után, aki az iráni rezsim második legnagyobb hatalmú emberének számított. Szulejmani nem politikus, hanem közönséges gyilkos és terrorista volt, ahogy az sem kérdéses, hogy Irán jelenlegi teokratikus állama nem tekinthető a nemzetközi jog szerint „államnak”, amellyel szemben úgy kell eljárni, mint minden civilizált és törvényes állammal szemben. Irán terrorista állam, Szulejmani a példa, hogy terroristák vezetik, akik gyilkosságokat hajtanak végre.
Magunk részéről osztjuk az amerikai kormányzat felfogását Irán terrorállam jellegéről, és ha Szulejmani a titkosszolgálatok bizonyítékai szerint valóban további merényleteket szervezett amerikaiak megölésére Irakban, jogosan likvidálta őt, mint terroristavezért az Egyesült Államok. Mivel ezúttal úgy tűnik, hogy az illetékes amerikai szervek, a titkosszolgálatok és a Pentagon szakmai felelősei is az akció mögött állnak, feltételezhetően nem Trump túlkapásáról van szó, hanem az amerikai nemzetbiztonságért felelős szervek összehangolt munkájáról, akik az elnököt kész tények elé állították, és Trump ezúttal egy jó döntést hozott. Szulejmanit vélhetően már sokkal korábban le kellett volna vadászni, mint a térség terrorcselekményeinek egyik fő szervezőjét.
A kérdések azonban mindig jogosak, és elsősorban az amerikai demokrácia védelme és Trump „királyi” attitűdjeinek féken tartása miatt jogosak a demokraták aggályai, hogy az akciót engedélyeztetni kellett volna a kongresszussal, mint minden olyan esetben, amikor amerikai katonák élete kerülhet veszélybe vagy háborút provokálhat egy akció. Ebben az esetben mindkét feltétel fennáll, mert Irán minden bizonnyal bosszút áll és valamilyen válaszcsapást végrehajt. Ezzel szemben az egyetlen jogos ellenérv a szakmai indok, hogy az idő és az adott pillanat nem tette lehetővé egy ilyen procedura lefolytatását, és a titkosság is alapvető érdek volt. Ezért marad a jogi csűrés-csavarás, hogy egy helyesnek tartott döntéssel kapcsolatban a törvényesség látszata is fennmaradjon.
Ezek fontos kérdések olyan elnök esetében, akivel szemben éppen impeachment eljárás van folyamatban, mert semmibe veszi a törvényeket és az alkotmányt, és törvényen felül állónak képzeli magát. Van azonban egy másik súlyos aggály, amellyel kapcsolatban csak a jövő adhat választ. Ez pedig az, hogy Trump megváltoztatta az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos politikáját, méghozzá Netanjahu érdekei miatt, és a Trump mögött álló evangéliumi (evangelikál) keresztény irányzat harcias vezetőinek követelésére. Mindkét befolyás nélkülözi a valódi szakmai és politikai szempontokat és önmagában életveszélyes.
Netanjahu hatalmas kolonc Izrael nyakán, akitől operettbe illő húzásai miatt nem lehet megszabadulni, mert egyik oldalról sikeresen hitette el, hogy egyedül ő a garancia arra, hogy Izraelt megvédje egy létező fenyegetéssel szemben (ami nem igaz, de ennek a hazugságláncolatnak része az Iránnal kapcsolatos hazugságok terjesztése is, miközben Irán valóban egy terrorállam), emellett azonban Netanjahu illiberális politikus, az illiberális fasiszta modell híve, támogatója, és lelkes követője, aki rombolja az izraeli demokráciát, kellőképpen korrupt, amit el is néznének neki, de Orbánhoz hasonlóan ellensége a demokratikus és jogállami Nyugatnak, amely korlátozná az önkényuralmi törekvéseiben.
Az evangéliumi (magyarra fordítva: evangelikál) keresztény mozgalom pedig a maga fundamentalista militáns szemléletével a bibliai próféciákat nem követi, hanem be akarja teljesíteni. Ezért hamis próféták és vajákos sarlatánok színvonalán hivatkoznak bibliai próféciákra, és a valóságtól teljesen elszakadva akarják ráerőltetni szektás rögeszméiket az Izraellel kapcsolatos politikára. Ebben pedig Netanjahu szövetségesei, akik másik oldalról veszik rá Trumpot arra, hogy a szélsőjobboldal vallási nyomásának megfelelően alakítsa az Iránnal kapcsolatos amerikai politikát. Trump ennek megfelelően mondta fel az iráni atomegyezményt, amellyel megnyitotta az utat Irán előtt az atombombagyártás felé. Végtelenül korlátolt és ostoba emberek vallási rögeszméiről van szó, akik ilyen értelemben nem sokban különböznek az Iránt irányító másik vallási fanatikus társaságtól.
A kérdés az, hogy Szulejmani meggyilkolása mögött mennyiben áll ezeknek a csoportoknak és Netanjahunak a közvetlen befolyása? A merénylet nem egy Irán elleni felelőtlen háborús terv része-e, amellyel kiprovokálják Irán megtámadásának lehetőségét? Egy Irán elleni háború akár jól is jöhet Trumpnak az impeachment idején a választások előtt, mert egy háborúban álló elnököt nem illik vádeljárással zaklatni (ezt mondják máris a republikánusok), és ha nem tud Trump orosz vagy ukrán segítséget igénybe venni a választások megnyerésére, egy háború segíthet neki ebben. Különösen egy olyan ország ellen, mint Irán. Ezzel erősítheti a Netanjahut támogató izraeli és amerikai zsidó tábor támogatását is, és bebetonozhatja maga mellé az evangelikál szavazókat, akikkel a hazug tévéprédikátor pásztoraik elhitetik, hogy mindez Istentől van és Trump „Isten embere”.
Az is lehet, hogy a geopolitikai és nemzetbiztonsági érdekek egy pillanatra egybeestek a fundamentalista keresztény hiénák és Netanjahu érdekeivel, de a jövő eseményeit nagymértékben az dönti el, hogy az amerikai nemzetbiztonsági szakemberek és a kormányzat professzionális képviselői irányítják az eseményeket, vagy néhány eszeveszett vallásos álpróféta őrült, a korrupt illiberális Netanjahuval karöltve. Az egyelőre nem érzékelhető, hogy eleve utóbbiak provokációja lenne az akció, mert akkor a szakmai stábok tiltakoznának és adnának jeleket. De az egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiek során nem veszik-e át az események irányítását, kiprovokálva egy háborút. Amiből – Trumpot ismerve – atomháború is lehet.
