Kövér László házmester súlyos szereptévesztésben van, amikor a neki nem tetsző véleményeket egyre súlyosabb bírsággal sújtja. Jakab Péter csaknem tízmillió forintos büntetése a „ficsúr” jelző használatáért alkotmányellenes, súlyosan sérti a magyar Polgári Törvénykönyvet. Neki ahhoz lenne joga, hogy a bíróságon polgári peres keresetet nyújt be személyiségi jogsértés vagy becsületsértés miatt, amit a bíróság eldönt. A Ptk., az alkotmánybírósági határozatok és a magyar bírói gyakorlat alapján Jakab Péter pert nyerne bármelyik magyar bíróságon azért, mert „ficsúrnak” nevezett parlamenti képviselő közszereplőket.
Kövér abszolút jogsértően, kizárólag diktatúrákra jellemző módon hoz ítéleteket olyan ügyekben, amelyekben csak bíróság lehet az illetékes. Ezeket polgári peres eljárásban kellene tárgyalni, méghozzá úgy, hogy a másik félnek joga van a védekezéshez. Kövér olyan ítéleteket hoz a bíróságokra tartozó ügyekben, ahol az „alperesek” nem kapják meg azokat a jogokat, amelyek minden peres felet megilletnek. Még soha nem hoztak személyiségi jogi perekben olyan ítéletet, amikor valakit tízmillió forintra büntettek volna, akár nem vagyoni kár, akár sérelemdíj címén.
Ha valaki „ficsúrnak” nevez bárkit, az személyiségi jogsértés kategóriájába tartozik, az ezzel kapcsolatos jogvédelem a Polgári Törvénykönyvben szerepel. A Ptk.1:6. § [Bírói út] kimondja, hogy „Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése – ha törvény eltérően nem rendelkezik – bírói útra tartozik.” Személyiségi jogsértést csak személyekkel szemben lehet elkövetni, ezért az Országgyűlés nem lehet a sértettje az országgyűlési képviselőket sértő mondatoknak vagy jelzőknek. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a közszereplőknek többet kell tűrniük, ezért a „ficsúr” megszólítást nekik a bíróság szerint tűrniük kellene, s a velük kapcsolatos véleménynyilvánítás szabadságát a bíróságnak meg kellene védenie. Kövér bíróságot játszik, de nem a jog szerint ítél, hanem a saját feje után és az indulatai alapján önkényeskedik.
Kövér a Magyar Országgyűlés elnökeként az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata 11. pontját sérti, amely kimondja, hogy „A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben”. A törvény pedig a Ptk. és nem Kövér László. Itt egy jogvita áll fenn, mivel két jog – a véleményhez és a személyiséghez fűződő jogok – ütköznek egymással, amit kizárólag bíróság dönthet el, nem pedig egy önkényúr a pulpitusról, ahol úgy viselkedik, mintha nem szolgája, hanem tulajdonosa lenne a magyar parlamentnek.
Kövár eljárása abszolút európai uniós jogokat is sért, amelyek kimondják, hogy mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz. A 6. cikk 1. bekezdés kimondja, hogy „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. A Kövér által önkényesen hozott ítéletek által megbüntetett parlamenti képviselőknek nem biztosítják a tisztességes eljáráshoz való jogot, aminek alapvető követelménye az, hogy az ügyüket „a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja”.
A tisztességes eljáráshoz tartozik a védelemhez való jog és a fellebbezés joga. A bíróságot játszó Kövérnél ezek a jogok nem biztosítottak. Ugyanezen alapvető emberi jogokról szóló 1993. évi uniós törvény 10. cikkében olvasható a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló rendelkezés. Az 1. pont kimondja: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson”. Ez a tilalom még Kövér ficsúrra is vonatkozik.
A 2. pont szól arról, hogy a véleményszabadság mely esetekben korlátozható: „E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.” Erről pedig kizárólag bíróság dönthet, hogy egy adott vélemény, közlés sérti-e a felsoroltakat. Nem pedig egy nagy bajuszú hólyag, aki azt képzeli, hogy joga van ehhez.
Kövér nem helyettesítheti és nem válthatja le a bíróságot olyan kérdések eldöntésében és ítéletek meghozatalában, amelyek az európai és a magyar jog szerint bíróságokra tartoznak. Nem lehet ezeket a jogi kategóriákat „házszabályba” foglalni, és azzal kivonni a bíróságok döntési jogosultsága alól. Ezért egyetlen fillért sem szabad kifizetni. Kövért be kell perelni azért, mert sérti az uniós és a magyar jogot. Amúgy pedig az alkotmánybíróság elé kellene vinni azt a házszabályt és törvényt, ami erre Kövérnek jogot adott, már ha lenne Magyarországon alkotmánybíróság, és ott is nem Orbán ficsúrjai ülnének. Be kell perelni Strasbourgban a magyar államot, és az Európai Parlament elé kell vinni az ügyet, hogy egy önmagán uralkodni képtelen idióta (ennek a kifejezésnek az elbírálása is a jogra tartozik, de ez is egy vélemény, amit Kövérnek tűrnie kell), önkényesen büntetgeti a parlamenti képviselőket a véleményükért.
Egyesek még mindig azt állítják, hogy az Orbán-rendszer nem diktatúra, mert „nem alkalmaz erőszakot”. Ez nem igaz, mert az erőszak nemcsak az, hogy valakit lelőnek vagy bebörtönöznek. Ez is erőszak, és az is, hogy véleményt nyilvánító, tüntető parlamenti képviselők közmunkát végeznek azért, mert elmondták vagy kifejezték dudálással a véleményüket. Ez mind jogsértő. Ez fasiszta diktatúrában lehetséges csupán, s ezeknek nem lenne szabad engedelmeskedni. Egy fasiszta rendszer abba bukhat bele például, hogy valaki megtagadja ezeknek a jogsértő, önkényes büntetéseknek a végrehajtását, és mellé áll a tömeg. Még Magyarországon is nagyobb esély van az Orbán-diktatúrát így megdönteni, mint az Orbán által szervezett bohóc és csaló választásokon, pedig a magyarok nem állnak oda soha senki mellé.
Abszurd, hogy bármelyik magyar állampolgár az uniós és a magyar jog alapján kifejezheti a véleményét, és ha valakinek nem tetszik, akkor bíróság dönt az ügyükben, ez a jog kizárólag parlamenti képviselőket nem illet meg, mert egy agyhalott, kommunista kutyából lett fasiszta szalonna a Magyar Országgyűlésben korlátozza ezt a jogot. Ez nevetséges. Mindez az Európai Unió egyik országában. Ezek a kiskirályok az emberek által megválasztott parlamenti képviselők jelzőin háborodnak fel, miközben ők maguk gátlástalanul lopnak, rabolnak, kifosztják és pazarolják a közvagyont és sértik a legalapvetőbb emberi jogokat.
A „ficsúr” a legenyhébb kifejezés, amit ezekre az aljadék bűnözőkre mondani lehet. Minden parlamenti ülésen követelni kellene az azonnali letartóztatásukat. S ha valaki véleményt mond róluk, akkor ezek az emberek tízmillió forintra büntetik azt, aki egy jelzőt mert rájuk mondani. Véleményért büntetnek a 21. században Európában egy parlamentben. Egy olyan jelző miatt, amely irodalmi művekben is helyén való. Jakab Péter nem tetünek nevezte Kövért, hanem ficsúrnak, aki a járvány idején 135 millió forintért vett nyolc perzsa szőnyeget a parlamentbe. Elég felháborító. Tett és jelző összhangban állnak egymással.
De ha Jakab Péter „tetünek” nevezte volna Kövért, azt is bíróságnak kellene eldöntenie, hogy a lealacsonyító jelző használata indokolt volt-e, nem sértette-e a közszereplő Kövér becsületét. Nem biztos, hogy Kövér megnyerné akár a „tetü” miatt indítandó pert. De a „ficsúr”-pert biztosan elveszítené, ez nem is kérdés. Magyarországon a NER bűnözői önkényesen maguk hoznak ítéleteket saját ügyükben a bíróságok helyett.Ők a törvény. Ezt nevezik más néven fasiszta diktatúrának.
