Jól látható Orbán arcán a kényszeredett mosoly, amelyen a magabiztos és határozott szlovák miniszterelnök egy szlovák szurkolói sálat tett a nyakába. Méghozzá zseniális szöveggel, ami úgy szólt, „Észrevettem, hogy Orbán Viktornak régi sálja van, ezért ma adtam neki egy újat”. Ami azt jelenti, hogy Orbán a múltban él, egy elavult, örökre elmúlt sálat hordott, ezért adott neki egy olyat, ami a mai valóságról szól. Ez a valóság pedig az, hogy a Felvidék nem Magyarország része, hanem Szlovákia. Amit Orbán a Nagy-Magyarországnak vélt, azt úgy hívják, hogy Szlovákia, és így is marad.
Nagyszerű, ahogy a magyarok által lenézett szomszéd országok (most ideértve Romániát is), amelyek egyébként messze megelőzték Magyarországot demokráciában, kultúrában, gazdaságilag és morálisan is, leckéztetik a nacionalista, felfuvalkodott Orbánt, aki egy fél évvel ezelőtt még a magyar szupremácia nevében akarta használni ezeket az országokat, mint csicskásokat a saját céljaira. A magyar elmaradottság, amit Orbán hozott Magyarországra, a feudalizmust keverve a fasizmussal, az oroszbarátsággal, felébresztette ezeket az országokat, és megadta jogos önbizalmukat.
Vesszőfutás Orbánnak a kassai „V-4” csúcs, amely valójában csak V-3, mert Magyarország csak megszokásból vehet részt rajta, s noha formálisan még tagja a közösségnek, szellemileg semmi köze hozzá. Orbán Magyarországa megtagadta mindazokat a nyugati elveket, demokratikus követelményeket és célokat, amely ezeket az országokat az Unióhoz, a NATO-hoz és a nyugati világhoz való csatlakozás szellemében tömörítette. Magyarország nem tartozik már ebbe az értékközösségbe. Orbán hiába próbálta az egész közösséget áthangolni a fasiszta magyar modellre, ez kudarcot vallott.
Ezért jobbról-balról kapja Orbán Kassán a pofonokat, az oroszok miatt, az ukránokkal való szemétkedés miatt, a suttyó fasiszta sálja miatt, az unióellenessége miatt, és azért is, hogy aljaskodik a finn és a svéd NATO-csatlakozás ratifikálásának halogatásával, ami tényleg a tömeggyilkos oroszoknak végzett ügynöki munka, és a világ mocsoksága, amiért ki kellene vágni minden demokratikus nyugati szerveződésből, hogy takarodjon az orosz népirtó barátaihoz. A nyugati demokráciák végtelen türelmének köszönheti ez a fasiszta felcsúti disznó, hogy egyáltalán még szóba állnak vele.
Ez is inkább Magyarországnak szól, a magyar népnek, amelyet Orbán az uralma alá kényszerített, s nyilván még a geopolitikai megfontolásoknak. De az nem kérdés, hogy minek nézik ezt a bunkót. Ez az ember nem része a nyugati civilizációnak. Ez nem kérdés. Ezért szívatják Kassán mindazok, akiket a magyarok szeretnek lenézni, de Orbán miatt sokkal különbek náluk. Orbánnak így muszáj volt megígérnie, hogy a parlament tavaszi ülésének első munkanapján megszavaztatja a finn és a svéd NATO-csatlakozást. Látszik, hogy Orbánnak gazsulálnia kell a többieknek.
Az még nem biztos, hogy az ígéretét be is tartja, mert egy megbízhatatlan, képmutató, tetü, szar alak a „magyar miniszterelnök”, akinek egyetlen szavában nem lehet megbízni. De az, hogy ezt meg kellett ígérnie, pontosan mutatja, milyen alárendelt szerepet játszik a „csúcson”, ami a másik három ország csúcstalálkozója, ő pedig egy megtűrt, lenézett és megvetett paprikajancsi. Szégyen ez az ember Magyarországra nézve, méltatlan ennek a nemzetnek a múltjához, a nagyságaihoz, a kultúrájához, mindahhoz, amit éppen elpusztít.
Ennél már csak az a nagyobb szégyen, hogy a magyar nép ezt szájtátva nézi, és eltűri. Éppen olyan méltatlanok az ország múltjához, elődeikhez, mint ez a primitív, suttyó, mocsok szörnyeteg.
