Manfred Weber nehéz helyzetbe lavírozta magát, amikor első útja – egyébként nagyon helyesen – a CEU-ba vezetett. Ez nem volt barátságos gesztus Orbán felé, amivel ő talán nincs is tisztában. A diktátor nem szereti az ilyesmit. Ezért Weber-t felvilágosította a CEU vezetője, és abban az értelemben, ahogy a CEU igazságát megismerte, Orbántól nem számíthat semmi konkrét ígéretre, ez egészen biztos.
Orbán soha nem fogja visszavonni a lex CEU-t, soha nem fogja engedni, hogy Budapesten legyen a szabad és nyílt társadalom oktatásának központja.
Ezért is mondhatta az Orbánnal folytatott megbeszélés utáni első sajtótájékoztatón Weber azt, hogy „nem oldottuk meg az összes problémát”. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy egyetlen problémát sem oldottak meg, még abból a háromból sem, amit Weber feltételül szabott. A plakátkampány ugyanis egyedül az ő útvonalán ért véget, és arra még hazug ígéretre sem számíthat Orbántól, hogy soha többé nem is lesz Brüsszel elleni kampány. Márpedig a Néppárt ezt szeretné, mert az EU legnagyobb pártcsaládjaként nem támogathatnak EU-ellenes propagandát és hazugságokat. Orbán viszont az EU-t meg akarja változtatni, azt akarja, hogy olyan legyen, mint Magyarország, és ez olyan, minthaa a legsötétebb átkot mondanák ki a kontinensre. Ehhez pedig kell a Brüsszel elleni propaganda.
A bocsánatkérés pedig hiú ábránd. Weber tehát Budapesten találkozott a valósággal, és egyelőre nem lehet tudni, hogy hajlandó-e tudomásul venni a valóságot és kimondani az igazságot, hogy Orbán semmit nem enged, még talán látszatengedményekre sem hajlandó. De ha igen, az nyilvánvalóan hazugság és hamis ígéret lesz.
S akkor még nem beszéltünk az egész Orbán-rendszerről, hogy egy Patyomkin országban jár Weber, ahol a demokrácia csak kirakat, díszlet, a homlokfalak mögött semmi nincs, csak egy ótvaros koszos diktatúra, a mocskok mocskával: fasizmus kereszténységnek nevezve, ahol mindent Orbán tart a kezében, és mindent ő mozgat.
Most három megoldás lehetséges: az egyik a hazugság, hogy Weber úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Orbán hazudik, de mindenáron bent akarják tartani. A másik, ami a legkevésbé várható, hogy az igazat megmondja, és világossá teszi a feloldhatatlan ellentéteket és a Néppárt deklarált értékeivel való összeegyeztethetetlenséget. A leginkább várható szöveg pedig a blabla lehet, a mellébeszélés és ködösítés, mert azt sem mondhatja, ami az igazság, de a másikat sem teheti meg, ezért majd hablatyol valamit a párbeszéd szükségességéről és a megkezdett tárgyalási folyamatról, amelyben van elmozdulás, de még nincs teljes egyetértés, blablablabla.
Mindenki várja, hogy felszálljon a füst, és minden maradjon ugyanolyan bizonytalan, mint eddig volt. De már az is nagy eredmény lenne, ha nem adnák elő a „Nagy Megegyezés” című színjátékot.
