Nézd az ellenzéki képviselőt, hogy győzködi a migránsvírustól legyengült immunrendszerű, szellemileg alultáplált polgárt, szavazza be őt Orbán parlamentjébe.
Magyarországot egy pénzhajhász bűnöző, személyiségi zavaros kulturálatlan tuskó vezeti, aki magához hasonló gátlástalan és gerinctelen, kis kaliberű haszonlesőkkel veszi körül magát. Nem csak hatalmat, de gazdag zsoldot is oszt nekik a köz pénzéből. Hogy ezt megteheti, az a magyar társadalom, mindenek előtt a magyar értelmiség történelmi bűne. A magát demokratikusnak nevező ellenzéké, azoké, akik évtizednyi orbáni ámokfutás után, a folyamatosan durvuló kis magyar fasizmusban is képesek még „megrökönyödni”. Nem egyszer „megdöbbenni”. Az elvileg szilárdak még „felháborodni” is, de tenni az ég világon semmit nem képesek. Sőt: az országháznak nevezett nemzeti paródiában, miniszterelnök uraznak egy köztörvényes bűnözőt, egy minősített hazaárulót. Interpellálnak, napirend „előtti kérdeznek”, gyermekded plakátokkal bohóckodnak, amivel – horribile dictu – még a képviselői honoráriumukat is kockára teszik. Ezért igazi hősnek érzik magukat.
Most éppen egyik szájukkal választási listákat hirdetnek. A másikkal választási ígéretekkel kábítják a népet. Összefogást és közös listát sürgetnek. A harmadik énjük pedig – és ez az igazi – azt számolja az ujjacskáin, hogyan lehet ebben az aljas rendszerben, ebben a teljesen lezüllött társadalomban tartósan a napos oldalon maradni, a jól megfizetettek közé tartozni, milliós képviselői júdáspénzeket hazavinni, lakhatási támogatással és immunitással tenni édessé az életet. A többi, meg le van csinálva, mert – majd ha a népnek elege lesz, és végre hajlandó kimenni az utcára, akár az életét is kockáztatni, – na akkor majd a magyar ellenzéki sem lesz rest, és vídia keménységet tanúsítva jól a tömegek élére áll.
Az embernek hányingere van, amikor a magyar ellenzéki politikus görcsös erőlködését látja, amint arra igyekszik rábírnia a migránsvírus fertőzéstől legyengült immunrendszerű és demagógiával is megfertőzött csenevész, szellemileg is alultáplált magyar polgárt, hogy őt szavazza be és senki mást a parlamentbe, mert – higgye el – nincs más, aki oda bevinné és ott jobban képviselné az ő nagy búját és baját ócska milliócskáért, meg a velejáró szar kis juttatásokért.
A magyar demokratikus ellenzéki képviselőn kívül ember nincs, aki megállná a helyét Kövér László kegyetlen világában, ahol az ellenzéki képviselő feje fölött ott lóg a pénzbüntetés pallosa, ami bármikor lesújthat szegényre, ha Kövér Lászlónak rossz- vagy éppen jó napja van. Teljesen mindegy milyen, mert a magyar országgyűlés elnöke, úgy általában utálja a parlamenti demokráciát, különösen annak legvisszataszítóbb megjelenési formáját, az ellenzéki képviselőt, mint olyat.
Ócskák vagyunk, mert ócska embereket választunk vezető tisztségekbe, ócska csavargókra bízzuk az országot, hagyjuk, hogy fényes nappal, a szemünk láttára lopják el a javainkat, tegyék tönkre a gyerekeinket, kockáztassák az egészségünket, gyalázzák meg az igazságunkat, kótyavetyéljék el a jelenünket és a jövőnket. Engedjük, hogy nímandok beszéljenek a nevünkben, hogy ránk hivatkozva csaljanak és lopjanak, a magyar emberek érdekeinek védelmezőjévé hazudva magukat lassan mindenkit Magyarország ellenségévé tegyenek.
Engedjük, hogy az államosított közösségi médiában és a Fideszt szolgáló, kereskedelminek hazudott pártmédiákban nyíltan antiszemita, rasszista, homofób, gyűlöletkeltő kampányok folyjanak. Több millió – magát kereszténynek gondoló – magyar ember elnézi a katolikus egyház arcátlan gazdagodását, hogy püspökei szemet hunynak a jelenlegi uralkodó osztály erkölcsi fertője fölött, és – mint a rendszer első számú kedvezményezettjei – forint milliárdokért és a megfélemlített lelkek fölötti növekvő befolyásért cserébe feltétlen erkölcsi támogatást nyújtanak a magyar társadalom rabságban, szegénységben, tudatlanságban tartásához. Isten bocsássa meg az ő és a mi bűneinket, mert én nem vagyok rá képes.
Zsebesi Zsolt
