Szijjártó Péter gyakran látogat Magyarországra, miután a moszkvai hírszerzésnél levő főállása mellett betölti a magyar külügyminiszteri posztot is. Szijjártó magyar külügyminiszterként végzett tevékenységéről és a megszerzett információkról folyamatos tájékoztatást küld jelentéseiben haza Moszkvába. Mint a Washington Post beszámolt róla, Szijjártó az uniós külügyminiszterek tárgyalásainak szünetében Szergej Lavrovval egyeztet, Ennek tartalma nyilván az, hogy Lavrovnak kiszivárogtatja az uniós titkokat, Lavrov pedig utasításokat ad. Mi más lehetne ezeknek az egyeztetéseknek a tartalma?
Tartalmát és lényegét tekintve erről szól Magyarország rendszerváltás utáni legnagyobb kémbotránya. Az uniós tagállamok képviselői megerősítették a sajtónak, hogy már hosszú ideje visszatartanak érzékeny információkat, mert tudomásuk van arról, hogy Magyarország szivárogtat az oroszoknak. Az oroszoknak való magyar kémkedést olyan súlyúnak tekintik, hogy az Európai Unióban úgy tartották: minden olyan alkalommal, ahol Magyarország az uniós megbeszélések asztalánál ült, akkor az oroszok is ott ültek. A Washington Post cikke alapján mindenképp ez történt, ha Szijjártó jelen volt.
Az ügy egyik érdekessége az, hogy ez miért lett most nyilvános adat, miután az mindenki számára egyértelmű lehetett, hogy Szijjártó hazajár moszkvai látogatásai alkalmával, s atyai barátjával, Lavrov külügyminiszterrel olyan kapcsolatot tart fenn, mint az ügynökök a tartótisztjükkel. De az információk így is hiányosak, mert nem derül ki belőlük, hogy Orbán Viktornak miniszterelnökként milyen szerepe van a orosz kémbotrányban. A látszat ugyanis az, hogy Петер Сийярто nem magányos orosz kém, aki saját kormánya ellen dolgozik, hanem az egész magyar kormány az oroszoknak dolgozik.
Ennek bizonyítéka az orosz kémbank esete, amelyet kormányszinten telepítettek Budapestre, mintha az orosz polgári és katonai hírszerzés Budapestre költözött volna. Orbán hasonlóképpen az orosz érdekeket képviseli Magyarország, az Európai Unió és a NATO érdekeivel szemben. Az orosz titkosszolgálat jelenléte a magyar kormányzati rendszerben szintén nyilvánvaló, amit ugyancsak a külügyminisztérium információs rendszerében való jelenlétük bizonyít. De ha Orbán nem lenne az oroszok embere (ha másképpen is, mint Петер Сийярто), akkor is kérdéseket vet fel, hogy ezt a behatolást nem érzékelte.
Orbán szerepére és az egész magyar kormány orosz felügyelet alatt való működésére utal az is, hogy a nemzetközi botrány kirobbanása után nem Szijjártó orosz kapcsolatait és tevékenységét vizsgálják. Orbán arra adott utasítást, hogy Szijjártó uniós lehallgatása után nyomozzanak. Orbán ezzel nem azt tartja problémának, hogy az ország külügyminisztere a nyugati sajtó és az uniós tisztviselők egybehangzó állítása szerint orosz kém és ügynök, hanem azt, hogy ennek leleplezéséhez az EU védelmét ellátó uniós titkosszolgálatok valamelyike lehallgatta Szijjártó telefonját és Lavrovval való beszélgetéseit.
Magyar Péter, az Orbánnal rivális politikai mozgalom vezetője gyanúsan nagy hangon előre menekült, amikor Szijjártó tevékenységét életfogytiglannal büntetendő hazaárulásnak nevezte, amivel két probléma van: az egyik, hogy ehhez egzakt módon meg kell állapítani, hogy Szijjártónak melyik a hazája, Oroszország vagy Magyarország, mert ez egyáltalán nem biztos. Ha Oroszország „anyácska” a valódi hazája, akkor Szijjártó nem hazaáruló, hanem orosz hazáját szolgálja, aki egy valódi lebukás esetén azonnal Moszkvába költözne haza.
A másik probléma az, hogy ha miniszterelnöki és külügyminiszteri szinten az egész kormány tevékenysége orosz fennhatóság alatt zajlik 16 éve, akkor felmerül a magyar kormánynak az EU-ban dolgozó Magyar Péter személyes érintettsége is, még akkor is, ha nem tartozott formálisan a titkosszolgálat állományába, viszont kabinetfőnöke volt az uniós képviselet vezetőjének, akiről már kiderült, hogy a magyar titkosszolgálat uniós kémtevékenységének referense volt. Magyar túl hangos reakciója és erős elhatárolódó gesztusa inkább gyanút kelt, mint megnyugvást okoz, mennyire volt része a gépezetnek.
Az egyértelmű, hogy Szijjártót dekonspirálták, ilyenkor a megbízó titkosszolgálat ejti, ha elég értékes, haza menekítik Moszkvába. A pozíciójáról leváltják, esetleg vizsgálat indul ellene. A választási kampányban azonban az orosz kémbotrány jelentős gellert kap, s a kormányban azért is védelmet élvez, mert a lebukás elismerése a választási vereséggel lenne egyenlő. Ugyanakkor a választástól függetlenül súlyos kérdéseket vet fel az orosz titkosszolgálat szoros beépülése a magyar minisztériumokban és a közszolgálat minden területén. Beleértve Magyar Pétert és a Tisza Pártnak nevezett azonosítatlan tárgyat is.
Magyarország nem orosz gyarmatnak, hanem orosz tagköztársaságnak, Oroszország részének tűnik. Az egészen biztos, hogy orosz felségterület, és ezt a problémát nem oldja meg egy esetleges kormányváltás sem. Különösen egy minden tekintetben korrumpálható és zsarolható fideszes politikussal, aki az oroszok által irányított magyar kormány hivatalos diplomatájaként, az ellenséges területnek számító Európai Unióban szolgált, az EU ellen dolgozott. Ezt az orosz megszállást csak egy valóban kívülről érkező, az oroszokkal közvetett kapcsolatban sem álló új politikai elit lenne képes felszámolni.
Erre azonban nincs esély, mert Orbán balliberális ellenzéke a Fidesz világát választotta, s a választásával Moszkvától azt kéri, hogy a helytartót cserélje le egy fiatalabb és erőszakosabb helytartóra (aki erre a szerepre fel is kínálkozott Moszkvának). Az orosz titkosszolgálat beavatkozása alapján azonban úgy tűnik, hogy Putyin még nem akarja lecserélni Orbánt, mert kritikus időben kellene betanítani Magyart a feladatra és kiépíteni az új hálózatot, amire nincsen elég idő. Ugyanakkor ráér, mert a kijelölt utód már elfoglalta a helyét. Vélhetően ez el is döntötte a magyarországi választást. A Kreml már szavazott.
Még azt sem lehet tudni, hogy Magyar Pétert ki találta ki, honnan jött a sugallat és a támogatás. Egy ideig ezt még az érintettek sem tudják, egészen addig, amíg egyszer csak nem kérnek valamit.
