A rendszerváltás óta az első 1956-hoz méltó október 23-i felvonulást tartották Budapesten az SZFE diákjainak vezetésével. Nem szükséges felidézni, hogy ezen a napon mi minden történt már 1989 óta. Szkinhedek, csurkisták, Szabó Albert, Torgyán, Király Izabella, és a legsötétebb napokhoz méltó Orbán-beszédek, amikor az ország zsarnoka magát a „pesti srácok” jogutódjának tüntette fel (hacsak nem Pongrácz Gergely 56-ot a hungaristák folytatásaként bemutató könyvének szellemében nem, brüsszelezés és moszkvázás, migránsozás. Ebben az évben az ellenzéki bugriskodástól, hőzöngéstől mentes, felelősségteljes, komoly, intelligens, de jó hangulatú, békés tüntetés volt, az igazi 56-hoz méltó.
Azért is, mert most is egyetemisták állnak a zsarnoksággal való szembenállás élén, és ami különösen mély tartalmat ad az ellenállásuknak, hogy nem tiszavirágéletű, felszínes politikai hőzöngés, hanem egyértelmű jogsértés elleni bátor és elvszerű tiltakozás ez. Intelligens, okos, jellemes, egyenes és bátor, ugyanakkor nem lehet a szokásos módon lesöpörni, mert ezek a diákok nem a rendszert akarják megdönteni, nem pártok érdekeit képviselik, egyszerűen az autonómiát követelik, alkotmányos jogaikhoz ragaszkodnak, és nemet mondanak az elnyomásra, a zsarnokság uralmára. Normális egyetemet, normális életet akarnak, és tőlük Orbán azt csinál amúgy, amit akar. Ezért kikezdhetetlenek.
Éppen ezért az alkotmányos rend megdöntése és a NER törvénytelen bevezetése óta ez az első igazán komolyan vehető ellenállás, amelynek mély és szilárd alapjai vannak, mert alapjogot érintenek. Az SZFE diákjai nem akarnak lázadást és forradalmat, csak a jogaikat akarják, és akaratukon kívül mégis egy lehetséges forradalom előkészítői, mert Orbán ezeket az alapjogokat megtagadja tőlük. Nem használhat fizikai erőszakot, nem vethet be fegyvereseket, mert azzal neki vége. De amit csinál, az mégis erőszak, aminek békésen, de határozottan ellenállnak az egyetem diákjai. Ehhez hasonló okos, bátor, tisztességes és egységes ellenállást még nem láttunk. Nincs egyénieskedés, nincsenek karrieristák és nárcisztikus önmutogató álhősök és ripacsok.
Nem politikai kérdések, hanem jog körüli zajlik a vita. Egyszer csak valakik ellenálltak az egészpályás letámadásnak, az egész ország bekebelezésének és eltaposásának. A szabadsághoz és a joghoz való ragaszkodás az ellenállás oka, mert a hatalom nyilvánvalóan jogsértő módon veszi el a diákok szabadságát. Ők pedig tudják, hogy az ideológia vezérelt művészet nem művészet, egy diktatúra kurzusművészkéi nem akarnak lenni, s náluk hülyébb embereknek sem akar egyikük sem hajbókolni, és úgy hallgatni az előadásaikat, mintha egy szavukra is kíváncsiak lennének. Az életükről, a pályájukról, az életük értelméről van szó.
Az SZFE diákjai békések, szelídek, de öntudatosak és elszántak. Nem unják meg és nem mennek haza. Megszervezték magukat, összezárt mögöttük az egész szakma, és Magyarország művészelitje, kiegészítve másokkal, az ország krémje nemet mond Orbánnak arra, hogy mindenkinek elvegye az életét, a jogait, a szabadságát. A lehetőséget, hogy normális emberként éljen, és ne kelljen hülyékkel dödörögnie. Orbánnak meg kellene hátrálnia, mert olyan diákokkal találta magát szemben, akik nem adják el magukat és nem adják fel azt, amiért egyedül élni érdemes, és igazuk van. Az igazságukban van az erejük. Ha Orbán békén hagyná őket, nem csinálnának semmi rosszat, mennének vissza az egyetemre a tanáraikhoz és a mestereikhez. Nem érdekelné őket Orbán. Ezeken a művészdiákokon látszik, hogy Orbán már most sem ér fel a szintjükig, egyetemesebb értékeket képviselnek és felette állnak a magyar valóságnak.
De Orbán egy pitiáner falusi diktátor, akinek nárcisztikus pszichopata énje nem engedi meg, hogy engedjen és visszavonuljon. Ez vezethet el odáig, hogy az SZFE diákjai, s az ország normális része rájön, hogy nincs más lehetőség arra, hogy normális életet éljenek, Orbánt el kell kergetni, és el kell távolítani az általa bitorolt hatalomból. Ezért ez a békés, csendes, jó hangulatú, de intelligens, és megalapozott ellenállás, amely nem a diktatúra leváltására irányul, csupán a normális élet alapjait követeli, akaratuk ellenére egy leendő forradalom alapja és kiindulópontja lehet. Ha nem ez, akkor más, de az SZFE ellenállása mindenképpen előzménye vagy előképe az Orbán bukását előidéző ellenállásnak, és annak nem is a tiltakozók, hanem ő maga lesz az oka. Az, hogy nem képes felismerni, hogy nem mehet tovább, meg kellene elégednie ennyivel, de éppen ez az, amire egy diktatúra és egy diktátor soha nem képes.
Magyarország jobbik énje vonult október 23-án az utcán, békésen és szelíden, de kifejezve, hogy ragaszkodik az emberi jogaihoz, a szabadsághoz. Ebben a vonulásban benne volt az emberi méltóság, a legmélyebb emberi érzések, és mindezt jóindulatúan kifejezve. Nem akarnak mást, csak az emberi méltóságuk tiszteletben tartását. Ha ezt megkapják, Orbán addig játssza a vezért, amíg akarja. Őket ez a bohóckodás nem érdekli. Ha Orbán megelégedne azzal, hogy soha nem lehet leváltani, nincs ellenzéke, azt csinál amit akar, de ezeket a határokat nem lépi át, Magyarország diktátora és zsarnoka maradhatna addig, amíg akar. De nem képes erre, mert nem tudja elviselni, hogy bármi is a kontrollján kívül működjön. bármi vagy bárki is szabad legyen. És ez okozza a vesztét.
Amikor Orbán bekeményít, nem enged, hanem egy sötét, buta katonatisztet küld ennek az intelligens társaságnak az eltiprására, maga idézi elő azt, hogy politikai értelemben is létrejöjjön a valódi ellenzéke, amely nem is nevezi magát annak. De elsöpörheti őt. Olyan helyzetet teremthet, hogy az emberi méltóságukhoz, jogaikhoz, szabadságukhoz ragaszkodóknak nem hagy más lehetőséget, mint a rendszer elsöprését. Most kapott egy békés jelzést, hogy megjelent az ellenállók békés tömege, amely arra kéri őt, hogy hagyja békén őket, és akkor ők is békén hagyják őt. Ha nem ismeri fel, ahogy erre már nem képes, hogy itt engednie kell, akkor maga hozza létre a forradalmi helyzetet. Idő kérdése, hogy a mostani közös demonstrációhoz hasonlóan egymásra találjanak azok, akiket egyenként próbál a csizmatalpa alá kényszeríteni. Ő maga ébresztheti rá az ellenállókat arra, amit mi már tudunk, hogy nincs más út a szabaduláshoz, mint a zsarnokság megdöntése.
Magyarországon most valami nagyon fontos dolog történik. Kikelt egy mag, amely hatalmas fává növekedhet, ha a zsarnok nem enged. A résztvevőknek eszük ágában sincs, hogy megdöntsék. Nincsenek ilyen céljaik. De ő rákényszerítheti őket. Az SZFE diákjainak nincs miért izgulni, nincsenek erejüket meghaladó céljaik, csak normális oktatást és szabad egyetemet akarnak. Ezért a lábuk szilárd talajon áll. Nyugodtak lehetnek, igazuk van, jogaik vannak, nem vehetik el tőlük azokat. Akinek félnivalója van, az Orbán. Csapdába került azzal, hogy az SZFE diákjai nem engednek és nem tudják sem megfélemlíteni, sem becsapni őket. Ha enged, akkor is veszít, ha nem enged, mindent elveszíthet.
Akkor járna jobban, ha engedne, de erre nem képes. Nem képes eltűrni, hogy bárki szabad és független legyen. Ezért maga idézi elő a végső konfliktust és összecsapást, amelynek főszereplői nem a látszatellenzék hőzöngői, hanem az emberi méltóságukért, alapvető jogaikért és a szabadságukért kiálló, ahhoz ragaszkodó emberek lesznek. Ők pedig az igazságuk biztos tudatában egyszer csak nem fognak meghátrálni. Neki abban a pillanatban megpecsételődött a sorsa.
