Levele végén Pop Mert (aki feljelentette a bicskei igazgatót is, és minden jel szerint különb és elvszerűbb ember, mint Magyar Péter és összes támogatója, akik a "gyermekvédelmi" ámokfutását nem tették szóvá), azt írta: "Nem vagyunk statiszták egy politikai díszletben. Amit mi túléltünk, abból mások kampányt építettek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan." Pop Mert Magyar Pétert és a Tisza Pártot azzal vádolja, hogy csak politikai haszonszerzésre használja fel a bántalmazott gyerekek ügyét: "Ön és pártja nyilvánosan zászlóra tűzték a bicskei ügyet – úgy, hogy az érintetteket egyszer sem kérdezték meg. Politikai narratívát építettek egy olyan történetből, amely nem az Önöké. Az enyém. A miénk. A túlélőké." Magyar pártja nevében adott reakciója két dolgot jelenthet: nem értette meg, vagy nem érdekli, amit Pop Mert írt, illetve a találkozó felajánlásával éppen azt teszi, amit a másik fél kifogásol. Magyar politikai célokra akar felhasználni egy ilyen találkozót is, ha az áldozat az ajánlatot elfogadja és belesétál a csapdába. Ez már a cinizmus teteje. Ha Magyart valóban az áldozatok, s a nyílt levél szerzője érdekelné, akkor a nyilvánosság kizárásával magánemberként találkozhatna vele. De egy ilyen találkozóval olyan helyzetbe hozná, amiből nem lehet jól kijönni. Alárendelt szerepbe kerülne, és a közös fotókkal csak legitimálná azt a hamis színjátékot, amit a levelében kifogásolt. Az, hogy Magyar képes lenne egy ilyen színjátékot is megrendezni, mindent elmond róla és a motívumairól. A bicskei áldozatokat már korábban is megpróbálta a propaganda céljaira felhasználni. De ezeknek a gyerekeknek több az eszük és egyenesebb a gerincük, mint neki és a fanatikus táborának. Annyi sérelem érte őket, messziről felismerik a bántalmazókat.