Visszatért régi nagyságunk, nemhiába rettegték már régen is a magyarok nevét, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!”. Ma ez úgy hangzik, hogy a magyar határtól ments meg, uram, minket. Erről számol be az emberbarátságáról messziföldön híres Stefka István lapja, a pestisracok.hu „Rettegnek a magyar határtól a migránsok” címmel.
Erről a Francia Idegenlégió oldalon írt egy magyar katona, aki a francia-olasz határon teljesít szolgálatot és számos „migráns” elfogásában vett részt. A „migráns” kifejezés ma már gyűlöletszó, pontosan úgy hangzik, mint a „mutáns”. Utált ellenség, aki be akarna vándorolni rendes keresztény országokba, mindenféle hátsó szándékkal.
A „migráns” szó azért is jó, mert elfedi a nem kis különbséget az illegális bevándorlók és a menekültek között. A magyarok hősiességéről szól cikk legfőbb érdeme is az, hogy nem tesz különbséget, sőt rámutat, sőt leleplezi, hogy a menekülteknek látszó menekültek valójában nem is menekültek, hanem valamennyien papírok nélküli illegális migráns, akik elfoglalni jönnek a keresztény Európát, hogy fellazítsák az európai kultúrát.
A cikkből kiderül például, hogy egy őszes szakállú erithreai 16 évesnek vallotta magát, amíg a csendőrök meg nem találtak nála egy elrejtett iratot, amiből kiderült az, hogy negyven. Ilyen lehet a többi „kísérő nélküli kiskorú” is, akikért előszeretettel aggódnak a jogvédők – mondja a PestiSrácok. Nincs mit tenni, lebuktak a jogvédők, őszes szakállú 40 évesekről hazudják, hogy gyerek.
Aki mégis látott volna menekült gyereket, az nem figyelt eléggé, mert nem nézte az őszes szakállát. Ravaszul leplezik ezek az őszes szakállukat. A magyar légiós beszámolója szerint a migránsok egyáltalán nem háborús menekültek, ottléte alatt az elfogott mintegy nyolcvan emberből egy vallotta magát szírnek, és mindegyikük férfi volt, többségében 16-35 év közöttiek. A légiósnak a helyi csendőrség azt mondta, hogy “mindig ilyenek az arányok”.
Ez is kiderült végre. A magyar hősiesség és a magyarok jó híre most sem rejthető véka alá:
A magyar határ az út legkeményebb szakasza, a migránsok ettől félnek.
– mondta a légiós büszkén, akinek Magyarországról azt mondta az elfogott menekült, hogy inkább elkerülik, ha lehet, mert ott szögesdrót, kutyák, kerítés, katonák, rendőrök és “ellenséges lakosság” várja az illegális határátlépőket. Vannak, akik a kerítésre, kutyákra, katonákra, rendőrökre és az „ellenséges lakosságra” büszkék, nem a diktatúrákról szóló magyar filmek Oscar-díjaira. Azt szeretik, ha félnek tőlük. Mint a „PestiSrácok” kormánya.
Aztán az elbeszélés csúcspontja az, hogy volt egy szörnyűséges eset, amikror egy dollárral kitömött álmenekült migráns túljárt a még oly éber magyarok eszén is, mert egy vonat wc-jében elbújva belépett vérrel áztatott hazánk szent földjére, majd onnan továbbment, ahol már Európában szinte semmi ellenőrzést nem kapott. Azt hitte a niav ember, hogy ha átér a szigorúan ellenőrzött magyar határon, akkor megmenekülhet a magyaroktól. Hát nem.
„Hiába jutott át a magyar határon, mégis egy magyar katona jelentette neki az (átmeneti) végállomást” – mondja büszkén a magyar idegenlégiós, aki francia földön csípte fülön a gaz migránst. A magyar idegenlégiós általi elfogáson túl olyan történetekről is olvashatunk, amiről természetesen „a francia liberális média mélyen hallgat”. A „hazug média” hazudik, nem mondja el az igazságot az őszes szakállú gyerekekről és hogy nincsenek menekültek.
De azért a migráns bandák megtanulták félni a magyarok nevét és a magyarok istenét. A szigorú magyar határrendészetnek híre ment az afrikai és az arab migránsok között, akik azt ismételgetik: “csak a magyarokat kerüljük el”. Szinte látjuk a gyerknek öltözött gazdag migránst, ahogy éjszaka álmában ezt ismételgeti s imádkozik buzgón Allah-hoz, hogy “csak a magyarokat kerüljük el”.
Érdekes, hogy nem migránsok is egyre többet mondják ezt a világ minden táján.
