A szombathelyi városháza végül mégis bizalmat szavazott Jordán Tamásnak. Igaz, csak egy évre, azaz Jordán 2018. októberéig vezetheti tovább az általa alapított Weöres Sándor Színházat.
Úgy szokták mondani, hogy bizalmat szavazott, pedig valójában szó sincs bizalomról. Épp az ellenkezője van: bizalmatlanság. Ha lett volna bizalom Jordán Tamás iránt, akkor nem lett volna ez az egész cirkusz, megköszönték volna neki, hogy hajlandó újabb öt évig az általa alapított és általa jól vezetett színházért dolgozni, és már az első körben elfogadták volna a pályázatát. (Már csak azért is, mert rajta kívül más pályázó nem volt.)
Tenki Mária, a helyi jogi bizottság fideszes elnöke, viszont felvetette, hogy időnként ellátogat majd ellenőrzés céljából a próbákra és az előadásokra. Nyilván erre is a bizalom miatt van szükség.
Tenki Mária, akinek a nevét a színház világában nem ismeri senki, bizonyára a színházhoz is ért, ám ezt a hozzáértését idáig titokban tartotta.
Hogy mit fog ellenőrizni a próbákon és az előadásokon, azt még sejteni sem merjük, de azért, hogy ne legyünk teljesen tudatlanok, megpróbáljuk elképzelni. Elmegy Tenki Mária egy próbára és névsorolvasást tart egy kockás füzetből. Hogy ott van-e minden szereplő, nehogy három testőr helyett csak kettő legyen. Ha számszakilag minden stimmel, akkor Tenki Mária még meggyőződik arról, hogy megvan-e minden kellék, és az öltöztetőnő időben felöltöztette azt a színészt, akit föl kellett öltöztetnie.
Ezt követően kikérdezi a színészeket, megtanulták-e rendesen a szövegüket, ha nem, akkor összevonja a szemöldökét, de miután alapvetően jó ember, mindenkinek ad még egy esélyt. Mert a színházban, amiről tudjuk, hogy egy más világ, fontos a bizalom.
Az előadásokon már jóval könnyebb lesz Tenki Mária helyzete. Kész az előadás, nem kell bajlódnia szövegekkel, ruházattal. Ott már jobbára csak a közönséggel kell foglalkozni, hogy időben elfoglalják a helyüket, kikapcsolták-e a mobiljukat.
Nem lesz könnyű Tenki Máriának, de bízunk benne, hogy különösebb gond nélkül hozza a kötelezőt.
