Magyar Péter közölte Manfred Weberrel, az Európai Néppárt elnökével, hogy a Tisza Párt „örömmel csatlakozik az Európai Néppárthoz, miután az uniós intézmények lezárták a Magyarországgal szemben indított 7-es cikkelyes eljárást”. A bejelentés politikatudományi érdekesség, mert Tisza Párt nem létezik. A Tisza lehet a Néppárt első fantompártja. Van egy bejegyzett baráti társaság, amelynek 26 vagy 29 fő tagja van, de a Tisza nem párt. A pártoknak tagjai vannak, egy pártba be lehet lépni, a Tiszában nincs tagfelvétel. Egy pártnak vannak testületei, a Tiszában ilyeneket nem lehet találni. Egy párt évente küldöttgyűlést tart, a 29 tag hány embert delegál a küldöttgyűlésbe?
A Tisza Párt egy fikció. Magyar Péter politikai magánvállalkozását nevezik Tisza Pártnak, de ez nem egy párt. Nem felel meg a pártok egyetlen ismérvének és követelményének sem. A Néppárt saját demokratikus értékeivel kerül ellentmondásba, ha érdemi vizsgálat nélkül felvenne egy vezérelvű, tagság, belső pluralizmus és ellenőrizhető döntéshozatal nélkül működő fantompártot. Ez a Tisza. A tagfelvételi eljárásnak egyetlen eredménye lehet, hogy a Néppárt szembesül azzal, hogy kinek a kezébe került Magyarország. Az ország demokratikus működése nem választható el a kormányzó párt belső működésétől, ezt a Néppártban tudják. Az uniós szabályozás azért követeli meg a párton belüli demokráciát, mert egy nem demokratikus párt nem fog demokratikus országot vezetni.
A Néppárt arra készül, hogy belépjen ugyanabba a folyóba. Pedig elég lenne észrevennie azt a piros zászlót, hogy Magyar ahhoz a feltételhez köti a Néppárthoz való csatlakozást (növeli a Néppárt frakciójának létszámát), ha „az uniós intézmények lezárták a Magyarországgal szemben indított 7-es cikkelyes eljárást”. Ezzel a Néppártot antidemokratikus eljárásra késztetik, hogy a tagfelvétel érdekében avatkozzon be az uniós intézmények eljárásába, és feltételek nélkül zárják le a 7-es cikkely szerinti eljárásokat. Magyar már az első lépésban zsarolja a Néppártot, miközben a Tiszának semmi köze a Magyarországgal szembeni eljárásokhoz. Egy párt felvétele független a pillanatnyi kormányzati szerepétől. Magyar úgy zsarol, hogy még nem teljesítette a feltételeket.
Magyar Péter eljátszhatja, hogy a „Tisza Párt” nevű politikai-üzleti vállalkozása egy párt. Magyarországon választáson is indulhat, képviselőket bérelhet fel, és kormányra is juthat, miközben jellegét tekintve nem felel meg a pártszerű működésnek (és létezésnek). Ez a magyar párttörvény hiányossága. Az Európai Unió követelményeinek azonban nem felel meg. Webernek meg kell hamisítania a Néppártba való felvétel szabályait, vagy hazudnia kell a „Tisza Pártról”, mert a Tisza nem felel meg a Néppárt felvételi elvárásainak. A helyzet még ennél is rosszabb, mert a Néppárt megsérti európai politikai pártok jogállásáról és finanszírozásáról szóló EU/Euratom Szabályzatot, ha a Tiszát felveszi a tagjai közé.
Ez a jogszabály kötelezően előírja, hogy minden elismert európai pártcsaládnak (így az EPP-nek, az Európai Néppártnak is) garantálnia kell, hogy a hozzá csatlakozó tagszervezetek maguk is tiszteletben tartják a demokrácia és a jogállamiság értékeit. Ennek a követelménynek a Tisza nem felel meg. Nincsenek a pártban fékek és ellensúlyok. Az EPP Hivatalos Alapszabálya (Statutes), valamint a hozzá kapcsolódó Belső Szabályzat (Internal Regulations) szerint a tagfelvételi eljárás során a Tisza Pártnak be kell nyújtania a saját alapszabályát és a szervezeti felépítését bemutató dokumentumokat. Az EPP illetékes szervei (az Elnökség és a Politikai Közgyűlés) ezek alapján tételesen ellenőrzik a belső működés demokratikusságát.
A Néppárt nem használja saját védelmi szűrőjét
A Tiszánál annyiban egyszerű a helyzet, hogy egyszerre találkozhatnak a párt összes tagjával, s erre egy kisebb kávézóban is sor kerülhet. Az „intra-party democracy” (párton belüli demokrácia) politikatudományi és jogi értelemben azt jelenti, hogy egy politikai közösség nem működhet autoriter módon, azaz a döntési jogkörök és a hatalom nem összpontosulhat egyetlen vezető kezében. A pártnak le kell képeznie a képviseleti demokrácia alapelveit a saját szervezeti kultúrájában is. Ilyen struktúra nincs a 29 fős pártban. Magyar pedig ezt a struktúrát vetíti ki az országra is. Talán nem véletlen, hogy Európában megkövetelik a pártdemokráciát, mert ha egy párt nem demokratikus, az általa vezetett ország sem lesz az. Erre hiába várnak a hívei. Egy vezér nem csinál jogállamot.
Bár az EPP rugalmasan kezeli a nemzeti sajátosságokat (nincs egyetlen kötelező sablon), a tagfelvételi szűrő és az uniós normák alapján a jelentkező párt belső működésének tételesen meg kell felelnie alapvető követelményeknek. Ha komolyan veszik a feltételeiket, akkor ezeket meg kell vizsgálniuk, akkor is, ha tételesen nincsenek az alapszabályban felsorolva. A párt vezető testületeit (elnök, elnökség, választmány) a tagok által választott küldötteknek időközönkénti szavazással kell megválasztaniuk (nincsenek tagok, nincsenek küldöttek és nincs választmány). A helyi és regionális szervezeteknek jogot kell biztosítani, hogy képviselőket küldjenek a párt országos döntéshozó szerveibe (a párt kongresszusára). Nincsenek helyi és regionális szervezetek.
A Tisza Szigetek nem részei a pártnak, nincsenek ilyen jogaik. Alárendelt szerepüket és megalázó kiszolgáltatottságukat bizonyítja, hogy Magyartól nem kapnak párttagságot, nincsenek jogaik, nem szólhatnak bele semmibe. Kiszolgálhatják Magyar Pétert. A Tisza társadalmi és politikatudományi értelemben fantompárt, Magyar személyes hatalmi szervezete, és ennek működési modelljét vetíti ki az országra. Ebbe a viszonyrendszerbe tartoznak a Tisza Szigetek is, amelyek szervilizmusát mutatja, hogy nem követelik a pártba való belépés lehetőségét. Ez elfogadható volt addig, amíg a párt mozgalmi jellegű volt, de kormányzópártként ez a társadalmi kontroll szándékos kizárását jelenti.
A stratégiai döntéseket (választási program elfogadása) nem hozhatja meg egyszemélyben a pártelnök, a tagságnak vagy a kijelölt kollektív testületeknek érdemi beleszólási és szavazati joggal kell rendelkezniük. A Tisza Pártban kollektív testületek sincsenek, nemhogy szavazati jog. Biztosítani kell a párton belüli pluralizmust, a belső viták lehetőségét és a kisebbségben maradt vélemények tiszteletben tartását anélkül, hogy a tagokat emiatt retorzió érné. A „párton” belül a 29 fő pluralizmusáról nincs tudomásunk, mert a tagok kiléte is titkos. A Tisza Szigetek nem részei a pártnak, de a párt beavatkozik a belső ügyeikbe. Várjuk a Tisza Szigetek beszámolóit a pluralizmus érvényesüléséről.
A parlamenti, önkormányzati vagy európai parlamenti választásokon induló képviselőjelöltek kiválasztásának (a jelöltállításnak) egy előre meghatározott, demokratikus és ellenőrizhető belső folyamaton kell alapulnia, nem pedig a vezető kénye-kedve szerinti kijelölésen. A „Tisza Pártban” pedig pontosan ez történik. Magyar minden alkalommal rendez egy álszavazást, majd attól függetlenül egyszemélyben kiválasztja a jelölteket. Ezt többen megerősítették. Ugyanezt a módszert prolongálja a kormányzati szintre, ahol eljátsszák a pályáztatást, a jelölési komédiát, a végén ettől függetlenül Magyar kiválasztja azt, akit ő akar (lásd: képviselőjelöltek, köztársasági elnök, NVVH-elnök). Tetten érhető, hogy amilyen a Tisza demokráciája, olyan az ország demokráciája.
A párt alapszabályának tartalmaznia kell egy olyan belső, független fellebbviteli/etikai szervet, amelyhez a tagok fordulhatnak, ha jogaik sérülnek, vagy ha tisztességtelen kizárási eljárás indul ellenük. Ez a független fellebbviteli szerv maga Magyar Péter és a Facebook-oldala. Magyar itt dobja a hívei közé szétmarcangolni az áldozatokat, akiknek bármilyen panaszuk van ellene. A párt gazdálkodásának, a tagdíjak és támogatások felhasználásának a belső ellenőrző szervek (és a törvényi előírások) számára transzparensnek kell lennie. Senki nem tudja, honnan volt Magyarnak minimum félmilliárd forintja, amit a színrelépésekor kampányra költött, de Matolcsy György és a Matolcsy-klán ügyeiről egy szó nem esik 114 napja.
Emellett a formális alapszabály az elnököt ruházza fel a pénzkezelés mindenféle jogával. Nem ismerjük a Tisza Párt pénzügyi bizottságát, az elnöktől elkülönülő pénzügyi vezetőt és rendet. Ez a pártként bejegyzett szerveződés tökéletesen úgy működik, mint egy gazdasági társaság, amelynek Magyar Péter a tulajdonosa, az áru pedig „Magyar Péter messiás és politikai influenszer”. Ennek a vállalkozásnak, miután választást nyert az influenszer, évi többmilliárdos bevétele van az állami párttámogatásból, amely fölött a „párt” „elnöke”, valójában a vállalkozás tulajdonosa rendelkezik. Vajon az Európai Néppárt hajlandó-e szembenézni ezekkel a tényekkel?
Valakinek segítenie kellene, hogy minderről tudomást szerezzenek. Már csak azért is, hogy ne ismétlődhessen meg a Fidesz esete, hogy Orbán sokáig a Néppárt tagjaként élvezett védelmet, és a Néppárt védelme alatt építette ki az autokratikus rendszerét, a vezérelvű diktatúráját. Pedig a Fidesznek még tagjai, testületei és tisztségviselői is voltak.
Amikor Orbánt nagy nehezen kirúgták a Néppárt tagjai közül. Most elkezdik ugyanazt elölről.
