„Megdöntheti-e Hosszú Katinka Orbán rezsimjét?” címmel Föld S. Péter (Földes Péter) barátom reagált a Facebook oldalán megjelent írásában „A vizes vb előtt Katinkáról” című cikkemre.
Föld S. Péter szerint azt nehezményezem, hogy Hosszú Katinka „Gyárfás Tamás ellen fordult, ahelyett, hogy Orbán ellen mozdult volna”. Természetesen nem ezt nehezményezem, ezért bármennyire megtisztelő, hogy FSP az írásomat értékeli, kénytelen vagyok pontosítani őt.
Én azt mondom, hogy az a karakter, amely Gyárfás Tamással ütközött, nem kerülhette volna el az Orbánnal való ütközést sem, ha nem köt elvtelen kompromisszumot, ha azonos marad önmagával. Gyárfás Tamás és az úszószövetség meg sem közelítette a romlottságnak azt a szintjét, amelyet Orbán és bűnszervezete képvisel. Nem azt várom, hogy Katinka végezze el azt, amit az egész ország nem tesz meg, csak azt várom, hogy Katinka Katinka maradjon.
Ha Katinka az a Katinka, akinek mi abban a konfliktusban megismertük őt, szükségszerűen kellett volna konfrontálódnia Orbánnal és a rendszerével. Nem azért, mert politizál, és nem is azért, mert a rendszer ellen akar fordulni, esetleg a nem létező ellenzéket akarja úszóként helyettesíteni. Egyszerűen azért, mert az a karakter, amit ő Gyárfással szemben felmutatott, nem vehetett volna tudomást szó nélkül az úszó vb körül zajló visszaélésekről.
Orbán nagyban csinálta meg ugyanazt, amit Hosszú Katinka kicsiben sem tűrt el Gyárfástól. Legyünk igazságosak: ha akkor ünnepeltük egy jellemes ember kiállását, ne feledkezzünk meg arról, amikor ezt a jellemes karaktert egy sokkal súlyosabb esetben nem látjuk. Ezen pedig nem enyhít, hanem súlyosbít az a körülmény, hogy Orbán egyszerűen lefizette azokkal a kedvezményekkel, juttatásokkal, kivételezésekkel Katinkát, amiket neki nyújtott.
A visszaélések része volt az a kivételezés is, amelyet vele folytattak. S ne legyen kétsége senkinek a célt illetően: a cél az, hogy Katinkát és a hallgatását megvegyék. És ez sikerült. Katinkának nem dolga, hogy egy rendszert megdöntsön. Senki nem várja tőle ezt. Az úszó dolga az, hogy ússzon. De Katinka karaktere, ha valóban az lenne, akinek mutatta magát az úszószövetséggel szembeni konfliktusban, nem tehetne mást, mint ütközik ilyen helyzetben.
Ezt az ütközést pedig nem azért várnánk, hogy Orbán gyűlölt rendszerével szemben valaki helyettünk is megtegyen valamit, vagy élvezzük, hogy valaki nekimegy Orbánnak. Ennek a katarzis miatt lenne jelentősége, hogy a belső igazságérzetünk kielégüljön, hogy az erkölcsi érzékünk erősödjön, hogy kapjon egy mintát, legyen egy idol, egy példakép, a magatartás, amely belső megtisztulást ad. Ezért olvasunk görög tragédiákat, nézünk jó filmeket. Ehhez Orbánnak semmi köze nincs, egyedül Katinkának van köze. Ez nem Orbánról, rólunk szól.
Azt mondja Földes Péter, másokkal együtt, hogy Katinka csak egy úszónő. Pontosan így van, az én cikkem is ezt mondja: ma már nem több, mint egy úszónő, és egy úszó üzletasszony. Nem az, akinek mutatta magát. Hosszú Katinka jellemet mutatott fel, amiből semmi nem igaz, ha neki nincs problémája az úszó vb-vel, a sötét korrupcióval, a lopással, a sportolók kihasználásával, és a vb előtt még az utcákat elborító náci plakátokkal. A sportolókat arra használják fel, hogy milliárdokat lopjanak. Nem emiatt menesztette az „úszó” a szövetség elnökét? Ki akarták szúrni a szemüket, nekik ingyen kellett volna reklámozni, míg az egész vb egy rablás. A feltételeket pedig nem biztosították. Most Katinkának biztosították, ez elég.
Aztán Földes Péter leírja, hogy Katinka milyen országban él, listát készít arról, hogy ebben az országban soha senki semmi ellen nem lépett fel, elvi alapon nem tiltakozott. Legfeljebb szót emelt, de utána mindent elfogadott, mindenbe beletörődött. Katinka mentségére hozza fel, hogy olyan országban zajlik mindez, ahol mindenki megalkuvó, és mindenki megköti a maga kompromisszumát. Mintha ez felmentené Katinkát, hogy akkor ő is lehet ilyen.
Csakhogy Hosszú Katinka éppen ebben az országban lett fogalom és jelenség, s éppen azzal, hogy ő nem ilyen. Ez a többlet volt az, ami az ország fölé emelte, másoknak is erőt adott, és reménységet keltett ebben a korrupt és megalkuvó országban. Neki nem kellett volna Orbán rendszerét megdöntenie, neki elég lett volna Hosszú Katinkának maradnia, aki nem alkuszik. Aki felmutat egy karaktert, egy jellemet, amiből azok is tanulhatnak és meríthetnek, akiknek az lenne a dolguk, hogy ellenálljanak a mindennapokban, és ne legyenek megalkuvók.
Földes Péter jól mondja, hogy 2010 óta mi mindent kellett volna bojkottálni, ha a jellemnek és az önbecsülésnek egy szikrája van az ország népében, különböző szakmák képviselőiben. De nincs, nem volt, és nem is lesz, mert az egyetlen pozitív példa, aki szembeszállt ezzel az elvtelen, korrupt, urambátyám, sunyi, megalkuvó világgal, az is megalkuvó lett, és lélekben eladta magát. Katinka feladta azt, amivel különb volt az egész országnál, amivel példakép lett. Az egyetlen karakter is eltűnt, akire felnézhettek volna, akire hivatkozni lehetne. Ez a baj.
Azok a magyarok, akiknek fogalmuk sincs, milyen visszataszító kompromisszumokat kötnek naponta, hogyan ássák bele egyre mélyebben magukat abba a gödörbe, ahonnan nincs kiút, fel sem fogják: Katinka behódolásával mit veszített az ország. Akik tudatosan megalkuvók, akik keresik mindig a kiskaput, jellemtelenek, gerinctelenek, azok boldogan sóhajtanak most fel, mert Katinka is éppen olyan, mint ők. Nincs kontraszt, nincs tükör, amibe rossz belenézni és egy percig sem kell szégyenkezniük azért, amit tesznek.
Ők mondják, hogy jól teszi a Hosszú Katinka, mert ők sem tennék másképp, nem is teszik másképp, nincs is igényük arra, hogy valaki mást mutasson, ellenkezőleg: zavarja őket, ha van egy ilyen is. „Nem a Katinka dolga.” Mintha bárki azt várná tőle, hogy politizáljon, vagy a rendszert döntse meg. Normális embernek ilyen nem jut az eszébe. De azért voltak már a történelemben ennél nagyobb jellemek is, akik szót tudtak emelni mások megalázása, náci plakátok erdeje miatt, vagy ha százmilliárdok kilopására használják a tehetségüket. Talán nem véletlenül jutott eszébe másoknak is az 1936-os berlini olimpia párhuzama.
Eszünkbe sem jutna, ahogy egyetlen úszó esetében sem vetnénk ezt fel, akiknek nevét is csak akkor és azért tudjuk, ha egy versenyen legalább az első háromban végez. De Katinka ugyanezért megbuktatta az úszószövetség teljhatalmú elnökét, a szövetségi kapitányt, nem vette fel a telefonokat, semmiféle megalkuvó kompromisszumot nem kötött. Aztán jön egy ennél sokkal nagyobb gengszter, aki „ért” az üzletasszony nyelvén, és különféle juttatások és kivételezések erdejében elnémítja ezt az erkölcsi idolt. Ez nem tetszik, Péter. S az, amit ebből a magyar ember kiovas.
Nem a rendszert kellett volna Katinkának megbuktatni. Megbuktatja majd az magát, mert a magyarok azt soha nem fogják megbuktatni. Zavarná a nyaralást és a zabrálást. Neki csak Hosszú Katinkának kellett volna maradnia, aki nem alkuszik, aki nem hazudik, aki nem lapít és nem sunyít, mint a honfitársai. Ő volt az egyetlen ellenpélda, most már ő sincs. Most már csak egy olimpia bajnok és világbajnok, ami senkit nem érdekel, két perc öröm. Majd benne lesz az évkönyvekben. Amíg nem jut azok sorsára, akik a rendszerek kivételezettjei lettek. Tudnának erről mesélni a régi futballisták, akik még azok voltak.
Katinka csak úszó lett. Kivételes embernek maradni, ami sokkal több ennél, nem sikerült. S nem igazán jó, hogy egy ilyen veszteséget nem veszünk észre, és a megalkuvó magatartást dicsőítjük tovább. Megnyugszunk, hogy minden rendben. Ez ennek az országnak a halála.
