Az utóbbi idők migránsozós és cigányozós cikkei miatt mondott fel a Dunántúli Napló két munkatársa – írja a HVG.
(Amikor Mészáros Lőrinc lett az új tulajdonos, többen is távoztak, a korábbi főszerkesztő például kolbászárus lett, páran pedig megalapították a szabadpecs.hu portált.)
Nem meglepő módon az utóbbi időben a lap internetes híroldalán, a bama.hu-n, mint más kormányközeli sajtótermékek esetében, egyre több migránsozós, rasszista tartalmú írás jelent meg. Nagy teret kapott a cigányozás is, mégpedig arra reflektálva, hogy a több baloldali párt által támogatott képviselőjelölt, Mellár Tamás azt nyilatkozta: a városban elérhető bérlakások körének bővítésével enyhítené a szegény negyedekben lakók lakhatási válságát.
A HVG értesülései szerint a fent említett két újságíró egyike már aláírta a felmondását, másikuk pedig két hét „pihenésre” (azaz szabadságra) távozott, azt remélve, hogy a választás után vissztér.
Úgy tudni, mindkettejüket a kampányban tapasztalható nyomás bírta távozásra, egyikük pedig megtagadta, hogy egy migránsozós cikket írjon.
A HVG elérte ugyan a két újságírót, ám ők nem kívántak nyilatkozni a részletekről, amíg zajlik a tárgyalás a távozásuk feltételeiről. Egyikük annyit mindenesetre elmondott, hogy nem mártír vagy példakép akar lenni, ő csupán azért és addig írt újságot, amíg érzése szerint ez előre vitte a világot. Másikuk sem szeretne azon az úton végigmenni, amire a Mediaworks lapjai léptek. Még nem tudják, mihez kezdenek később, csak azt, hogy 15 illetve 20 év után nem a médiában képzelik el a jövőjüket.
A Dunántúli Naplót és a bama.hu-t főszerkesztő Fülöp Zoltán nem kommentálta az értesüléseket.
Fontos tudni és tudatni, hogy akadnak emberek, akiknek a lelkiismerete nem bír el mindent, és akár a bizonytalanba is ugranak a biztos rossz elől. Ugyanakkor már sokkal hamarabb és sokkal több embernek meg kellett volna hoznia ezt a döntést, nemcsak a média, hanem minden egyéb megnyomorított ágazat terén: hamar nyilvánvalóvá vált volna, hogy a víz az úr. Azaz lehetne, ha akarna.
Akiket sanyargatnak mindig többen vannak, mint a sanyargatók. Végső eszköz lehetne előbbiek kezükben az általános bojkott és/vagy a sztrájk (azaz a végső előtti utolsó békés megoldás). Magyarország tragédiája, hogy igazán jelentős léptékű társadalmi összefogásra nem számíthatunk, eddig legalábbis hosszú távon nem működött.
