Egyre nyilvánvalóbb sokak számára, hogy magyar becsapja a magyar embereket, menedéket nyújt Orbánnak, Rogánnak, Szijjártónak, Lázárnak, Mészárosnak, Tiborcznak és másoknak, ami elfogadhatatlan egy olyan nyilvánvaló bűncselekménysorozat után, amit ezek az emberek teljesen nyíltan 16 éven át elkövettek a magyar emberek rovására. A felelősségre vonás elmaradása bűnpártolás, ugyanolyan bűncselekmény, mint amit Polt Péter követett el évtizedeken át, amelyekért szintén nem felel. Magyar védelmezi ezeket a bűnözőket, s ha nem történik semmi, letagadhatatlan, hogy valamiféle egyezség és törvénytelen paktum áll a háttérben, amit Orbánnal kötött. Magyar arra játszik, hogy a parlamenti szemfényvesztés, a Facebook-politizálás, a "kishalak" letartóztatása kielégíti a közvéleményt és eltereli a figyelmet arról, hogy Orbán az ország leggazdagabb embere, aki szétlopta az országot a családjával együtt, nem beszélve a minisztereiről és a strómanjairól. Magyar azt képzeli, hogy az odamondogatás elég, kielégíti az emberek igazság iránti igényét, de ez nem igaz. Itt olyan szintű bűncselekmények történtek, az alkotmányos rend megdöntésétől a magyar közvagyon elrablásáig, hogy ezt nem lehet eltussolni. Az egy hónap alatt bekövetkezett 5 százalékos népszerűségvesztés elsősorban ennek szól. De elégedetlenek az emberek a kormányzással is, amit Magyar a parlamenti durvaságokkal helyettesít. Egy ideig jólesik hallani, hogy valaki beolvas ezeknek a bűnözőknek, de amikor ennek ellenére nem történik semmi, és a durváskodás láthatóan a miniszterelnök személyiségéből fakad, s láthatóan soha nem áll meg, akkor nemcsak unalmassá, de egy idő után ellenszenvessé és taszítóvá válik. A parlamentből kocsmát csinál, ott ordítozik egy önmagát moderálni képtelen ember, aki ezen kívül nem csinál semmit, hanem a Fidesz legfőbb bűnözőit rejtegeti. Bocsánat, ezen kívül is csinál valamit: saját korlátlan hatalmát építi, és a Fidesz igazi ellenzékét gyalázza. A parlamenti szájalást élvezi. Magyar népszerűségvesztéséhez (mert azt tudjuk, hogy "Tisza Párt" továbbra sincs) jelentősen hozzájárult a bukott köztársasági elnökjelölés, amelynek még nincs vége, amely leginkább lerántotta a leplet Magyarról, hogy minek nézi a támogatóit, a szavazóit és az ország népét. Megmutatta a szándékait, hogy olyan köztársasági elnököt keres, aki nem az alkotmányosság őre és az ő hatalmának az ellensúlya, hanem egy tiszteletre méltó díszlet lenne. Az 5 százalékos esés kevésnek is mondható ahhoz képest, hogy mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellenzéke volt, s azt ki is nyilvánította, óellenzékinek minősített, és gyakorlatilag kirekesztette a közéletből. Ezeken kívül jelentős kormányzati eredményekről nem tudunk, néhány kétségkívül hasznos hangulatjavító intézkedésen kívül, mint az uszító háborús propaganda eltüntetése, de ezt talán természetesnek kellene tekinteni. Ugyanakkor semmi nem történt Iványi Gábor üldöztetése, jogfosztása és anyagi kirablása ügyében, egy semmitmondó miniszteriális látogatást leszámítva. Továbbra is áll a Szabadság-téri náci emlékmű, a Kossuth-tér egy fideszes borzalom. Ja, egyetlen pozitívumot említhetünk, a főispánok és a vármegyék elnevezésének eltörlését, ami szintén elvárható volt. Viszont nem jött le Magyarország az orosz olajról és gázról, és nem is fog.

Ezért hosszútávon nem lehet összeegyeztetni Magyar jobboldali világnézeti államának ideáját, a reform Fidesz elképzelését, azoknak a szavazóknak az elvárásaival, akik valódi jogállami Alkotmányt, igazi rendszerváltást akarnak. Ennek bizonyítéka, hogy Magyar a rendelkezésre álló 60 napos határidő ellenére két munkanap alatt erőlteti át Sonnevend Pál alkotmánybírói megválasztását, minden egyeztetés, ellenjelölt, vita nélkül. Nem lesz ez másképp a Magyar által emlegetett új alkotmánnyal sem, amely az alaptörvénynek legfeljebb egypetéjű ikertestvére lesz. Ahogy Magyar Péter rendszere is Orbán Viktor rendszerének az. Ezért nem lesz itt felelősségre vonás sem, mert elvbarátokról van szó. Ezt pedig már akkor lehetett tudni, amikor Magyar felbukkant, s a liberális értelmiség az Orbánnal szembeni növekvő elutasítás és elégedetlenség élére állította. Magyar ezt meglovagolta, és a választási forradalmat kisajátította, a szabadságot ellopta, s elölről elkezdte a Fideszt 2005-től. A kísérletnek csak egy vége lehet: ugyanaz. Bizonyítéka ennek az, ahogyan Magyar köztársasági elnököt állít, s ahogy alkotmánybírókat nevez ki, saját magának. Ezt tükrözi az Amnesty International közleménye, amely szerint "ezt az elképesztő sietséget semmi nem indokolja, hiszen 60 nap lenne az új alkotmánybíró megtalálására". A nyilatkozat szerint "ez a határidő elvileg pont azért van, hogy egy széles körű szakmai és politikai konzultáció során a lehető legalkalmasabb embert lehessen megválasztani a jogállamiság és a demokrácia védelmére vigyázó testületbe. A Tisza mostani eljárása még azt a minimális egyezetetést is kiüresíti, amire a jelenlegi eljárási szabályok lehetőséget adnak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanaz az egypárti, szakmai és politikai konzultáció nélküli alkotmánybíróválasztás történik, mint korábban". Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy nem véletlenül. Magyar Péter tudatosan építi ugyanazt a rendszert, csak Orbán embereit a sajátjaira cseréli. S mivel elhitette, hogy minden demokratikus pártnak meg kell szűnnie Orbán leváltása érdekében, nincs senki, aki ezt szóvá tegye és megakadályozza. Ezúttal is cseppben a tenger, s érthetetlen az a reménykedés és optimizmus, amely azt állítja, hogy ebből majd egy alkotmányos jogállami demokrácia lesz, fékek és ellensúlyok rendszerével, egy világnézetileg semleges jogállammal. Minden itt dől el, hogy Magyar kiket helyez az elvileg független intézmények pozícióiba, kik fogják az alkotmányosságot védeni. Magyar minden előkészítés, szakmai és politikai vita nélkül alkotmánybíróvá nevezi ki a néhai keresztapja tanácsadóját. Az általa kiválasztott bábok pedig megszavazzák. Nem csoda, hogy Orbán nem ideges. Ez nem csak annyi, hogy ez nem egy liberális kormány, hanem jobboldali kormány. Ez ugyanaz, ami volt, időben egy kicsit visszaforgatva, és onnan újrakezdve. Ez a Fidesz 2.0. Ha Orbán nyugodt, egy demokrata ne legyen az.

Gulyás Gergely váratlan lemondása azt üzente, hogy most tudta meg, Orbán kiszállt, és magukra hagyta őket. Orbán a beszédében körülírta, hogy a kínaiaknál ő szerzett állást Szijjártónak, mert felelősnek érezte magát, hogy a leghűségesebb eb találjon valami civil állást, ahova elmenekülhet. Az orosz maffiaállam nem látott hasznot a bukott Szijjártó foglalkoztatásával, de legalább nem dobták ki az ablakon, mert Orbán megígérte, hogy hallgatni fog. A kínaiak védelme alá helyezte el a kettős ügynököt, amit megérdemelt a kínai szeméttel Magyarországot elárasztó Szijjártó, mert legalább megismeri, hogyan működik a Kínai Népköztársaság. Örülhet, ha túléli. Mindenki eltűnt, lepattant, aki tudhatta (mert Orbán bizalmasan elmondta nekik), hogy vége: megegyezett Magyarral, a hatalom békés átengedése fejében szabad elvonulást kap ő, a családja, a legfőbb strómanjai, az általa megnevezett oligarchái és miniszterei. Orbán úgy oszlatta fel a Fidesz nevű bűnszervezetet, hogy a maffia katonáinak nem mondta meg, hogy mostantól magukra maradtak. Azt ígérte nekik, hogy ha elég ügyesek lesznek, akkor leeshet valami. Ha Magyarra ráomlik a kifosztott gazdaság, s megutálják egyszer az elkábult hívei, ők az egyetlen váltópárt, akiknek ölébe hullhat a hatalom. Ezt hagyta rájuk. A tusványosi beszédnek ez volt az egyetlen igaz kijelentése, ami valójában riasztó. Adott nekik néhány ötletet, hogy mivel próbálkozzanak Magyarral szemben: használják ki, hogy Magyar nem minősítette az Orbán-rendszert önkényuralomnak, nem nevezte az alkotmányos rend megdöntésének a NER-t, ezzel saját magát, s a magyarok forradalmát, belesodorta abba a helyzetbe, hogy ennek híján nincs jogi alapja az önkényuralommal szembeni fellépéseinek. Még annak sem, hogy Orbán bábjait saját bábjaira cserélje. Így a jogállam helyreállítása irányába tett lépései (melyek valójában csak a személycseréket és az Orbán-rendszer megtartását jelentik), formailag jogellenesek és diktatórikusak. Magyar saját diktatúráját építi velük, de a támogatói ezt nem tudják (nem hiszik el). Orbán ezután felteszi a kapitányi kalapját, övéből kiteszi az asztalra a pisztolyát és a maradék lőszerét, az összehajtogatott halálfejes zászlót, a Magyarral kötött összetekert megállapodást zubbonyába tűzi, s elevez egyedül, ismeretlen barlangok felé, ahol az összerabolt és a többiek elől elrejtett kincseit tartja. Ott már várja a családja, az unokák. Leveszi a kalóz egyenruhát, polgári öltözéket vesz magára, s fordított Edmond Dantès-ként (aki nem kerül börtönbe, s akitől nem veszik el a vagyonát) visszatér Felcsútra, ahol egy ideig meghúzza magát, majd Monte Cristo grófjaként elfoglalja és belakja a hatvanpusztai birtokot. Lánya, veje, rokonai és hűséges Mészárosa mindig maguknál hordják Magyar Péter szabadságlevelét. Magyar Péter pedig egy új államalapítást tart, kihirdeti a Centrális Erőtér Rendszerét, adminisztratív úton betiltja a múlt lezárásaként az összes rajta kívüli politikai mozgalmat. Mindenkit eltilt a közélettől, aki 2026 előtt politikai szerepet vállalt. Kivéve a volt fideszeseket. Megteremti a soha nem látott nemzeti egységet: egy a zászló, egy a tábor, egy nemzet, egy vezér, egy nép, egy vér. Csak azoknak lesz rossz, akik nem értik meg, hogy ez a rendszerváltás, s a magyar történelem legsötétebb korszakát, a Gyurcsány-Orbán korszakot akarják visszahozni. Az ilyeneket elítéli a maradék "független sajtó", a Kontroll, a 444, a Telex, a HVG és mások, valamint a CER média zászlóshajója, a Klubrádió.

Cseppben a tenger. Forsthoffer Ágnes házelnök, aki ideiglenesen a köztársasági elnöki posztot is betölti, saját Facebook oldalán jelentette be, hogy Divinyi Zsombort jelöli az...

S mi a garancia arra, hogy valaki ugyan semmiféle politikai szerepet nem vállalt, semmiféle politikai megnyilvánulása nem volt, a diktatúra alatt némább volt, mint az Áder János pecabotjára akadt ponty, hogy ennek ellenére nem lenne pártos, nem egy politikai irányzat, vagy közösség elfogult köztársasági elnöke lenne? Aki pedig soha semmit nem tett, nem mondott, semmilyen közfunkciót nem töltött be, a politika és a közélet nem érdekelte, most hirtelen a közért aggódó elnök lesz? Vagy akinek nem ismertek senki által a nézetei, soha nem nyilvánított vélemény, vajon van-e olyan értékrendje, amely alapján döntést hozhat törvényekről, alkotmányjogi kérdésekről, amiben meg lehet bízni? Mindezek a kérdések egy irányba vezetnek: Magyar csupán ürügyet keres, hogy kizárhassa azokat a jelölteket, akik alkalmasak lennének az alkotmányos feladatra. Egyértelmű, hogy az alkalmasságuk miatt nem lehetnek elnökök, mert Magyar nem akar olyan köztársasági elnököt, akinek alkotmányjogi elvei vannak, aki kellőképpen független, akinek a jogállamiság fontos, és tudja is, mi az, s aki ellensúlya lehetne az ő pillanatnyilag korlátlan hatalmának. Magyar Péter saját diktatúrájához keres köztársasági elnököt. Ez az oka annak, hogy elfogadhatatlan indokokkal kirekeszt minden alkalmas embert. Ezért nincs közvetlen elnökválasztás sem, pedig ezt is megígérte, de nem tartja be. Hazudott. Mindezt alátámasztja Magyar álnok retorikája, amikor kijelenti: "nem Magyar Péternek kell eldöntenie, hanem elsősorban a Tisza közösségének, azon belül is a Tisza-frakciónak". Nem létezik olyan, hogy Tisza-közösség, a "Tisza" egy gyűjtőfogalom, amely nagyon különböző embereket jelent, akiket az kapcsol össze, hogy rendszerváltást akarnak. Éppen azt, amit Magyar nem akar. A Tiszának tagsága sincs. A Tisza-frakciót Magyar válogatta össze, azt szavazzák meg, akit Magyar eléjük tesz. Majd cinikusan hozzáteszi: "de az sem árt, ha ezzel egyetért a Tisza elnöksége is". Az "elnökség" Magyar Pétert jelenti. De akkor a "Tisza-közösség" akarata számít, vagy csak akkor, ha egyetért vele az "elnökség"? Magyar a gondolatmenetet azzal zárta: "Én szerintem fogunk találni ilyen embert." Nincsenek kétségeink. A köztársasági elnök kiválasztása az ősbűn, ami mindent megmutat. Magyar ellopja a magyar szabadságot, amit nem ő szerzett meg, hanem az a 3 millió ember, aki nem rá mondott igent, hanem Orbánra mondott nemet. Akik nem állíthatnak köztársasági elnököt, akiknek a jelöltjeit Magyar megbélyegzi, mert valamilyen politikai szerepet betöltöttek, amiképpen Magyar is, csak ők a csizma másik oldalán voltak. Most pedig Magyar mondja meg, hogy kit lehet választani, kit nem? Becsületes, független, elvszerű és felkészült demokratát nem lehet. Csak egy bábot, azt is Magyar választja meg. Ez ugyanaz a modell, ami az Orbán-rendszer lényege. A demokrácia látszata mögött egyetlen ember dönt. Ennél tisztességesebb a nyílt diktatúra, mint ez a bábszínház. Ettől az egész országot belengi megint a hamisság, a képmutatás, a hazugság szelleme. Szerintünk inkább Magyart kellene távol tartani, mert ő az, aki idegen test az áprilisi választási forradalomban. Ha Magyar most letolhatja ezt a nép torkán, semmi nem állítja meg az újabb diktatúrát. Lehet megint nevetni és hülyézni. Már megszoktuk. Ugyanez történt 2010 után is. Ez az antidemokratikus, önkényes és kirekesztő köztársasági elnökválasztás mérföldkő. Ha az április választás egy forradalom volt, akkor ez egy ellenforradalom.

Ez éppen olyan szennyes és korrupt, mint minden, amihez az Orbán vezette (Fidesznek is nevezett) bűnszervezetnek bármi köze lehetett. Mindezek ismeretében meglepő, hogy egykori fideszesek, ma tiszások, milyen nosztalgiával sóvárognak Tusványos után, s leghőbb vágyuk, hogy Tusványost átvegyék és belakják. Ennek egyik szép példája, ahogyan Barna Judit "lelkes tusványozó" és a "Tisza Párt fővárosi képviselője" (nyilván nem tagja, mert tagokat nem vesz fel a "párt") a Facebook oldalán azt kifogásolja, hogy miért nem a regnáló miniszterelnököt hívták meg, hanem megint Orbánt. Barna Judit azt szorgalmazza, hogy a Tisza-kormány tagjainak kellene részt venni az eseményen. Barna Judit azt kérdezi, hogy "ugye nem gondolják komolyan, hogy a hazai közpénzmilliárdokat szétlopó Fidesz-elnök, ex-miniszterelnök megtarthatja idén is szokásos szombati beszédét? Ugye nem?" De igen, megtarthatja. Ez továbbra is Orbán és a Fidesz rendezvénye, méghozzá továbbra is közpénzből. Ez azt jelenti, hogy a Tisza-kormány pénzeli az idei Tusványost, az önkényuralmi rendszer "szellemi műhelyét", Orbán idei bomlasztó és uszító beszédét, egy párt programját. S Magyarral az élen, maguk is oda vágyakoznak, arra hivatkozva, hogy ha ők adják a közpénzt, akkor nekik is helyük van ott lenni Orbán megdicsőülésének helyszínén, s ha pénzt akarnak, ez az erdélyiek érdeke is. Ez lenne állítólag a "rendszerváltó" kormány, amely dörgölődzik Orbánhoz és a Fideszhez, ott akar lenni, ami ennek a bűnöző fasiszta bandának a fesztiválja, Orbán-beszéddel súlyosbítva. Ami még rosszabb, át akarja venni a Fidesz helyét. Barna Judit posztja arra utal, hogy Tusványost nem megszüntetni kellene, hanem tiszásítani. Ne a Fidesz, hanem a Tisza szellemi neveldéje legyen. Orbán helyett Magyar mondjon beszédet (ezt most úgy próbálja eladni, hogy a "mindenkori" miniszterelnök, ám a mindenkori miniszterelnök most újabb évtizedekre Magyar lesz, ha ezt valaki nem tudná) ezen a méregtelepen, ami a magyar közélet elmúlt 16 évének szellemi dögkútja. Tusványost nem lehet tisztára mosni, mert Tusványos neve összenőtt a Fidesszel, Orbánnal és a NER-rel. Szimbolikus hely, amelyet nem átvenni és belakni kellene, hanem felégetni, beszántani és a helyét sóval behinteni, hogy írmagja se maradjon (a Bethlen Gábor Alappal együtt). Ha van egyetlen névben és helyszínben kifejezhető jelképe az illiberális Orbán-rendszernek, az Tusványos. Az önkényuralmi rendszerek jelképeit meg kell semmisíteni. Szégyen, hogy ezt az álnemzeti, álkeresztény fideszes förmedvényt az új kormány pénzzel támogatja. Szégyen, hogy a demokratikus rendszerváltást ígérő kormány nem meri szétválasztani a jogállami és demokratikus nemzetpolitikát a fideszes nacionalizmustól, a szélsőjobboldali uszítástól, Orbán hazug gyűlöletpolitikájától. A 2026-os "rendszerváltás" próbája lesz, hogy Tusványos megmarad közpénzen eltartott szélsőjobboldali nacionalista szeánsznak, a Fidesz emlékhelyének és folytonosságának, vagy megvonják tőle a közpénzt. Ha a Fidesz akar magának fesztivált rendezni, akkor rendezzen saját pénzén akárhol. De legyen figyelmeztető jel, ha Magyar Tusványost (s amit jelent), tiszteli. Az pedig már a The Hunger Games és a disztópiák világa, amikor majd Magyar mondja a tusványosi beszédet.

Érdemes Magyar Péter köztársasági elnök-jelöléssel kapcsolatos botrányára visszatérni, mert az egyrészt minden mozzanatában önleleplező és elfogadhatatlan, másrészt annak kezelése is sokatmondó. Magyar először meghirdette,...

A Fidesz legfőbb ügyésze a lemondásával azt az orbáni narratívát erősítette, hogy a Tisza önkényuralmat gyakorol. Bóka János, a Fidesz új frakcióvezetője szerint a...

Az egész választási kampányban, Magyar felbukkanása óta erre figyelmeztettünk, s ez bontakozik ki a szemeink előtt. Ennek következménye az, hogy a NER bűnözői, akik egy embertelen elnyomó rendszert kényszerítettek az országra, most a demokráciáért és a jogállamért aggódnak, mert ha az ő rendszerük jogállam volt, akkor az Orbán-rendszerrel szembeni támadás önkény. Magyar miatt megint (még mindig) feje tetején áll a világ Magyarországon, továbbra is hazug alapokon áll minden, és Orbán cinikus aljassága ellen kell küzdeni, mert Magyar hibájából fakadóan a jogállam védelmezőjének szerepében tetszeleghet, miközben az alkotmányos rend megdöntése miatt börtönben lenne a helye. Ezért elérkezett az idő, hogy Magyar liberális demokrata támogatói közbelépjenek, és határozottan szólítsák fel Magyart, hogy ezt a trükközést fejezze be. Tegye egyértelművé a NER lényegét, s abból vonja le a következtetést, hogy Orbán-rendszere egy Alkotmányon kívüli önkényuralom volt, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányult. Fejezze be a spekulációt, hogy Orbán-rendszerét megtartja, s beül Orbán helyére. Követeljenek valódi rendszerváltást, és igazi alkotmányozást. Mert Magyar eddigi kormányzásából látszik, hogy az alkotmányozást is elbábozza, olyan alkotmányt akar magának, mint amilyen köztársasági elnököt. Figyelmeztetünk: Magyar Péter egy sunyi autokráciát épít, amelyben "óellenzékiként" megbélyegez és megkérdőjelez mindenkit, aki az Orbán-rendszer ellen harcolt, akinek bármilyen tisztsége vagy funkciója volt az Orbán-rendszer előtti demokráciában. Csak a volt fideszesek (ófideszesek) és a rendszer kiszolgálói, akik soha semmit nem tettek a NER ellen, vagy semmiféle politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, juthatnak pozícióba, állásba, hozhatnak létre politikai pártot Magyar megbélyegzése nélkül. Ez már most Orbán visszataszító, gyomorforgató és undorító diktatúrájánál rosszabb rendszerrel és uralommal fenyeget. Ennek bizonyítéka az, ami a köztársasági elnöki jelöléssel történt. Orbán pedig nem tűnt el, hanem most éppen a jogállam védelmezője, és Magyar egyetlen alternatívája. Vagy Magyar marad a nép nyakán, vagy Orbán mumus jön vissza. Bekövetkezni látszik, ami előre látható volt. Ideje a táncolást abbahagyni, és valódi rendszerváltást kiharcolni. Amíg nem késő. Nem segít a helyzeten, hogy szinte a teljes magyar nemfideszes sajtó beállt Magyar csicskásának, és gyakorlatilag a független sajtó megszűnt Magyarországon. Csak az a kérdés, hogyan egyezett meg Magyar és Orbán? Az alku része, hogy Orbán egy év múlva teljesen visszavonul, vagy a demokrácia védelmezőjeként visszatér fehér lovon. Ha rendszerváltás lenne, jogilag felkészültek lennének, Orbánt éppen akkor kellene megbilincselni, őrizetbe venni, az alkotmányos rend megdöntése miatt bíróság elé állítani, amikor önkényuralomról okoskodik. Éppen ő. Ha Magyar náluk hagyja a lopott pénzt, s abból újjáépítik a fideszes propagandasajtót, akkor nem történt semmi, maradt a Fidesz, maradt Orbán, csak egy Fidesz helyett lett kettő, egy Orbánból lett kettő. Efelé haladunk. Mindent elmond, hogy a NER alapító okirata, a NENYI helyére 2021-ben a "Nemzeti Hitvallás" került, amely kimondja a "kereszténység nemzetmegtartó erejét". Ezt a Tisza-kormány levette a falról, és megtartotta az alaptörvényben. Ennyi változott.

Ezért az értelmetlen, szükségtelen és a személyiségből fakadó arrogancia egy veszélyre figyelmeztető jel. Megtévesztő, ha egyeseknek örömöt okoz, mert a politikai utálat tárgyai ellen irányul, mert ez elleplezi a lényeget, amiből az arrogancia fakad: a nárcisztikus jegyeket, az autokratikus hajlamot, az elszámoltathatóság elutasítását, mindenki más lenézését, lekezelését és eltaposását, annak a veszélyét, hogy nem létező intézményes kontroll esetén ez egy önkényuralom jele és előszele lehet. Ennek pedig van egy nem elhanyagolható bizonyítéka: Magyar nemcsak a Fidesz embereivel szemben arrogáns, hanem a sajtóval és saját pártja házelnökével is, ha neki nem tetsző módon funkcionál. Emellett bizonyíték, hogy miközben a figyelmet leköti az ingyen cirkusz, az Izsáki Borozó stílusában zajló kommunikáció, csendesen olyan alaptörvénymódosítások születnek, amelyeket egymás mellé helyezve a hatalmi koncentrációra irányuló törekvés látszik, minden lehetséges konkurencia kikapcsolása zajlik, a hatalom bebetonozására irányuló törekvés rajzolódik ki, amelynek legszembeötlőbb és legriasztóbb példája a választói korhatár 16 évre történő leszállításának ötlete, amelynek egyetlen oka, hogy a Tisza (értsd: Magyar Péter) ebben a korosztályban kiemelkedően népszerű az influenszer stílusa és a közösségi média használata miatt. Ezért érdemes óvatosnak lenni, amikor Magyar arroganciáját dicsérik, mert ez az arrogancia észrevétlenül egy kontroll nélküli hatalmat épít és jelez, amelyben nincs kontroll, nincs elszámoltathatóság, amelyben kizárják a lehetséges riválisokat és versenytársakat, ahol egy idő után megszűnik a vita és a kritika, s olyan társadalmi struktúra épül ki, amely az arrogancia által jelzett személyiség nárcisztikus, populista és autokratikus hajlamainak felel meg. Talán ezért van az, hogy a demokratikus vezetők arroganciája ritka, mint Magyar Péter kommunikációjában a nyitottság mások véleményére, bírálatára, és nyitottsága az egyenlő és partneri viszonyra, a hatalmi váltógazdálkodásra. Ennek csak mellékterméke az, hogy a miniszterelnök parlamenti kommunikációjának stílusa lesz a közbeszéd és a társadalmi érintkezés általános normája. Az elbunkósodás és a suttyóság nem a modern, polgári és emberséges Magyarország irányába vezet, hanem az Izsáki Borozó ajtaját nyitja tágra, és az egész ország egy nagy kocsma lesz. Lépésről lépésre süllyedünk egyre mélyebbre, s tégláról téglára bomlik le egy kulturált, szabad, igényes ország és élet lehetősége. Mindenki olyan nagy paraszt lesz (hogy Magyar Péter nyelvén szóljunk), mint az önmagát etalonná tevő miniszterelnök, aki nem képes a nemzet házában sem viselkedni, mert képtelen uralkodni magán. Az áradó Tisza táborában erre már kezdettől fogva vannak ijesztő jelek, ezért rájuk demokratikus kontrollként számítani nem lehet. A stílusuk ugyanúgy kifejezi a demokratikus normákhoz való viszonyukat, mint Magyar esetében. Függetlenül attól, honnan jönnek. Aki mégsem lesz suttyó, na, az lesz az ellenség.

Teljes a káosz, miután Polgár Judit udvariasan megköszönte és nemet mondott a köztársasági elnöki felkérésre. Az eset Magyar Péter miniszterelnök alkalmasságának kérdését veti fel,...

Az „SZDSZ-es” és „liberális” jelzők szitokszóként való használata nem Magyar Péter találmánya: ez a rendszerváltás utáni szélsőjobboldali és neonáci antiszemita propaganda egyik régi, jól azonosítható nyelvi eszköze. De mit keres egy ilyen retorika magát demokratának nevező miniszterelnök szótárában? Normalizálja az adott csoporttal szembeni ellenséges közbeszédet. Aki egy politikai közösséghez való tartozást önmagában erkölcsi megbélyegzés alapjává tesz, az nem demokrata, nem az egész nemzet miniszterelnöke. Az is sántít, ha Magyar populistaként az elithez való tartozást kriminalizálja. Ő nem kívülről érkezett, az elitbe született, az igazságügyi miniszter férje volt. Tájékoztatjuk Magyar Pétert, hogy az SZDSZ semmi olyat nem tett, amiért szitokszónak kellene lennie, s lehetséges, hogy a Soros Györgyöt is szitokszóként emlegető köreiben (ahogy egykori felesége híres interjújában is észrevétlenül "sorosozott") bevált gyakorlat a liberálisokat dehumanizálni, ez nem egy általános társadalmi norma, hanem egy olyan szélsőséges kisebbség, amelynek szellemi elődjei a múlt században egy népirtást készítettek elő. Az SZDSZ kormányzásban való egykori részvételét lehet és kell kritizálni, de az a demokratikus közélet keretei és normái között zajlott. Azt nincs miért kriminalizálni, ezt legfeljebb a szélsőjobboldali fideszes és a vele szövetséges neonáci propaganda tette. De egy ország miniszterelnöke ezt a propagandát nem legitimálhatja, nem hitelesítheti és nem terjesztheti. Különösen akkor, ha ő maga olyan pártból jön, amely megdöntötte az alkotmányos rendet, önkényuralmi rendszert hozott létre, elpusztította az ország anyagi, szellemi és erkölcsi javait, kirabolta az országot. Magyar egy ex-fideszes, azt már lenne oka szégyellni, s ennek alapján bárki joggal bélyegezné meg, mivel az ex-fideszes múltjával és értékeivel nem szakított. Ha valaki ex-fideszes, ne használja szitokszóként az "ex-SZDSZ-est", mert a kettő nem egy kategória, s míg volt SZDSZ-esnek lenni nem szégyen, volt fideszesnek lenni (megváltozás és szellemi szakítás nélkül) viszont az. Erre nem mentség, hogy egykori legjobb barátja, Gulyás Gergely korábban azzal próbálta jobboldali hitelességét megkérdőjelezni, hogy a kilencvenes években SZDSZ-es volt, Magyar pedig sértett óvodásként azzal vág vissza, hogy a fideszeseket próbálja "ex-SZDSZ-esként" karaktergyilkolni. Mert ha Magyar a kilencvenes években SZDSZ-es volt, az javára válik, mert az SZDSZ képviselte az országban a legnemesebb emberi jogi és demokratikus elveket, nem beszélve arról, hogy akkor még a Fidesz is liberális volt, senki nem gondolta volna, hogy egyszer szélsőjobboldali lesz, és egy önkényuralmi rendszert hoz létre. Ez utóbbit lehet szégyellni. Óellenzékinek lenni sem olyan kínos, mint ófideszesnek. Ezért Magyar jobban tenné, ha egykori párttársait nem az SZDSZ-es kötődéseivel próbálná lejáratni, hanem a szélsőjobboldali fideszességükkel próbálná szembesíteni, s maga is a benne levő Fideszt igyekezne a lelkéből kiirtani.

A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a feladat, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, "kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta". Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt. Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy "óellenzéki". Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a "báb helyett báb" mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál. Az "óellenzéki" mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra. A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.

Hajdu hivatalosan az orosz olaj érdekében ment lobbizni, de ezt egy ilyen szervezettel nem teheti meg, mert a kapcsolatfelvételnek politikai tartalma és üzenete van. Egy ilyen szervezettel a kapcsolatfelvétel maga is politikai aktus, függetlenül attól, mi a tárgyalás témája. A Heritage Foundation nem egy semleges lobbicég vagy egy techni­kai szakértői intézet, amelyet pragmatikusan fel lehet keresni bármilyen ügyben. Ez egy ideológiai műhely, amelynek a puszta felkeresése üzenetet hordoz, a legitimálás, az elismerés, a szövetség üzenetét. Egy demokratikus rendszerváltást ígérő párt nem legitimálhatja a puszta megjelenésével azt a szervezetet, amely a demokrácia lebontásának útitervét írta. A gyanú inkább az, hogy az orosz energiafüggőség fenntartása érdekében folytatott lobbitevékenység csupán álca és ürügy a Heritage Foundationnal való kapcsolatfelvételre és a korábbi fideszes együttműködés folytatására. A magyar sajtóban az MTI híradása alapján csak közölték, de sehol nem kommentálták a látogatás tényét. Egyetlen újság sem kérdezett rá, hogy a Tisza Pártnak és az általa ígért demokratikus Magyarországnak mi köze lehet a trumpista, szélsőjobboldali Heritage Foundation működéséhez, amely az orbánizmus amerikai importőre és terjesztője. A legjobb szándékkal sem tételezhetjük fel, hogy a Tisza ezúttal az illiberális orbánizmus megsemmisítésének receptjét akarná átadni a Heritage Foundationnek, mert nem látjuk az erre irányuló terveit és a végrehajtást sem, a személycseréken és az ígérgetésen kívül. Miközben a Magyar Péter által emlegetett szavak gyanúsan mást jelentenek, mint eddig. Magyar rendszerváltás és jogállamiság alatt feltűnően nem azt érti, amit a nyugati demokráciák, hanem sokkal inkább az Orbán-rendszer maradékának átmentését, legalizálását. Ha ez az együttműködés folytatásának alapja, akkor a "Tisza" egyre gazdagabb tapasztalattal rendelkezik, amit átadhat a Heritage Foundationnak Trump bukása esetére. Magyar Péter és kialakuló rendszere ebben is sikeresen őrizte meg a folytonosságot, nem kellett hozzá kapcsolatokat építenie, csak a Fidesz kapcsolatait megtartani és újraéleszteni. Ez a washingtoni látogatás többet mond arról, ami Budapesten történik, mint az összes Magyar Péter-beszéd díszkötésben kiadva és egy értelmező szótárral kiegészítve. Hajdu Márton látogatása azért kérdéses, mert nem jelent meg nyilatkozata arról, hogy a Heritage Foundationt arról tájékoztatta volna, hogy az Orbán-rendszer ideológiája és az Orbán-modell Magyarország gazdasági, kulturális és morális lepusztításához, az emberi értékek megsemmisítéséhez, az ország kirablásához, egy sötét embertelen rendszerhez vezetett, amely csak azért nem végződött véres polgárháborúval, mert az alkotmányos rendet megdöntő bűnszervezet a totális összeomlás előtt a szervezett elvonulást és a hatalom békés átadását választotta, a felelősségre vonás elengedéséért és a vagyon megtartásáért cserébe. Szerintünk hazai és nemzetközi botrány az, hogy az Orbán-rendszert felváltó Tisza-kormány bármilyen szinten felveszi a kapcsolatot a Heritage Foundation képviselőivel. Ez csak abban az esetben lenne elfogadható, ha azt közölnék velük, hogy "az Orbán-modell és az illiberális kísérlet megbukott, nem sikerült, ezért javasoljuk, fejezzék be Amerikában is". Ezt a nyilatkozatot még nem adta ki Magyar Péter, Hajdu Márton és a Tisza Párt sajtóosztálya. A Heritage Foundation felé tett látogatás nemcsak lobbizás az orosz gáz és az orosz olaj mellett, ami önmagában is elfogadhatatlan, hanem elkerülhetetlenül egy politikai üzenet, amit a Tiszának meg kellene magyaráznia. Nyilván csak késik. Kitartóan várjuk.