A Figyelő által listázott civilszervezetek egységesen utasítják vissza a zsidók listázására emlékeztető eljárást. A szervezetek többsége jelezte, hogy tevékenysége nyílt, átlátható és törvényes, a kormánypárti Figyelő listázását pedig nem egy újság túlkapásának, hanem a kormányzat civilek ellen indított háborúja részének tekintik. Amiképpen az is.
Az látszik, hogy az ellenzéki pártok a parlamentben totális kontroll alatt vannak, és nem jelentenek az Orbán-rendszerre valós veszélyt. A civilszervezetek és a maradék sajtó áll a totális diktatúra útjában. Ezért a felszámolásuk biztosra vehető, eldöntött tény. A probléma az, hogy ezt még maguk a civilszervezetek sem veszik elég komolyan, és nem tudni, hogy mit csinálnak akkor, ha ez megtörténik.
A NER alaplogikája a demokrácia látszatába csomagolt diktatúra, ezért nem kell attól tartani, hogy a 20. századi diktatúrák eljárásának megfelelően majd egy tollvonással betiltják, esetleg kommandóval támadják meg őket. A csalással megszerzett abszolút hatalom birtokában hoznak látszólag törvényes keretek között olyan jogszabályt, amely látszólag nem a civilek megsemmisítését célozza, viszont azt eredményezi.
Soros György és a külföldi politikai befolyás megállítása a deklarált cél, és a Stop Soros-törvény valamilyen verziójával lehetetlenítik el és végzik ki a civil szervezeteket. A Figyelő példát eljárására reagálva minden civilszervezet jelezte, hogy változatlanul végzik a társadalmilag hasznos munkájukat, de kérdés, milyen terveik vannak arra vonatkozóan, ha azt a hatalom törvénytelennek minősíti.
A legnagyobb baj, hogy a társadalom szolidaritására nem nagyon számíthatnak, mert nem ismert a munkájuk annyira, hogy az ellensúlyozhatná az ellenséges és hazug propagandát. A listázás olyan civil embereket érint, akik humanitárius segítséget nyújtanak, akik jogilag elemeznek döntéseket, helyzeteket, nem kommandós kiképzést kaptak. Nem antifasiszta földalatti szervezetekben szocializálódtak, hanem egy jogállamban, és az alapvető jogaikat gyakorolják. Nagy kérdés, milyen mozgásterük marad egy betiltásra irányuló törvény után.
Ha a civilszervezeteket akármilyen formában felszámolják, a maradék szabad és független sajtót kivégzik, gyakorlatilag totális diktatúráról beszélhetünk, még akkor is, ha formailag létezhetnek minden tényleges szereptől megfosztott pártok és a demokratikusnak álcázott, de a hatalom kezében levő intézmények. A társadalom totális kontroll alá kerül. S mivel önmagát korlátozni képes diktatúrát még nem találtak fel, ez nem végállomásnak, hanem az utolsó akadályok eltávolításának tekinthető.
A listázásnak egyedül Gulyás Márton nem tulajdonított jelentőséget, mondván hogy az csak a szokásos szájalás, amit a kormány folytat. Szerinte nem szabad erős szavakat használni, mint például a fekete alapon fehér betűkkel megjelent cikk „halállistának” mindősítése, mert szerinte elkopnak a szavak, és amikor tényleg szükség lenne rájuk, már senki nem figyel rájuk. Gulyás Márton azért téved, mert ezekre a szavakra most sem figyel senki, és nem azért, mert elkoptak volna. Abban is téved, hogy a kormány csak szájal.
Közöljük néhány érintett reakcióját, amely jól érzékelteti ezeknek a szervezeteknek az önállóságát és a társadalmilag hasznos, valódi tevékenységét.
Direkt36
Ma reggel a Figyelő nevű kormányközeli lap közölt egy cikket, amelyben felsorolták számos olyan ember nevét, akik a lap szerint Soros Györgynek dolgoznak Magyarországon. A cikk utalt arra, hogy ezek…
Romaversitas Alapítvány
Kedves Diákjaink, Barátaink, Támogatóink és Partnereink, minden bizonnyal hallottatok róla, hogy a Figyelőben megjelent „Soros zsoldos” listán a Romaversitas Alapítványt is feltüntették. Ezzel…
A Helsinki bizottság és súlyának megfelelően kezeli a helyzetet, „fekelistázásnak” nevezve a történteket. Cáfolatukat több pontban foglalták össze:
1) Nincsenek „Soros-zsoldosok”. Ez a lista minden tekintetben veszélyes agyszülemény, koholmány, de fontos tudni: a szerzői jog nem a hetilapé, hanem a kormányerőé. 2013 óta több hullámban terjesztik azt a hazugságot, miszerint Soros-zsoldosok dolgoznak azzal a céllal Magyarországon, hogy lejárassák hazánkat, a kormányt és személyes Orbán Viktort. A valóság az, hogy a Fidesz már kétszer veszített jogerősen pert, és bocsánatot kellett kérnie a Magyar Helsinki Bizottságtól hasonló állításokért. A kormánypártot a bíróság felszólította a további jogsértésektől. Ennek, sajnos, eddig nem lett foganatja.
2) Ez a lista hazug. A listán halott emberek is szerepelnek. A listán olyan adminisztratív dolgozók is szerepelnek, akik nem közszereplők. Önkényesen, mindenféle kutatás és megfontolás nélkül lettek összevillázva a nevek és személyek. Mindez arra jó, hogy megnehezítse a listán szereplő közéletben való részvételét, munkáját és magánéletét.
3) A lajstromozás a legrosszabb történelmi időket idézi. Ha közelebbi párhuzamot keresünk, akkor a Kuruc Info és más szélsőjobbos orgánumok melegeket, zsidókat és más kisebbségeket megbélyegző listáira kell gondolnunk. Az ilyen listák „kilövési engedélyt” jelentenek a rajtuk szereplőkre.
4) A lista elvitatja a legalapvetőbb szabadságjogok gyakorlását. Az egyesülés-, a szólásszabadság, a magánélet védelme és az emberi méltóság ellen intézett förtelmes támadásról van szó. Olyan embereket vesz egy kalap alá, akik többsége egyáltalán nem áll kapcsolatban sem egymással, sem Soros Györggyel. A Figyelő nem egyebet állít, minthogy ezek a személyek és szervezetek veszélyt jelentenek az országra, amelyet (szokása szerint) azonosít a kormánnyal. Demokráciában alapvető jog a közéletben való részvétel és a kormány bírálata, aki ezt elvitatja, antidemokratikus álláspontra helyezkedik.
5) A lista célja a megfélemlítés. Ezt értjük. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai azonban továbbra is büszkén azonosulnak munkájukkal, az emberi jogok védelmével. Mi, ahogyan tevékenységünket vagy költségvetésünket, úgy személyünket sem titkoljuk, ezután sem fogjuk. Ma el is indítottunk egy csoportot a Facebookon azoknak, akik támogatják az emberi jogok és emberi méltóság fontos ügyét, és még humorérzéküket sem veszítették el.
6) Felszólítjuk a Figyelőt és a lap tulajdonosát kövesse meg azokat az embereket, akik nevével visszaélt. És arra kérünk mindenkit, tartózkodjék efféle, erkölcsileg és az elemi sajtóetika szerint is elfogadhatatlan listák készítésétől és közrebocsátásától. Még most kell véget vetni a feketelistázásnak, amíg nem késő.
Az Amnesty International azt emelte ki válaszcikke címében, hogy nem ijedtek meg. „Nagyon szeretném azt mondani, hogy meglep a dolog és felháborodtam. De ehelyett inkább csak szomorúságot és méla undort érzek.” – mondta Iván Júlia, az Amnesty International Magyarország igazgatója.„Minden reggel úgy kelünk fel, hogy azt várjuk, ma vajon milyen aljas hazugságot ír rólunk a kormánymédia. A mai lista egy újabb kísérlet arra, hogy megfélemlítsék a civil szervezeteknél dolgozókat és azok tagjait, támogatóit.”
„Van egy rossz hírünk: nem félünk, és bármivel is próbálkoznak, nem fogunk meghátrálni. Tovább folytatjuk a munkánkat, és képviselni fogjuk azokat az értékeket, amelyeket a magyar kormány már rég elfelejtett.”
„Ezek a szervezetek emberek tízezreinek nyújtottak és nyújtanak segítséget és képviseletet. Ha a civileket támadja a kormány, azzal őket, az ő igényeiket is semmibe veszi. Ha a kormány eléri a célját, és nem lesznek civil szervezetek, jellemzően sérülékeny, kiszolgáltatott emberek maradnak segítség és támasz nélkül. Ez a történet nem a megtámadott szervezetekről, hanem végső soron mindannyiunkról, mindannyiunk életéről szól, ezért mindenkinek fel kell emelnie a szavát, nem szabad hagynunk, hogy megfélemlítsenek minket.”
A CEU is közleményben reagált a cikkre, miután a listázásban több oktatőja érintett. Ebben egyebek mellett azt írják, hogy „A CEU elfogadhatatlannak tartja, hogy a Soros György által támogatott szervezetek munkatársait „zsoldosnak” nevezzék. Többször hangsúlyoztuk, hogy a CEU vezetése a 21 tagú Kuratóriumnak felel, nem alapítójának, Soros Györgynek. A CEU büszke az alapítóira, tudósokra, köztisztviselőkre, polgári gondolkodású vezetőkre, köztük az akkori magyar köztársasági elnökre, Göncz Árpádra, Vaclav Havel cseh elnökre, és a lengyel történészre és külügyminiszterre, Bronislaw Geremekre. A CEU büszke közös álmukra egy olyan egyetemről, amely a jövő vezetőit oktatja a kritikus gondolkodás, a nyílt vita és a tudományos megközelítés alapelvei szerint.
A CEU elítéli továbbá a civil szervezetek megfélemlítésére tett kísérletet. Ezek a szervezetek egy demokráciában rendkívül fontos szerepet töltenek be: a társadalmi jelenségek vizsgálatával, ismertetésével és képviseletével, valamint a megoldási javaslatok szorgalmazásával a közjót szolgálják.
Az ilyen jellegű támadások ellenére a CEU elkötelezett amellett, hogy Budapesten maradjon. Az Egyetem keresi a megoldást a magyar kormány és New York állam között létrejött megállapodástervezetet alapján. A CEU felszólítja a miniszterelnököt, hogy további késlekedés nélkül írja alá ezt a megállapodást, és ezzel biztosítsa az akadémiai szabadság és a tudományos kutatások fejlődéséhez elengedhetetlen környezetet Magyarországon.”
