Jól ismert tény, hogy az antiszemiták és a holokauszttagadók a nyelvi lelemény utolérhetetlen bajnokai. A lengyelek most újabb zseniális nyelvi trükkel igyekeznek kikerülni a holokausztban viselt felelőségüket és a katolikus Lengyelország legendás „keresztény” antiszemitizmusát, amely egészen az egyházatyákig húzódik, és töretlenül örökítődött tovább. Lengyelország azon kevés helyek közé tartozik, ahol zsidók nincsenek (legfeljebb titokban és elvétve), de antiszemitizmus van.
A V4 csúcstalálkozó elmaradását most egyetlen nyelvi kifogás okozta, még hozzá egy határozott névelő, magyarban az „a” szócska. A lengyelek ugyanis törvényt hoztak, hogy Lengyelországot és a lengyel népet nem lehet a holokausztban felelőssé tenni a 200 ezer bujkáló zsidó németek kezére adásában, mert azt nem „a” lengyelek, hanem lengyelek követték el. Egyesek a lengyelek közül, de nem mindenki, nem minden lengyel. Ahogy nem „a” lengyelek antiszemiták, hanem lengyelek antiszemiták. Kvázi, vannak antiszemiták, akik lengyelek, de nem a lengyelek antiszemiták.
Nyelvészek nyilván zseniálisan fejtenék meg az utolérhetetlen fantáziadús megoldásokat, ha az antiszemitizmus és a holokauszt tagadásáról van szó. Mi a szűkös nyelvészeti ismereteink birtokában elégnek látjuk arra felhvívni a figyelmet, hogy az „a” határozott névelő mindig arra utal, hogy az állítás jellemzően a többségre igaz. A kivétel jelentős kisebbségnek számít. Ezért ebben az esetben is azt kell vizsgálni, hogy a lengyelek többsége vagy kisebbsége antiszemita, illetve vett részt a zsidók felkutatásában és elpusztításában. A történelmi adatok szerint 250 ezer zsidó bujkált Lengyelországban, azek közül 30 ezer körül maradtak élve, a többieket a lengyelek átadták a németeknek meggyilkolásra.
Ezért még az is megszépíti a valóságot, amikor azt mondják, hogy minden harmadik zsidó élte túl a holokausztot, aki lengyelek segítségét kérte. Háromból kettőt feladtak a lengyelek a náciknak. Még ez sem igaz, mert az arány ennél sokkal rosszabb. Ez pedig elég jó reprezentatív mintának tekinthető, amely alapján megállapítható, hogy a lengyelek többsége, és nem kisebbsége volt antiszemita, és vett részt a zsidók elpusztításában. Ebben az esetben tehát nyugodtan lehet azt mondani, hogy „a” lengyelek csinálták ezt, nem pedig lengyelek, mert az állítás a lengyelek jelentős többségére utal, kivételek voltak csak néhányan.
A lengyelek azonban követelik, hogy ne „a” lengyelekről, hanem „lengyelekről” legyen szó, mintha a többség lett volna a jó, egy kisebbség lett volna a rossz. Lengyelek voltak ezek is, ezt hajlandóak elismerni, de csak úgy mellékesen voltak lengyelek, nem az volt a jellemzőjük, hogy lengyelek, és ezért tették volna. Márpedig ez hazugság, mert a döntő többség, amely döntési helyzetbe került a lengyelek közül, némi habozás után vagy anélkül átadta a zsidókat a koncentrációs táborokba. Ezzel kellene szembenézni, bevallani és bocsánatot kérni. Aki erre nem hajlandó, az ma is antiszemita, és elkövetné talán még egyszer.
Visszatérve a lengyel antiszemiták nyelvi leleményére, jegyezzük meg, hogy soha nincs egyetlen nép, nemzet vagy halmaz, amelyben ne lennének kivételek. Ettől még lehet a halmazt egységként kezelni a túlnyomó többség jellemzője alapján. Legfeljebb hozzáteszik, tisztelet a kivételnek. Ha nem így lenne, akkor nem lehetne azt mondani, hogy a németek csinálták a holokausztot, mert nem minden német volt náci. De ezen az alapon nem lehetne még azt sem mondani, hogy „a” magyarok lakják a Duna-Tisza közét, mert nem mindenki magyar, aki a Duna-Tisza közén lakik.
De a nyelvészeti csaláson és képmutatáson túl a legfontosabb szempont, hogy ez a kifogás valójában a felelősök leplezésére szolgál, mert azok a lengyelek, akik csak „lengyelek” formában kerülnek említésre, nem valós személyek, hanem egy fikció. Senki nem azonosítja velük sem magát, sem másokat. Mindenki, a valódi vétkesek is, azok csoportjába sorolják magukat, amelyek így kikerülnek „a” vétkes lengyelek közül. Ennek a „trükknek” az eredménye az, hogy nemcsak „a” lengyeleket védik meg, hanem a „lengyeleket” is, vagyis mindenkit, vagyis senki nem felelős, senkinek nem kell megbánni semmit, senki nem felel semmiért. Senki nem volt bűnös. Azt mondják, hogy nem mindenki, ami ebben az esetben azt jelenti: senki.
Természetesen a magyaroknak is megvan a maguk antiszemita szótára, a nemzeti önrendelkezés elvesztésétől, a „nem védtük meg őket” szövegeken át az ávosozásig, sorosozásig, és a lengyelek legalább nem építenek antiszemita és náci emlékműveket.
Netanjahu miniszterelnök pedig Finkelstein tanítványként Izraelt az illiberális fasiszta világrendbe igyekszik beépíteni, pechjére csupa náci kollaboráns, holokauszttagadó és történelemhamisító közé. Ezért ott tart, hogy ezeket a nyelvi trükköket tudomásul veszi, elfogadja, és közös nyilatkozatokat ad ki, hogy nem „a” lengyelek, hanem csak „lengyelek”. Ezzel valójában azt mondja, hogy nem mindenki, vagyis senki. Ez mélyen sérti a holokauszt áldozatainak emlékét, amit Netanjahu Izrael miniszterelnökeként odadob antiszemita fasisztáknak, köztük horthystáknak, az illiberalizmus egységért cserébe. Ki hitte volna, hogy ez valaha is megtörténhet?