2024, december19, csütörtök
KezdőlapKiemelt fő hírIványi Gábor a New York Times-ban: Orbán nem keresztény, hanem fasiszta

Iványi Gábor a New York Times-ban: Orbán nem keresztény, hanem fasiszta

-

A New York Times online kiadásában március 15-re időzített portréban Iványi Gábor metodista lelkészt, Magyarország jobbik arcát mutatta meg, ami azért szerencsés, mert Orbán Viktor Magyarországról annyira negatív képet mutat, hogy nagyon sok magyar a világ különböző részein meg sem meri mondani, hogy Magyarországról származik.

Magyarnak lenni szégyen, mert Orbán embertelen képet mutat a világnak, és az is rossz benyomást kelt a magyarokról, hogy ilyen embert megválasztanak, eltűrnek, mindenükről (jog, szabadság, méltóság, pénz) a javára lemondanak. Ezen a képen javított most, hogy olyan magyar emberek is vannak, mint Iványi Gábor, aki Orbán tökéletes ellentéte.

Orbán éppen azt állította a március 15-i beszédében, hogy a „magyar név újra szép lesz”, amikor megjelent az Iványi Gáborral készült cikk a New York Times-ban. Ekkora felületen a világ legmeghatározóbb személyiségeiről szoktak portrét közölni. A világ egyik legtekintélyesebb napilapja Iványi Gábor életútját találta méltónak erre, annál is inkább, mert a metodista egyházi vezető, lelkész, hajléktalangondozó és polgári jogi harcos élete ellentéte Orbánnak és az orbáni életútnak. A kettő azért is erős kontrasztot mutat, mert Iványi Gábor és Orbán Viktor útjai életük egy-egy szakaszán találkoztak, és a két életút mutatja, milyen más irányokba lehet eljutni ugyanattól a közös ponttól, ha valaki elárulja az eszméit. Ez pedig nem Iványi Gábor volt.

Az alábbiakban a New York Times-ban megjelent portrét szélesebb kontextusba helyezzük, hogy a magyar olvasók még inkább megértsék a két életút különbségét, eltávolodásának okait és stációit. Iványi Gábor már akkor harcolt a kommunista diktatúra ellen, amikor Orbán Viktor családja még javában a rendszer hű támogatójaként olvadt bele a szocializmusba. Beleértve magát Orbán Viktort is, aki csak a rendszer várható bukása felé, egyetemistaként kezdett a szocializmus kritikusává válni. Lelki alkatából fakadóan kiváló kommunista párttitkár is lehetett volna, ha előbb születik, mint ahogy kiváló ultraliberális vezér is lett belőle, amikor az volt a divat. Orbán azonban jobboldalra indult el, mert ott látott politikai mozgásteret, méghozzá a kezdeti bizonytalanság után a szélsőséges magyar jobboldali hagyomány alapján, ami nem vezethetett máshova, mint a horthysta, keresztény-nemzeti, antiszemita magyar identitáshoz. Ahhoz a kereszténynek mondott magyar fasizmushoz, amely a demokrácia díszletei mögött egy diktatúrát jelent.

A horthyzmust is azért nem nevezik törtészénészek fasizmusnak, mert egyidőben működött a klasszikus Mussolini-féle fasizmussal, és azzal szemben megőrizte a maga által adagolt „demokratikus” látszat egy részét. De nem véletlenül tekintette a rendszer példaképének hol Mussolini fasizmusát, hol Hitler nácimusát, s maradt Magyarország Hitler utolsó szövetségese, a nácik kezére adva a vidéki magyar zsidóságot. Az illiberalizmus a jogállam, a demokrácia totális elutasítását jelenti, fasiszta és antiszemita, náci ideológia, amely a „nemzetet” állítja szembe a „zsidósággal”. A középkori „kereszténységgel” való közösséget a liberális és polgári jogok közös elutasítása adja. A fasizmus, a nácizmus, és a történelmi hamis kereszténység közös nevezője a „zsidó” liberalizmus tagadása. Itt kötött ki Orbán Viktor. S mint becsvágyó, törtető ember, ennek is az élére hágott, ezt is túlhajtotta, és már egy fasiszta világrendszerről álmodik, amelyben először Európát formálja saját képére, majd az egész világot. Ennek taktikai törekvése a Néppártban való maradás.

Iványi Gábor a New York Times-ban erről azt mondja, hogy Orbán mindig sokat akart az élettől, akivel még futballozni sem szerettek, mert annyira őnző volt a pályán. Azt akarta, hogy mindig nála legyen a labda. Ezzel szemben Iványi Gábor maradt az, aki volt. Bibliában hívő keresztény ember, aki a kereszténység parancsai szerint védi az emberek jogait, méltóságát, segíti a rászorulókat, szellemi és fizikai eledelt ad számukra. Mindazt, amire egy embernek szüksége lehet. A fasiszták hazugságaival szemben, akik a liberalizmust a kereszténységgel szembeállítják, bibliai alapelvekből és a gyakorlatból azt olvasta ki, hogy a liberalizmus társadalmi értelemben nem ellentétes a kereszténységgel, hanem a kereszténység tanításával leginkább összhangban levő államforma. Amely jogot ad az erkölcstelen életre is, de még inkább jogot ad az erkölcsös életre, a szabad hit- és vallásgyakorlásra, az emberi méltóság és az emberi jogok védelmére, a jogegyenlőségre, az igazságosságra, a gyengék védelmére. Iványi Gábor csak éli a maga biblikus életét, teszi, amit neki a keresztény hit mond, és utána rácsodálkozhat bárki, hogy keresztényként tulajdonképpen liberális társadalmi elveket vall és gyakorol.

A New York Times portréjában Iványi Gábor és Orbán Viktor úgy találkozik újra, hogy Iványi Gábor a hidegben épp teát oszt az Orbán ellen tüntetőknek. Ez mindent elmond Iványi Gáborról: tüntet Orbán ellen, de gondol közben a többi tüntető szükségeire is, és egy kis meleg teával bátorítja őket. Tüntessenek csak nyugodtan, de eközben ne fázzanak meg. A New York Times ezután bemutatja a két életutat, amelyek ellentétesek egymással. Amikor Orbán már meg akart felelni a jobboldali elvárásoknak is, de nem az antiszemita magyar jobboldal útján akart elindulni, akkor hét évvel a polgári házassága után Iványi Gábort kérte fel, hogy egyházi esküvő keretében is adja össze a feleségével. A New York Times-ban Iványi Gábor azt mondta az esküvőről, hogy Orbán ezzel még azt üzente, hogy nem a történelmi egyházakat választotta, ami ajánlólevél lett volna az antiszemita magyar jobboldal felé, hanem kisegyházi esküvőt tartott. Iványi Gábor azt mondja a cikkben, hogy ez volt Orbán utolsó méltánylásra méltó megnyilvánulása a külvilág felé.

Iványi Gábor keresztelte Orbán első két gyermekét is. Aztán ahogy Orbán elhagyta a nemzeti liberalizmust, és megértette, hogy Magyarországon a jobboldalon soha nem fogadják el addig, amíg a történelmi egyházak nem hitelesítik, nem adják rá az áldásukat (s ennek feltétele a hagyományos antiszemita magyar jobboldal „kereszténységének felvétele”), Iványi Gábor és Orbán Viktor útjai szétváltak. Barátok soha nem voltak, de politikai szövetségesek igen. Iványi Gábor a New York Times-ban egyértelmű kijelentést tesz: „Amikor találkoztunk, ugyanazt akartuk. De ő most egy szélsőjobboldali fasiszta párt vezetője. Ez az egyet nem értésünk alapja.” Iványi Gábor a New York Times-nak kijelentette azt is, hogy „Orbán nem keresztény, hanem a fasizmus szimbóluma”. Márpedig Iványi Gábornál hitelesebb személyt nem lehet még elképzelni sem Magyarországon, aki Orbánt megítélhetné kereszténység dolgában. Orbán kereszténynek mondja magát, de ez hamis öndefiníció, mert Orbán a fasizmust nevezi kereszténységnek. Ő maga nem keresztény, hanem fasiszta. Iványi Gábor szavait hitelesíti származása, munkája, egész életútja. Mindig az igazságot, ha kellett, az üldöztetést választotta. Soha nem kötött elvtelen kompromisszumot.

Iványi Gábort a New York Times a Mikuláshoz hasonlította, mint akinek egész lénye valószerűtlen, mert a szívbéli jósággal együtt az igazság szeretete, a zsarnoksággal szembeni kemény kiállás párosul. A hetvenes években kétszer csukták börtönbe, lelakatolták az egyházát, és akkor az utcán tartott istentiszteleteket. Az önkénnyel mindig szembeszállt. Amikor Orbán büntetni rendelte a menekültek segítését, ő befogadott az otthonába egy afgán menekültet. A New York Times online kiadásában képriport mutatja be, ahogy Iványi Gábor az afgán menekülttel együtt dolgozik az istállóban. Iványi Gábor ugyanis egy kis állatfarmot is tart a házánál, és ha megbetegszik a tyúk, elviszi az állatorvoshoz, és infúziót adat a tyúknak. De amikor Orbán 2011-ben megpróbálta a rendszere mellé állítani, és meghívták egy ünnepségre, nyílt levélben utasította el. Utána nem maradt el a bosszú. Orbán Iványi Gábor egyházát törölte a bevett egyházak közül. Az sem érdekelte, hogy ezzel saját esküvőjét is kvázi hiteltelenítette, saját gyerekeiről is „levette a keresztvizet”.

Iványi Gábor és Hamidullah Mohaqiq, afgán menekült, akit Iványi Gábor befogadott az otthonába. Fotó: Stiller Ákos a New York Times-nak

A New York Times a cikk online változatában fotókat közölt Iványi Gábor hajléktalanellátásáról, megdöbbentve az amerikai olvasókat. Miközben Iványi Gábort ellehetetleníteni igyekszik a „keresztény” Orbán, s ő erőn felül segíti a hajléktalanokat, Orbán törvényt hozott ellenük és üldözi őket. Bűncselekménnyé nyilvánította a hajléktalanságot, ahogy a menekültek segítségét is. Iványi Gábor a cikkben azt mondja, hogy „az emberek élhetnek krisztusi módon, ha azt teszik, amit ő tett”. Ennek alapján eldönthető: ki keresztény, a liberális Iványi Gábor, vagy az illiberális Orbán. Mert a kettő kizárja egymást, nem lehet egyszerre igaz. A magyar népnek nagy ajándék Iványi Gábor, mert ha ő nem lenne, nem is tudnának különbséget tenni „keresztény” és „fasiszta” között. De ott sétál közöttük a krisztusi ember. Iványi Gábor élő vádirat az Isten nevét hiába vevő Orbán ellen. Maga a kontraszt. Isten a magyarok elé tette a jót és a rosszat, hogy válasszanak. Mindkét ember megtestesít valamit. Mindkét ember kereszténynek mondja magát, de az egyik hazudik. Nem lehet kérdés, hogy melyikük. Iványi Gábor az Isten országának küldötte, Orbán Viktor „a világ” képvislője, amely evilág fejedelmének uralma alatt áll.

A New York Times-ban megszólal Frölich Róbert főrabbi, aki azt mondja: „egy zsidó legenda szerint minden nemzedékben van 36 igaz ember, zsidó vagy pogány, és ezek miatt a világ nem szűnik meg. Azt hiszem, Gábor az egyikük” – mondja a zsidó főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija. De hasonlóan nyilatkozott a vezető amerikai napilapban Beer Miklós váci püspök is, aki a katolikus egyház történelmi álláspontjától eltérő nyilatkozatokat tesz, és Ferenc pápával együtt igazi keresztény hitvallásokat fogalmaz meg. Beer Miklós azt mondja Iványi Gáborról, hogy „segít a hajléktalanoknak, a szegényeknek, a menekülteknek, azt teszi, amit az evangélium ír”. Iványi Gábor egyházának törlése Beer püspök szerint politikai indíttatású volt, és semmi köze a kereszténységhez. Beer püspök tiszteletre méltóan kritikus saját egyházával és a bevett egyházakkal szemben, amelyek hallgattak, amikor Orbán bevezette a hajléktalanokkal és a menekültekkel szembeni törvényeit. „Kicsit szégyellem magam emiatt” – mondja a püspök.

Iványi Gábor egy 11 gyermekes családban nőtt fel, ahol ő volt a második legidősebb gyermek. Ősei francia menekültek, cseh disszidensek és zsidók leszármazottai voltak. „Nincs olyan, hogy magyar faj vagy magyar etnikai hovatartozás – mondja Iványi Gábor. – Csak egy magyar nyelv van.” Ezért Orbán már elkésett azzal, hogy a magyar fajt vagy etnikumot védje a „keveredéstől”. A magyar nép jelenlegi állapotában is „kevert” nép, mint bármelyik más, mégis magyar. Az Orbán-féle fasiszta uszításnak semmi alapja nincs. A New York Times idézi Iványi Gábort, hogy Orbánt a világ egyik legveszélyesebb populistájának tartja, aki felszámolta a demokrácia, a sajtószabadság, a vallásszabadság és a jogállam alapjait. Csaknem kétszáz bejegyzett egyház veszítette el törvénytelenül a státuszát, az azzal járó jogokkal, kedvezményekkel együtt. Az igazságszolgáltatás függetlensége megkérdőjeleződött, ahogy a média függetlensége és szabadsága is.

Iványi Gábor is beállhatott volna Orbán mögé, neki is felkínálták ezt a lehetőséget, még anyagi támogatást is. Köthetett volna Orbánnal egy paktumot, Orbán nagyon örült volna annak. Élhetné a NER-kitartottak felhőtlen életét. Ő is átvehette volna a keresztény-nemzeti ideológiát, nyugtathatta volna a lelkiismeretét azzal, hogy a Biblia által bűnösnek mondtott melegek emberi jogokat kapnak a liberális demokráciákban üldözés helyett, hogy a transzgendereknek sem kell másodrendű emberekként élni, vagy az abortusz elleni képmutató tiltakozások élére állhatott volna, de ehelyett befogadja a melegeket, az Isten szeretetét közvetíti feléjük, és az evangéliumot hirdeti. Konferenciát rendez a gendertudományról, amit kiforgatnak az illiberális álkeresztények. Az abortusz ellen nem az állami tiltással küzd, hogy a feketeabortuszok és az anyahalálok számát növelje, hanem krízisotthont tart fenn, segít a bajba jutottaknak, hogy ne hozzanak rossz döntést, hanem szüljék meg a drága életet, amit Istentől kaptak. Nem mindenki választotta ezt az utat, hanem a milliárdok mellett döntött az üldöztetés helyett. A lelkiismeretfurdallás miatt olyan sikeresen azonosultak a keresztényellenes hazugságokkal, hogy ma már szélsőjobboldali elveket hirdetnek és gyűlöletet terjesztenek.

Ahogy az ördög megkísértette Jézust, úgy megkísérti az embereket is. Nem mindenki úgy válaszol, mint Jézus, hanem az Orbán-rendszerben elesik az ördög mindhárom kísértésében. Iványi Gábor nem ilyen. A New York Times, a világ egyik legnagyobb és legtekintélyesebb napilapja, a hétvégi számában, a hatalmas, dupla méretű „lepedőn” egy fél oldalt szentel a kereszténység jelképének, Iványi Gábornak, akit most a világ minden részén úgy ismernek meg, mint Orbán hamis „kreszténységének” ellenpéldáját és élő cáfolatát. A magyar név most egy kicsit tényleg szebb lett.

 





Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések