Az előző átkoshoz hasonlóan, meg kell tanulnunk a sorok között olvasni, hogy megértsük, mit akarnak mondani az ország urai, mire akarják felkészíteni a lakosságot. A hangsúlyok látványosan eltolódtak a stadionokról a hadsereg fejlesztésére, a retorika ennek megfelelően harcias, és burkoltan háborús konfliktusban való részvételre készíti fel az egykori futballnemzetet, amely most már inkább katonanemzet, nem futballnemzet, ahogy azt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi hadügyminiszter elmondta a nemzeti ünnep alkalmából.
Az is sokat elmond, hogy egy olyan országban, ahol a propaganda a nemzeti fő termék, a nemzeti ünnep előtt egy nappal a hadügyminiszter nyilatkozik, és az ő szövegeit terjesztik.
Katonanemzetnek olyan országot neveznek a vezetői, amely tudatosan háborúra készül, és arra készíti fel az ország polgárait is. Nincs ésszerű magyarázat arra a haderőfejlesztési programra, amit Szalay-Bobrovniczky Közép-Európa legjelentősebb haderőfejlesztési programjának nevezett. A NATO buzdítja a tagjait arra, hogy a haderőre megfelelő pénzt fordítsanak, fejlesszék, kvótákat is előír, amit általában a tagállamok nem tartanak be, mert az amerikai haderőre bíznak mindent, ha baj van. De a magyarok túlteljesítenek, és nem a NATO-t akarják ezzel erősíteni, ellenkezőleg.
Szalay-Bobrovniczky homályosan, de azért érthetően azt mondta, hogy Magyarországnak el kell fordulni a Nyugattól, a NATO-tól és önálló haderőt kell felépítenie. Ezt mondta: „Magyarország ismét útelágazáshoz érkezett, akárcsak Szent István idejében, és ebben a helyzetben is joga van megvédenie magát.” Mint ismert, Szent István idejében az elágazást az jelentette, hogy a nyugati vagy a keleti ortodox államokhoz csatlakozik, Szent István pedig a Nyugathoz való csatlakozást választotta. Az ország a rendszerváltás után ezt a választást megismételte, belépett az EU-ba.
Ez a mondat azonban azt jelenti, hogy Orbán fordított irányba akarja vinni Magyarországot, Szent Istvánnal szemben a Nyugattal való szakítást, s a Kelethez való csatlakozást készíti elő.
Magyarország jelenleg ott van, ahova Szent István vitte. Nyugaton. Igaz, hogy ez a Nyugat ma már sokkal jobb, mint Szent István idejében volt, amikor az első magyar király a német-római császár és a katolikus egyház hűbéruralma alá tagozódott be, de az akkor még mindig jobb választás volt, mint a Kelethez tartozás és a keleti ortodoxia felvétele. A Kelet már akkor is az elmaradottságot jelentette, és ez nem sokat változott. Mára a Nyugat felszabadult az egyházi és az állam szövetsége, az ideológiai vallási elnyomás alól, szabad és demokratikus államok önkéntes szövetsége.
Magyarország ennek tagja, ezért semmiféle új útelágazáshoz nem érkezett, ha Nyugaton akar maradni, az EU és a NATO tagjaként a szabad és demokratikus világ része kíván lenni. Útelágazáshoz akkor érkezett Magyarország, ha a szentistváni döntéssel szembe akar helyezkedni, és a Nyugatot a Keletre, a szabad és demokratikus országok szövetségét keleti despoták, oligarchák, fasiszták és orosz nácik, kínai kommunisták barbár szövetségére akarja váltani.
Amit a magyar hadügyminiszter mond, nem más, mint az EU-ból és a NATO-ból való kiugrás, a Nyugattal való szembefordulás előkészítése.
Erre utalnak azok a szavai, melyek szerint „bíznunk kell abban, hogy képesek vagyunk önálló teljesítményre, nemzeti haderő felállítására, és jogunk van arra is, hogy igent vagy nemet mondjunk”. Mi szükség van „önálló teljesítményre” a NATO tagjaiként, hacsak nem a NATO-n kívül, vagy éppen a NATO-val szemben akar „önálló teljesítményt” bemutatni ez a korlátolt bűnszervezet? Kinek kellene nemet mondani? Az EU és a NATO ellenségeinek? Ehhez nem kell fenntartani a jogot erre, ez megvan. Sokkal inkább az EU-nak, a NATO-nak és Nyugatnak.
Szalay-Bobrovniczky kommunikációja és alig burkolt célozgatásai egybevágnak Orbán ezzel kapcsolatos nyilatkozataival, és ezek egyértelműen a Nyugattal való szakítást és a Kelethez fordulást és a Kelethez való tartozást jelentik, fogalmazzák meg és készítik elő. Az Orbán-rezsim még augusztus 20-án is arról beszél, hogy elfordul Szent István örökségétől, a Nyugat helyett a Keletet választja, és erre való felhatalmazás nélkül Orbán önkényesen eldöntötte, hogy Oroszországot, Kínát, a volt szovjet tagköztársaságok diktatúráit választja, kilép az EU-ból és a NATO-ból.
Ennek már megvan a magyarázata is, méghozzá azt, hogy azok az értékek, amelyek miatt Szent István a Nyugathoz csatlakozott, most Keleten vannak, sőt Magyarország képviseli azokat. Azokat a nyugati értékeket akarja megvédeni ez a szörnyeteg fasiszta bűnbanda, amelyeket ők „keresztény értékeknek” neveznek, amelyek nevében felnégyelték Koppányt, évszázadokon át elnyomták és az urak, papok alá görnyesztették a jobbágysorsba kényszerített magyarokat, amelyek alapján lángoltak az inkvizíció máglyái és megalapították Hitler előtt a zsidó gettókat.
A Nyugat a reformáció és felvilágosodás révén igazi keresztény értékeket valósított meg, amikor az egyházat elszakította az államtól, az egyéni jogokra, a törvényességre és a hatalom megosztására építette Európa életét. Ez az igazi kereszténység. Orbán ezzel szemben képviseli a Szent István korabeli „keresztény Európa” feudális, középkori sötétségét, amit a Mussolini-féle fasiszta állammal keresztezett. Ide akarja visszavinni Magyaországot és az egész világot.
De az orosz háború megmutatta ennek a „kereszténységnek” és a Keletnek az igazi arcát, ezért Orbán mindennél nagyobb katasztrófába viszi az országot, ha elszakítja a Nyugattól. Véleményünk szerint elképzelhető olyan forgatókönyv, hogy Orbán orosz támogatással szeretne bevonulni határon túli magyar területekre, mindenek előtt Kárpátaljára, és ezt kínálja fel a magyaroknak az EU-s tagságért cserébe. Horthy után itt a második nemzetvesztő.
Szent István reálpolitikusként választotta a Nyugatot és a nyugati „kereszténységet”, amely akkor a római katolikus egyház és a császárság összefonódása volt. De Imre hercegnek írt intelmeiben az akkori katolicizmusnál, nem beszélve a mostani Orbán-rendszerről, jóval keresztényibb (értsd: liberálisabb) elveket fogalmazott meg, ami arra utal, hogy neki a mostani szabad Nyugat-Európa sokkal jobban tetszene, mint amihez csatlakozott. Ahhoz a Nyugathoz, amely élve szántott be embereket a földbe, máglyán égetett el tudósokat, 1990-ben a magyarok sem csatlakoztak volna.
A magyarok a liberális, demokratikus Nyugathoz csatlakoztak, népszavazáson erről döntöttek. Még senki nem ment Magyarországról Oroszországba dolgozni, lakni, élni, nyaralni. A magyaroknak Nyugaton, Európában van a helyük, s amiért szeretik Európát és a Nyugatot, az éppen az a szabadság, amit a liberális demokratikus államok szabadsága jelent, ami épp a keresztény kultúrából jött létre. Felkészül arra is, hogy ehhez katonai erőt alkalmazzon külső és belső „ellenséggel” szemben, akár katonai erővel vigye ki a magyarokat Európából, szakítsa el a szabad, liberális Nyugattól.
Ezt akarja Orbán elvenni tőlük, aki azt mondja, hogy „előre megy, és nem hátra”, miközben a felvilágosodás előtti sötét középkorba akar visszatérni, megspékelve az abból kinőtt fasizmussal és nácizmussal. Nem véletlen, hogy „Brüsszel” a fő ellenség. A liberalizmus és a felvilágosodás az ultramontán sötét katolicizmus szitokszava volt, mert megszüntette az egyház és a papok uralmát, az állami vallási terrort. Utána a fasizmus és a nácimus szitokszava volt a liberális, mert az egyén jogaiból indult ki, nem elvont ideákból, a „köz” javából, amire diktatúrát alapoztak.
A közös nevező az antiszemitizmus, mert a zsidóság biblikus szemlélete képviselte azt a szabadságot, amit a liberális jogállamiság teremtett meg. Orbán illiberális antiszemita állama a Nyugatot azért becsmérli, azért ferdíti el, hazudik róla, mert korlátja az ő egyeduralmának, feudális, továbbá fasiszta és náci ideológiájának. Magyarországnak észnél kell lennie, hogy miközben Szent István választását, a Nyugathoz való csatlakozást ünnepli, lássa meg, hogy az álnok kígyó az ellenkezőjét akarja annak, amit István tett.
Természetesen az ő nevében. Nem is lenne egy fasiszta, ha nem így lenne.
