Orbán a Széll Kálmán Alapítvány karácsonyi vacsoráján mondott egy zártkörű beszédet, amelyben a legfrissebb világpolitikai megfejtéseit és Magyarország felemelkedésének stratégiáját fejtette ki, amit a Mandiner nevű szélsőjobboldali kormánypárti propagandakiadványban Orbán Balázs, a NER-vezető politikai tanácsadója foglalt össze. Az iromány bükkfanyelven megfogalmazott teóriáját az alábbiakban lefordítjuk érthető magyar nyelvre.
Mielőtt a konkrét eszmefuttatásra térnénk, az orbáni metódusról rögzítjük, hogy nem a nadrához varrja a gombot, hanem a gombhoz a nadrágot: a világpolitikai események magyarázatát ahhoz a 2010 óta hirdetett és követett stratégiához igazítja, hogy ideológiai okok miatt el akar távolodni a liberális demokratikus Nyugattól, de nem annyira, hogy annak anyagi előnyeiről lemondjon, vagy a magyarok szabadságvágyát felébressze az általa mintának tekintett, gazdaságilag fejletlenebb keleti diktatúrákhoz való teljes csatlakozástól való félelem miatt.
Orbán gondolatmenetének lényege, magyarra fordítva, hogy miután az oroszok szakítottak a Nyugattal való partnerséggel, és ehhez ideológiát is találtak az orosz messianizmus és a „keresztény fasizmus” által, majd Ukrajna megtámadásával az orosz háborús terjeszkedési politika egységesítette és szembefordította a szabad világot az orosz fasizmussal, a világ megint két nagy blokkra szakad. A két blokkhoz való viszony alapján próbálja Orbán kijelölni Magyarország helyét és szerepét a világban. Miközben e pillanatban formálisan még a nyugati blokkhoz tartozik.
Orbán koncepciója az, hogy Magyarország maradjon ki a nyugati blokkból, mert állítása – és meg nem nevezett hálózattudományi hivatkozások – szerint az Magyarország eljelentéktelenedésével járna, mert Magyarország a nyugati blokk perifériájára szorulna. A blokkosodás szerinte a „szétbontás” és az elszakadás útja, ami az oroszok vezette blokktól való elszakadást jelenti, amit a szöveg soha nem mond ki, csak „keletről” beszél, mintha ott nem a tömeggyilkos, diktatórikus orosz rendszer (és különféle változatai) állna.
Orbán szerint Magyarország akkor teszi helyesen, ha nem tart együtt a Nyugattal az oroszoktól és a keleti blokktól való elszakadásban, hanem a „szétbontás” helyett az „összekapcsolásra” helyezi a hangsúlyt, és a két blokk között jelöli ki a maga helyét. Orbán délibábos elképzelése szerint, amikor ez a blokkosodás egyre erősebb, akkor Magyarország szerepe az lenne, hogy összekötő kapocs legyen Nyugat és Kelet, a két blokk között. Ennek indoka az, hogy szerinte korlátozott a gazdasági szabadság, ha csak a nyugati blokk vezető államai által kijelölt irányban lehet kereskedni.
Orbán ezzel a falmelléki szöveggel próbálja eladni azt, hogy Magyarországot ki akarja léptetni a nyugati blokkból, de úgy, hogy ne kerüljön bele teljesen a keleti blokkba sem, hanem a nyugati és a keleti blokk között lavírozzon. A gazdasági indok a legteljesebb mértékben hazug, valójában Orbán a nyugati demokratikus rendszerektől akar távolodni, de megtartani azért a kiskaput a gazdasági haszon felé, és a látszatot, hogy neki még bármi köze is lehet a nyugati demokráciákhoz és a szabad világhoz, miközben egy despotikus keleti diktatúrát működtet.
Nem véletlen, hogy Orbán semmiféle értékorientációt nem képvisel, nem tesz különbséget a szabad, demokratikus nyugati jogállamok és az embertelen, elnyomó, tömeggyilkos diktatúrák között. Nem foglal állást a nyugati demokratikus értékek és a keleti embertelen diktatúrák, a békés nyugati államok és a szomszéd országot megtámadó orosz terrorizmus között. A „hálózattudomány” helytelen, inkorrekt hivatkozása mögé bújva kerüli meg azt a kérdést, hogy miért és mitől blokkosodik a szabad és demokratikus Nyugat az elnyomó orosz fasiszta terrorizmussal szemben.
Orbán úgy beszél erről, mintha két értéksemleges blokk állna szemben egymással, s ő úgy jelöli ki egyszemélyben és önkényesen Magyarország helyét és szerepét, hogy a kettő között „kapcsolatot építsen”, ami éppen a blokkosodás és az egymást kizáró, kibékíthetetlen ideológiai, politikai és ma már katonai ellentétek miatt is lehetetlen. Az „összekapcsolás” teóriája mellébeszélés, semmiféle összekapcsolásról nincs szó, csupán arról, hogy ennek címén Orbán nem akar a Nyugathoz, a szabad demokratikus világ tömbjéhez tartozni, mert nem osztja annak az értékeit. Erről van szó.
Csakhogy, amikor ilyen „blokkosodás” következik be, akkor nincs a két blokk között átjárás, nincs a két blokk közötti pozíció. Aki erre tesz kísérletet, az kerül a perifériára, az jelentéktelenedik el, és az nem kiemelkedni fog a közepesen fejlett országok státuszából, hanem lesüllyedni arról a szintről is. Orbán a két szék közé akar beülni, de aki ezt próbálja, az a két szék között a pad alá esik. Ha valaki eddig nem lett volna tisztában azzal, hogy Orbán szakadékba és tragédiába vezeti az országot, akkor ebből az agymenésből láthatja.
Arról nem beszélve, hogy formálisan őt egy négyéves kormányzásra választotta meg Magyarország, nem pedig bianko csekket kapott arra, hogy egyszemélyben eldöntse az ország sorsát, irányát, értékválasztását. Senki nem hatalmazta fel, hogy saját elmebeteg teóriája, fasiszta és antiszemita, illiberális náci ideológiája és megdönthetetlen hatalma miatt Magyarországot kivezesse a nyugati demokratikus országok szövetségéből. Márpedig ez az eszmefuttatás ezt jelenti, amely Magyarországot a teljes összeomlás szélére sodorja.
Ennek oka pedig az, hogy a nyugati demokratikus országok nem fogják sokáig eltűrni, hogy ő ezzel a képmutató, kétszínű, kaméleon politikájával, az „összekapcsolás” hazugságára hivatkozva, a Nyugat esküdt ellenségeinek pártján álljon, velük kokettáljon, őket tekintse mintának, őket ajnározza, a nyugati szabad demokratikus országokat pedig gyalázza és hazudozzon róluk, és a legjobb esetben egyenlőségjelet húzzon tömeggyilkos országok és demokratikus jogállamok között.
E két tömb között nincs középút, és Orbán sem középen áll értéksemlegesen, hanem a Nyugat ellenségei oldalán áll. Ez a kettős beszéd nem lesz sokáig tartható, s mivel Orbán és rendszere a keleti diktatúrák modellje és ideológiája mellett köteleződött el, ő már soha nem fog tudni visszatérni a nyugati demokráciák tömbjébe. Még tart egy darabig a pávatánc, de ez az út kivezet a Nyugat és a szabad demokratikus országok közösségéből, amiért majd a Nyugatot fogja hibáztatni. Pedig az ok, hogy Orbán az orosz fasiszta terrorállam terjeszkedését igyekszik segíteni a Nyugattal szemben.
Ez meg is jelenik a Mandinerben közölt összefoglalóban, abban a formában előadva, hogy a Nyugat vezető szerepe megkérdőjeleződött, a liberális Nyugat által kiépített status quo-val együtt, s azok a keleti országok, amelyeket Orbán csak a Nyugat kihívóinak nevez, megváltoztathatják a világ felosztott rendjét a Nyugat kárára. Magyarul, az oroszok fellépése nem terrorizmus, hanem kihívás, a szándékaik nem törvénytelen terrorista törekvések, hanem hatalmi átrendeződések, Orbán pedig valójában ebben bízik, ezt szeretné és ezen munkálkodik.
Ez derül ki a zárt körben elmondott és virágnyelven most összefoglalt teóriából, amely az orosz világuralom szekeréhez akarja kötni Magyarország sorsát a szabad és demokratikus Nyugattal szemben. Mi eddig is ezt mondtuk kezdettől fogva, de most már Orbán is elmondja ugyanezt, nyíltan megtagadva a nyugati demokratikus blokkhoz való tartozást. A magyarok pedig lemondtak az önrendelkezésükről, nem veszik tudomásul, hogy egy oroszbarát, fasiszta diktátor kezében van a sorsuk, aki már nyíltan egy világháborús veszélyt provokáló terrorállamhoz köti az ország sorsát.
Késő lesz, amikor már ez ellen akarnak bármit tenni. Egy illiberális fasiszta vezeti tragédiába Magyarországot. Amikor bekövetkezik, senki ne mondja, hogy ezt nem lehetett tudni előre. Se azt, hogy nem lehetett volna semmit tenni ellene.
