Orbánnak nagyon kínos élményei voltak az EU-csúcson, ahol senki nem állt vele szóba. Ha valahova odasettenkedett, akkor mindenki elnémult, lefagyott a légkör, s mindenki átnézett rajta. Orbán az ostobaságával és Putyin szolgálatával, nyugatellenes harcával, gyűlöletbeszédével és jellemtelen magatartásával (amit ő vicceskedve pávatáncnak nevez, de ami nem vicces) elérte, hogy kiutált és megvetett ember Európában. Már senki nem dől be, amikor az aljasságai után próbál gazsulálni, dörgölőzni és hízelkedni, mert hűvös elutasítás és magány veszi körül.
Ebben a helyzetben Belgrádba utazott vigasztalódni, az egyetlen emberrel találkozott, aki az oroszokon és a kínaiakon (két népirtó, tömeggyilkos rezsim vezetőin) kívül még szóba áll vele. Vucic unalmában billiárdozni hívta a hazájában saját népe által csak „Geci” és „kolostordisznó” néven ismert magyar diktátort. A magyar propagandagyár megpróbálta ezt úgy bemutatni, mintha valami munkatárgyalás miatt ment volna Orbán az adófizetők pénzén Belgrádba, de a kiadott program alapján ez nevetséges. A szerbeknek amúgy is csak árt, ha Orbán barátainak, csicskásainak tűnnek.
Orbán sajtófőnöke szerint Orbán és Vucic „Szerbia és a Nyugat-Balkán EU-integrációjáról, a magyar-szerb kétoldalú kapcsolatokról, az orosz-ukrán háborúban a tűzszünet és a béketárgyalások elősegítésének lehetőségeiről” beszélt. Az egész bullshit, mert Szerbia EU-integrációja nem Orbánon múlik, a „magyar-szerb” kapcsolatok kiválóak, amíg mindkét ország az oroszok gyarmata és Orbán bábkormánya működik Szerbiában. Az orosz háborúhoz pedig semmi közük, se a tűzszünethez, se a béketárgyalásokhoz, mert az akkor kezdődhet, ha az oroszok eltakarodnak Ukrajnából.
Két jelentéktelen, nemzetközileg súlytalan, minden befolyását elveszített oroszbérenc billiárdozott egyet közpénzen. Vucic megvigasztalta Orbánt az EU-csúcs megrázkódtatásai után, ahol senki nem vette emberszámba. Orbán pedig úgy tett, mint akinek még van barátja. Egy. Az is csak azért, mert még nem ismerte meg, és behódol neki. Orbánnak ugyanis barátai nincsenek, csak rettegő, megfélemlített alattvalói, és ellenségei. A nárcisztikus pszichopaták, a skizofrén paranoiás diktátorok tipikus esete. Kollégái ilyenkor szoktak valamilyen bűnbak, álellenség ellen háborúzni.
