Lapunk „Orbán Viktor szerelemgyereke, az államcsőd” című cikkében megjelent adatokkal kapcsolatban élénk olvasói vita alakult ki, amelybe bekapcsolódott az adatok forrásaként megjelölt illetékes szervezet, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Zrt. is, amely a Hámori János írásában megjelölt adatok helyesbítését kérte. Az ÁKK Zrt. a cikkel kapcsolatban észrevételezte azt is, hogy a szerző néhány adatból szerintük helytelen következtetéseket vont le az államháztartási hiánnyal kapcsolatban.
Az alábbiakban változatlan formában közöljük az Államadósság Kezelő Központ Zrt. levelét, alatta pedig a szerző, Hámori János közgazdász válaszát, amelynek lényege: „A kör ezzel bezárult és nem látszik megoldás a feszítő pénzügyi gondokra. Egy hatalmas költségvetési lyuk tátong és nem látok sem akaratot, sem tudást, sem megoldást a hiány eltüntetésére.” Hámori János szakmai vitára hívta az ÁKK illetékesét.
Az alábbiakban olvasható a két levél.
„Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tisztelt Szerkesztőség!
A nepszava.us weboldalon megjelent Hámori János: Orbán Viktor szerelemgyereke, az államcsőd – Amerikai Népszava (nepszava.us) című cikkük téves adatokat, szakmailag megkérdőjelezhető megállapításokat tartalmaz, így kérjük helyesbítésünk változatlan formában való publikálását.
A cikkben közölt adatok egy ezres nagyságrenddel eltérnek a tényleges adatoktól. Az ÁKK Zrt. által 2023. július 12-én közölt adatok milliárd forintban értendők, az ezer érték nélkül.
Devizahitel összesen (Külföldi befektetők felé fennálló) 2 093 milliárd HUF
Adósságmegújító hitelek 1 982 milliárd HUF
Európai Beruházási Banktól (EIB) felvett hitelek 1 271 milliárd HUF
Európai Tanács Fejlesztési Bankjától (CEB) felvett hitelek 140 milliárd HUF
Európai Uniótól felvett hitelek 242 milliárd HUF
Kínai hitel (Bp-Belgrád vasútvonal) 169 milliárd HUF
Vállalatoktól átvállalt hitelek 112 milliárd HUF
Önkormányzatoktól átvállalt hitelek 112 milliárd HUF
Devizakötvények összesen 9 974 milliárd HUF
————————————————————————————
Összes devizaadósság HUF-ban 12 067 milliárd HUF
A cikkben megadott és összeadott számok kizárólag a devizahitelek (van, ami kétszer is beszámításra került), a devizakötvények viszont hiányoznak belőle.
A téves adatok közlésén felül, a cikk téves megállapítása szerint, az állam költségvetése úgy működik, mint egy háztartás. Ezzel szemben az igazság az, hogy az államok költségvetései általában kifejezetten többet szoktak költeni, mint a bevételei. Az Európai Unióban a tagállamoktól elvárt egyik követelmény (maastrichti kritérium) azt mondja ki, hogy az állam(háztartás) deficitje ne legyen több mint a GDP 3%-a, tehát nem elvárás a nulla körüli hiány.
Emellett a megállapítás, miszerint „A deviza kamatok és a törlesztések forrása az ország nettó devizabevétele, amely részben a nettó export teljesítményből áll”, szintén téves. Az államadósság-kezelés az állam adósságát kezeli, míg a nettó exportbevétel az ország összes szereplőjének tevékenységét mutatja. Az Állam devizakereslete nincs egyértelmű kapcsolatban a nettó exporttal, vagy inkább a fizetési mérleg pozícióval.
Üdvözlettel,
Braun Helga”
Hámori János válasza:
„Tisztelt Braun Helga,
a cikkem alapján az Amerikai Magyar Népszavának megküldött levelével kapcsolatosan tájékoztatom, hogy a cikkben jelzett adatokban valóban egy szükségtelen „ezres” kifejezés jelent meg, ami az én hibám, és amiért elnézését (és az AN elnézését is) kérem. Abban is igaza van, hogy a devizában nominált kötvények a közlésben nem jelentek meg, ami a cikk mondanivalóját inkább súlyosbítja, mintsem enyhíti.
Ami a folyó költségvetési hiányt illeti: a 3 százalékos uniós előírás leginkább az Euro-ban elszámoló/gazdálkodó országokat illeti – ez az Euro árfolyamának védelme szempontjából lényeges. Az Euro zónán kívüli országok (mint Magyarország) esetében inkább ajánlás, elvárás. Ehhez azonnal hozzátenném, hogy a Pénzügyminisztérium napokban tett közlése szerint Magyarország első féléves költségvetési hiánya meghaladja a 11 százalékot, ami ugye, az elvárt 3 százaléknál „csekély mértékkel” több.
Az Infostart adatai szerint 2023. április végéig az éves (!) költségvetési hiány kb. 80 százaléka teljesült – 2.709,7 milliárd forint –, és ez csak április végéig teljesített hiány. Az első félévre – tehát 2023. június 30-ig – vetített hiány mértéke kétségkívül 11 százalékos lehet, és sajnos még tovább fog romlani.
Az, hogy az Unió 3 százalékos költségvetési toleranciát tűr el, az attól is függ, hogy az adott ország GDP-je hogyan alakul. Normális gazdasági növekedési ütem mellett a költségvetési hiány is „normálisan” – mondjuk inkább: arányosan – növekedhet különösebb probléma nélkül. Magyarország azonban pillanatnyilag enyhe recesszióban van, a gazdasága nem növekszik, miközben a költségvetési hiánya minden képzeletet felülmúl. Ez a helyzet ezért abnormális.
Megjegyezném még, hogy mindenféle költségvetési hiányt valahonnan pótolni kell, ez a magánemberekre éppen úgy vonatkozik, mint az állami költségvetésekre, ebben nincs különbség. A hiányt hitelfelvétellel szokták rendezni.
Ugye, Ön is egyetért abban, hogy míg a magánember mondjuk a teljes vagyonával felel a felvett hiteleiért, addig az állam sincs abban a pozícióban, hogy a költségvetési hiányát egy laza mozdulattal leírja, mintha mi sem történt volna. Az állami hiányt is hitelfelvétellel kell rendezni, ami az állam további eladósodását jelenti. Cikkem szempontjából érdektelen, hogy az eladósodás belföldi valutában (forintban) vagy konvertibilis devizában történik. Ám míg az állam a belföldi adósságát – pontosabban annak propagandáját – manipulálni tudja, addig a konvertibilis devizában fennálló adósságával ezt nem teheti meg.
Ami a devizában nyilvántartott állami adósság menedzselését illeti: az államnak fizetnie kell az adósságot terhelő kamatokat és ha a hitelszerződései úgy kívánják, akkor a hiteleit törlesztenie is kell. Csak a rend kedvéért teszem hozzá: devizában.
A hitelei finanszírozásához szükséges devizához az állam
- további kölcsönök felvételével,
- az export többletből származó bevételeivel és
- az Európai Uniótól kapható nettó deviza bevételeiből juthat.
A külföldi kölcsönöket illetően az ország rossz helyzetben van, mert mindhárom nemzetközi hitelminősítőtől a kritikushoz közel álló negatív kilátású osztályzatot kaptunk, ami a további hitelfelvételeket korlátozza. Ha mégis adna valaki hitelt, annak kondíciói már nagyon kedvezőtlenek. Amihez még hozzátenném, hogy a regnáló kormányzat a devizában nominált adósságának legnagyobb részét korábban már hosszútávú adóssággá konvertálta, így olyan mozgástere, miszerint a rövid időn belül lejáró adósságait hosszabb távra ütemezze át, erősen korlátozott.
Nagy segítség lenne, ha a magyar export nettó egyenlege (tehát az export bevételei jelentősen meghaladnák az exporthoz szükséges import kiadásait) javulna, ám ez az esély sajnos csekély, amiből nem lehet fedezni a devizaadósság törlesztését és finanszírozását. Számottevő bevétel lehetne az idegenforgalomból származó bevétel, sajna az MNB által kreált erős forint az idegenforgalomnak sem kedvez.
A harmadik forrás az uniós pénzek effektív beérkezése lenne, ennek azonban nyoma sincs. Azért, mert a magyar állam képtelen garantálni azt, hogy az uniós pénzek ténylegesen az arra hivatottakhoz (magánembereknek, vállalkozásoknak, szervezeteknek) jusson el, akik erre rászorulnak. Ehelyett az uniós pénzek jelentős hányadát a kormányzati kör szemrebbenés nélkül szétlopta – eddig. Ráadásul még reális kormányzati akarat sem látszik a probléma megoldására.
Ilyen körülmények között az MNB „vabank” megoldáshoz folyamodott: a külföldi befektetőknek extraprofitot jelentő (ámde nagyon kockázatos) befektetési lehetőséget teremtett annak érdekében, hogy az ország gyorsan konvertibilis bevételekhez jusson. Azért, hogy a konvertibilis adósságait finanszírozni tudja valamiből, más forrás híján. Az un. egynapos forint befektetésről beszélek.
Az MNB lépése azonban a banknak óriási veszteséget jelent, amit az egyébként is nagyon hiányos költségvetésből kell pótolni. És erre a központi költségvetés már képtelen lesz, leginkább azért, mert újabb és újabb piaci hiteleket – a nagyon alacsony hitelképességi besorolása miatt – elérni már nem tud.
(Megjegyezném: a jelen válaszom írása közben az Euró árfolyama rohamosan változik: vélhetően azért, mert az említett befektetők realizálni akarják a hasznukat és megkezdték a forintra váltott befektetéseik visszakonvertálását devizára, amíg az Euro/Dollár/Forint árfolyama ezt lehetővé teszi. A romlás a kereslet hirtelen megnövekedésére utal és ki tudja milyen árfolyamon áll majd meg.)
Összességében tehát ott tartunk, hogy a roppant mértékű költségvetési hiányt az állam további hitelek felvételével tudná megoldani, amire konvertibilis forrásból már esélye sincs.
Talán a belföldi megtakarítások elvonása (!!!) jelenthet időnyereséget az állam számára, vagy egy esetleges költségvetési trükk (csalás) alkalmazása – például az MNB veszteségének több évre való elodázása – adja a megoldást.
A kör ezzel bezárult és nem látszik megoldás a feszítő pénzügyi gondokra. Egy hatalmas költségvetési lyuk tátong és nem látok sem akaratot, sem tudást, sem megoldást a hiány eltüntetésére.
Szeretném – sőt, kérem arra Önt – vitassuk meg a fentieket a nyilvánosság, az újságolvasók előtt. Kérem, próbálkozzunk úgy, hogy ne a különböző szakkifejezésekkel ködösítsünk, hanem az olvasók számára érthető fogalmakat alkalmazzunk. Én készséggel állok egy ilyen nyílt és őszinte vita elé, mert szeretném, ha a lap olvasói megértenék és átláthatnák azokat a fogalmakat és történéseket, ami a mindennapi sorsukat befolyásolja és amiket az állami hivatalok és az állami propaganda leplezni próbál.
Remélem, válaszom az Ön által felvetett problémákra magyarázatot vagy legalább indoklást adott, és várom, igénylem a problémák tisztázásának lehetőségét.
Üdvözlettel: Hámori János”