A Tisza Párt Színház bemutatja
a „Magyar Péter a messiás” című színdarabot
Főszereplő: Magyar Péter. Író-Rendező-Producer: Radnai Márk
Miután 1,3 millió becsapott ember 7 ismeretlent beválasztott az Európai Parlamentbe, most utólag megtudhatták, hogy egy színházi produkció közönsége voltak, és egy vándorszínház (vándorcirkusz) előadására szavaztak. Magyar Péter eljátszotta az ellenzéki közönségnek írt színdarabot. Magyar színészi teljesítménye elismerésre méltó volt, a rendezés zseniális.
A színházi előadás mögött Radnai Márk rendező állt, aki színpadra állította a „Magyar Péter a messiás” című darabot. Kicsit későn tudta meg a választópolgár, hogy nem egy politikust, hanem egy színészt látott, akit egy profi színházi rendező mozgat, a „Tisza Párt” pedig egy színház, nem egy valódi párt. Magyarország egy színházi kísérlet alanya.
Ez az oka annak is, hogy Magyart nem olyan atmoszféra veszi körül, mint egy politikust, hanem úgy rajonganak érte, mint egy színészért, mint egy színházi karakterért. Magyar így lett sztár és celeb, mert a közönség úgy viszonyul hozzá, mint egy filmsztárhoz. Orbán jól ráérzett arra, hogy itt egy megírt színházi előadás (vagy tévésorozat) látható naponta.
Mindez azt is jelenti, hogy ennek a produkciónak nem Magyar Péter a kulcsfigurája, mert ő csak eljátssza a rá kiosztott és neki megírt szerepet. Az igazán fontos ember, az igazi vezető Radnai Márk, aki eddig a háttérben volt, és akit elrejtettek. Magyar csak egy báb. Az ész, a főnök nem Magyar, hanem Radnai, aki Magyar mögött áll, és aki Magyart mozgatja.
Mindig lehetett érezni, hogy Magyar mögött áll egy nála sokkal okosabb és intelligensebb ember vagy csapat, mi titkosszolgálatra tippeltünk, de ez egy tehetséges színházi rendező, aki ráérzett a figurára és az ellenzéki messiásvárók igényeire, aki Magyart korrigálja. Most már csak azt kellene tudni, hogy az első százmillió dollárt ki adta. Magyar csak egy pojáca.
Még az is lehet, hogy Radnai jobb lenne messiásnak, mert ő ismeri és talán még vallja is a demokratikus normákat, ezért tudja Magyart moderálni. Magyarnak fogalma nincs ezekről, amit ismer ezekből, azt gyűlöli. Magyart Radnai moderálja. Nélküle semmi sem lenne.
Magyar Péter egy megírt szerepet játszik és a színházi rendező irányítja.
Kissé túltolták Shakespeare „Ahogy tetszik” című vígjátékának legismertebb mondatait, miszerint „Színház az egész világ”, mert Shakespeare nem arra gondolt, hogy egy színházi rendező az élet „színpadára” állít egy színészt, aki eljátszik egy színdarabot az életben, és nem mondják meg a nézőknek, hogy csak színházat látnak, ahol a plató volt a színpad.
A színházról azt kell tudni, hogy nem valóság, hanem fikció. A színházban a színész nem önmagát adja, hanem szerepet játszik, színészkedik. Magyar Péter színészkedik, ahogy Radnai Márk rendező instruálja. Magyar ennélfogva nem azt mondja, amit gondol, és amit érez, hanem a színjáték megírt szövegét, amit saját bevallása szerint szintén Radnai ír.
Ez azt jelenti, hogy az Orbán leváltásáról szóló hazug és felelőtlen ígéretek egy színdarab részei. Amiket magyar mond a rendszerváltásról és demokráciáról, az csupán egy szerep, amit Radnai írt neki. Egy szavát nem hiszi el annak, amit előad. Amikor időnként kizökkent a szerepéből, és nem azt mondta, amit megírtak neki, szörnyűségek hagyták el a száját.
A Tisza Párt Színház nem a párttörvény, hanem az előadó-művészeti törvény hatálya alá tartozik. A színész kitalált szerepet játszik. Megformál egy karaktert, aki nem ő maga. A nézőt becsapja. De ez mégsem csalás, mert a néző tudja ezt, hogy egy fikciót vetítenek elé, kitalált történetet adnak elő. De ha ezt nem mondják meg, akkor becsapják a nézőt.
A „Magyar Péter a Messiás” című darab írója és rendezője Radnai Márk, aki a darabjához úgy szerzett hatalmas közönséget, hogy a nézők elől elrejtette, hogy amit látnak, az egy színház. A soha nem látott színházi kísérlet lényege, hogy a darabot úgy adják elő, mintha az valóság lenne, s a darab főszereplője kilép a színházból és valóságba olvasztja a figurát.
Ezt úgy kell elképzelni, mintha valamelyik darab főszereplője kilépne a színház épületén, és élőben folytatná a szerepét. A nézők pedig összetévesztik a színházat és a valóságot. Azt korábban is írtuk, hogy ez egy szociálpszichológiai kísérlet és nem valóság, de tévedtünk abban, hogy a kísérlet szociálpszichológiai lenne, bár annak is elmegy. Ez kísérleti színház.
Radnai feltalálta a színházat, amely a színház falain kívül játszódik, a nézők összekeverik a valósággal. A főszereplő (aki az író-rendező által megírt szöveget mondja el, és egy kitalált karaktert ad elő, díszletnek tekinti a választást, az Európai Parlamentet) valódi helyszínek között játssza el a darabot, amely ugyanakkor nem valóságos, mégis a valóság része lesz.
Viszont eljuthat a főszereplő a darab logikája szerint a jellemfejlődésben addig, hogy valós politikai szereplővé válik és élőben valódi diktátor és tömeggyilkos lesz belőle. A színházat a valóságban rendező Radnai Márk viheti a figurát bármerre. Az elbolondított nézőkkel azt csinál, amit akar, mert elhiszik a darabot, a főszereplő pedig azt mondja, ami tetszik nekik.
Ugyanakkor ez mégiscsak színház, mert Magyar szerepet játszik, méghozzá egy rendező által megírt és színpadra állított darabban, amiből semmi nem igaz, a nézőket becsapják. Ebből fakad a kettősség, hogy a Magyar általa alakított szerep egy megváltozott ember, aki demokrata lesz, miközben a valódi személyre ez nem igaz, mert az egy szörnyeteg.
Így előfordulhat, hogy a Radnai által írt és rendezett darabban Magyar tökéletesen alakítja a demokratává lett forradalmárt (március 15-től megmaradt a Petőfi motívum és figura), ez képes őt a becsapott tömeg támogatásánál fogva valódi politikai szereplővé tenni, a valódi személy viszont nárcisztikus pszichopata fideszes fasiszta szörnyeteg, ami kijön belőle.
A szerep juttatja hatalomba, de a hatalomban nem színészként viselkedik, hanem önmagát adja, a báránybőrbe bújt farkast. Magyar a Radnai által az ellenzéki közönség ízléséhez és várakozásaihoz igazított szöveget adja elő, szerepet játszik. De ő maga ennek az ellentéte. A nézők viszont elhiszik a szerepről, hogy amit látnak, az igaz. A színháznak bedőlnek.
Ezért nincs a Tisza Pártnak tagsága, és nem is lesz, mert színházban csak a társulatra van szükség, a közönség csupán külső nézője, és nem része az előadásnak. Magyar rajongói egy színházi kísérlet alanyai és egy csalás áldozatai. A Tisza Szigetek függetlenek a Párt szevezetétől, önálló szerveződések, fideszes „polgári körök”. Nem párttagok.
Olyan hazugság ez az egész, amely párját ritkítja, s amelyben csak kisebb bakik vannak a forgatókönyvben, mint például az, hogy Radnai már április óta „alelnök”, de a nem létező közgyűlés csak most választotta meg, méghozzá Magyarral együtt. Cipollaként élnek vissza a közönséggel, ahogy megtervezve, kiszámítva, becsapják és manipulálják őket.
Ezen a képen alul nem a Tisza Párt, hanem a Tisza Párt Színház társulata látható, középen az előadás rendezőjével, aki a szerepeket, a beszédeket és a kommunikációt is írja, a díszletet tervezi, a kamerát mozgatja, a képeket vágja, a főszereplőt instruálja. A képen látszik az, hogy nem Magyar a főnök, nem ő irányít, ő csak a főszereplő színész.
Az igazi főnök középen Radnai Márk, a Tisza Párt és a „Magyar Péter a Messiás” produkció vezetője. Ilyen mocsok módon még nem csapták be ezt az országot. Most már csak az a kérdés, hogy a vállalkozás Radnai ötlete és produkciója, vagy őt is mozgatja valaki. Ebben a színházben nem Magyar a fontos ember, hanem Radnai, aki Magyar mögött áll.