A Római Köztársaság bukásának történetét érdemes tanulmányozni, ha párhuzamokat keresünk Trump hatalomra jutásával, Amerika megszállásával és Trump várható uralmával kapcsolatban. Trump karakterét már 2016-ban is Julius Caesarhoz hasonlították, és azt a veszélyt hordozta, amit Julius Caesar jelentett a Római Köztársaságra, a bukását okozva.
Aztán már 2020-ban is megjelentek a veszélyre figyelmeztető jelek és írások, amelyek Trumpot ugyancsak Julius Caesarhoz hasonlították, ami a pusztulással egyenértékű, és Amerikát Róma bukásának rémképével fenyegették, megalapozottan. Már 2020-ban azt a kérdést tették fel, hogy meglehet-e még fordítani ezt vagy túl késő. Ma már késő.
A trumpizmus cézárizmus.
Minden idealizált képpel szemben a valóság az, hogy Julius Caesar egy szörnyeteg volt, aki éppúgy verte szét a köztársasági hagyományokat, verte szét az államrendet, mint Trump. Julius Caesar talán az első igazi populista volt, aki miután az államrenden belül nem tudta az akaratát érvényesíteni, közvetlenül a néphez fordult, és az „elit” ellen uszította őket.
Népgyűlései megfeleltek az X/Twitter és Facebook univerzum funkciójának, eredménye és hatása is ugyanaz volt: megszűnt a vita, a demokrácia alapja, helyét átvette a populista demagógia, hőzöngés, a hazug összeesküvéselméletek és a gyűlölet, amely a köztársaság intézményei, az egymást kontrolláló testületek ellen irányult.
A rómaiak is azt hitték, amit most az amerikaiak, hogy a demokrácia túléli a populizmus fenyegetését, de a populizmus az államszervezet totális szétverését jelenti, és minden demokratikus formával szembeni bizalmatlanságot olt az emberekbe. Csak egy emberben lehet bízni, aki egyedül mindent megold és megjavít. A cézár. A diktátor.
A populizmust nem lehet túlélni, mert az államot, a szervezett társadalmat rombolja le, s veri szét, a rend bomlik fel, minden elveszíti a legitimitását. Ez az, amikor az orvosokat, akik gyógyítanak, népirtóknak mutatják be, elutasítják az oltásokat és a gyógyszereket, amelyek az életüket menthetik meg. A jót rossznak, a rosszat jónak mondják.
A Trumpra mindenki másnál sokkal inkább hasonlító Magyar Péter, aki ugyancsak gyűlések és a közösségi média révén fejti ki hatását, és babonázza a követőit, ugyanezt a veszélyt hordozza. Orbán uralma a principatus korának felel meg: a köztársasági intézmények még léteztek, de kiüresedtek, jelentőségüket elvesztették. Magyar uralma lenne a dominitianus, a nyílt egyeduralom, az abszolutizmus, a totális diktatúra.
Mindez a populizmusból ered. Orbán is a populizmussal szerezte meg és tartja fenn a hatalmát. Magyar pedig még durvább populizmussal próbálja elsöpörni. Az ellenzéki demokraták által ünnepelt populizmusa a legnagyobb veszély, amit el lehet képzelni, egy öngyilkosság, mert a populizmus ellen nincs orvosság, a populizmust nem lehet túlélni.
Ennek igazolására a német nácizmus a legnyilvánvalóbb példa, amely a populizmus révén szerezte meg a hatalmat, hipnotizált egy népet és pusztított el hatmillió embert, rombolta le az emberi civilizáció alapjait, méghozzá a 20. században, Goethe és Schiller országában. A populizmus a pusztítással azonos, és azt pusztítja el, ami megfékezhetné.
Trump nagymértékben hasonlít a hozzánk legközelebb eső fasiszta és náci diktátorokhoz, de a fasizmus és a nácizmus is a római császárságból merítette az ideológiája egy részét, s legfőképpen a jelképeit, a karlendítéstől a zászlókon és gyűléseken át a birodalmi főváros építéséig, amit Trump már bejelentett. A „dictator” fogalma is innen ered.
S azzal, amit Trumpnak megítélt a Legfelsőbb Bíróság, hogy a hivatali idejében elkövetett tetteiért nem lehet felelősségre vonni, még a hivatali ideje lejárta után sem, Trumpot már a Legfelsőbb Bíróság „diktátorrá” tette. Jó úton halad Julius Caesar nyomdokain, akit „örökös diktátorrá” választottak. Ebből fejlődtek ki a modenrkori diktátorok.
Trump császárságot épít, amelynek államvallása a kereszténység. A kereszténység és a császárság kapcsolata egy külön fejezete a történelemnek, de a lényeg nem változott, csak a díszletek és az elnevezések mások. Az eredeti hittől elszakadt politikai kereszténység mindig a császárság (a keresztény császárság) államformáját tartotta ideálisnak.
Mark Zuckerberg sem véletlenül rohant Trumphoz kifejezni a hódolatát, miután felismerte Trumpban a szörnyeteg Julius Caesar „utódját”. Zuckerberg Caesar imádója, a frizuráját is azért vágatta úgy, hogy Caesarhoz hasonlítson, egyesek szerint emiatt elmebeteg. Lehet találgatni, miért változtatta meg a frizuráját. Nem lepődnénk meg egy bizonyos válaszon.
Trump öntudatlanul a cérázizmushoz tért vissza, s nem véletlen, hogy Elon Musk hírhedt náci kézlendítését azzal magyarázták, hogy ez a Római Birodalom tisztelgése, csakhogy a nácik ezt is a rómaiaktól vették át, és a győztes császárt köszöntötték vele. Véletlen lenne, hogy megjelentek a „Hail Caeasar!” feliratú Trump pólók és relikviák?
