A 2024-es elnökválasztás egyik legtöbbet elemzett fejleménye az volt, hogy Donald Trump történelmi mértékben növelte támogatottságát a latinó választók körében. A Pew Research Center utólagos, ellenőrzött szavazói adatokra épülő elemzése szerint Kamala Harris 51, Trump 48 százalékot kapott a latinó szavazók között. Négy évvel korábban Joe Biden még 61 százalékkal nyerte ezt a csoportot Trump 36 százalékával szemben. A különbség tehát huszonöt százalékpontról háromra olvadt.
Ez elég volt ahhoz, hogy sokan tartós politikai átrendeződésről kezdjenek beszélni, és azt feltételezzék, hogy a korábban túlnyomórészt demokrata latinó szavazóbázis fokozatosan a Republikánus Párt felé fordul. Közel két évvel később azonban a kép jóval bonyolultabb. A latinók nem váltak republikánus tömbbé, de nem is tértek vissza automatikusan a demokratákhoz. Egyre inkább olyan választói csoportként jelennek meg, amelynek jelentős része kevésbé kötődik párthoz, könnyebben változtat politikai preferenciát, és elsősorban saját gazdasági, családi és közösségi tapasztalatai alapján ítéli meg a kormányzókat.
Ez különösen fontos, mert a latinók ma az Egyesült Államok második legnagyobb választói csoportját alkotják a fehér nem latinó szavazók után. A Pew szerint 2024-ben 36,2 millió latinó volt jogosult szavazni, négymillióval több, mint 2020-ban, és több mint kétszer annyi, mint 2000-ben. Évente körülbelül 1,4 millió új latinó válik választásra jogosult amerikai állampolgárrá. Ez a növekedés nem egyetlen államban koncentrálódik. Texasban, Floridában, Kaliforniában, Arizonában, Nevadában és Új-Mexikóban régóta jelentős a latinó választók aránya, de egyre fontosabbak Pennsylvaniában, Georgiában, Észak-Karolinában és több északkeleti kongresszusi körzetben is.
A 2026-os félidős választások előtt ezért nem pusztán országos politikai szempontból érdekes, hogyan változik a latinó szavazók magatartása. Szoros képviselőházi körzetekben néhány ezer szavazat is elég lehet ahhoz, hogy a latinó részvétel és pártpreferencia érdemben befolyásolja az eredményt. Erről a témáról tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media szakértők közreműködésével.
A 2024-es republikánus előretörés egyik legfontosabb oka a gazdaság volt. A Pew választások előtti felmérésében a latinó szavazók 85 százaléka nevezte a gazdaságot nagyon fontos kérdésnek. Az egészségügy 71, az erőszakos bűnözés és a fegyverpolitika 62, a bevándorlás 59 százalék számára volt kiemelten fontos. Trump latinó támogatói körében a gazdaság még hangsúlyosabb volt, 93 százalék nevezte nagyon fontosnak. Ez önmagában sokat magyaráz abból, miért tudott Trump támogatást szerezni egy olyan közösségben, amelynek jelentős részét rendszeresen kemény bevándorlásellenes retorikával szólította meg.
A latinó szavazók ugyanis nem kizárólag vagy elsődlegesen bevándorlóként tekintenek önmagukra. Sokuk az Egyesült Államokban született, mások évtizedek óta állampolgárok, és politikai döntéseikben ugyanazok a kérdések foglalkoztatják őket, mint más amerikaiakat: mennyibe kerül az élelmiszer, a benzin, a lakás, a biztosítás, van-e munka, emelkedik-e a fizetés, biztonságos-e a környék és jobb lesz-e a gyermekek élete.
Mike Madrid republikánus politikai stratéga, a The Latino Century szerzője és a Lincoln Project egyik alapítója szerint hiba lenne a 2024-es eredményt úgy értelmezni, mintha a latinók egyszerűen konzervatív vagy MAGA választókká váltak volna. Madrid az American Community Media augusztusi tájékoztatóján azt hangsúlyozta, hogy a demokratáktól való eltávolodás már 2016 körül elkezdődött, 2024-ben pedig csak annyira felerősödött, hogy többé nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Szerinte ennek mélyebb oka egyfajta latinó populizmus és intézményellenes hangulat kialakulása.
A választók egy része nem azért fordult Trump felé, mert republikánus lett, hanem mert elégedetlen volt a politikai rendszerrel, a gazdaság működésével és a hagyományos pártokkal. Madrid szerint ezért nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy a latinók elfordulnak-e a Republikánus Párttól, és aközött, hogy visszatérnek-e a demokratákhoz. A kettő nem ugyanaz.
A 2026-os adatok éppen ezt mutatják. Trump támogatottsága jelentősen csökkent a latinó szavazók között, beleértve azokat is, akik 2024-ben rá szavaztak. A Pew áprilisi felmérése szerint a Trumpra voksoló latinók 66 százaléka helyeselte az elnök munkáját, ami 27 százalékpontos visszaesést jelentett második ciklusa kezdetéhez képest. A nem latinó Trump-szavazók körében a visszaesés jóval kisebb volt. Az UnidosUS májusi, háromezer regisztrált latinó választó megkérdezésével készült felmérése szerint a 2024-ben Trumpra szavazók negyede azt mondta, hogy most már nem támogatná. Bizonyos billegő körzetekben ez az arány még magasabb volt. A délnyugati versengő kongresszusi körzetekben a korábbi Trump-szavazók 42 százaléka mondta ugyanezt.
A visszaesés mögött ismét elsősorban a gazdaság áll, de ehhez társul a bevándorlási politika végrehajtásának megítélése is. Az UnidosUS országos felmérésében a latinó választók 66 százaléka úgy vélte, hogy Trump és a kongresszusi republikánusok nem fordítanak elég figyelmet az olyan emberek gazdasági helyzetének javítására, mint ők. Ugyanebben a felmérésben 72 százalék ellenezte, hogy az ICE feltételek nélkül további finanszírozást kapjon, és 70 százalék ellenezte azt az elnöki intézkedést, amely megtagadná az amerikai állampolgárságot az Egyesült Államokban született, dokumentumok nélküli bevándorlók gyermekeitől. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a latinó választók jelentős része támogathatja a bevándorlási törvények végrehajtását, miközben elutasítja azt, amit túlzottnak vagy igazságtalannak lát a végrehajtás módjában.
Ez segít megérteni azt a látszólagos ellentmondást is, hogy miért szavazhattak latinók milliói Trumpra annak ellenére, hogy kampányának egyik központi eleme a tömeges kitoloncolás volt. Az American Community Media beszélgetésének szakértői szerint sok Trump-párti latinó választó abból indult ki, hogy a kitoloncolások elsősorban erőszakos bűncselekményeket elkövetőkre és frissen érkezett, illegálisan az országban tartózkodó emberekre irányulnak majd.
A tiltakozás akkor erősödik, amikor a végrehajtás olyan embereket érint, akik évek vagy évtizedek óta helyi közösségek tagjai, családjuk van, dolgoznak, adót fizetnek, vagy amikor amerikai állampolgárok és jogszerűen jelen lévő latinók úgy érzik, hogy etnikai megjelenésük miatt is gyanú alá kerülnek. A támogatás tehát nem feltétlenül a bevándorlásellenesség teljes csomagjára szólt. Sok választó inkább rendet és ellenőrzést akart a határon, miközben nem feltétlenül számított a belső végrehajtás ilyen széles körére.
María Isabel Di Franco Quiñonez, az Equis Research vezető kutatási igazgatója szerint a 2025-ös korai választások és az azóta végzett felmérések egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a latinó választók pártazonossága lazul. Egyre többen nevezik magukat függetlennek, és kevésbé érzik úgy, hogy valamelyik párt természetes politikai otthonuk lenne. Ez különösen fontos a demokraták számára, mert évtizedeken át gyakran abból indultak ki, hogy a bevándorlásbarátabb politika és a kisebbségi jogok hangsúlyozása elegendő lesz a latinó szavazatok nagy részének megtartásához. A 2024-es eredmény azt mutatta, hogy ez az automatizmus megszűnt. Sok latinó választó értékeli a bevándorlók védelmét, de ettől még nem biztos, hogy ugyanazt a pártot választja, ha úgy érzi, hogy gazdaságilag rosszabbul él.
Eli Valentin, a Virginia Union University W. Frankly Richardson Graduate Centerének dékánhelyettese és a Politicking in the Barrio szerzője hosszabb ideje azt hangsúlyozza, hogy a latinó választókat nem lehet egyetlen homogén politikai közösségként kezelni. A mexikói amerikai, Puerto Ricó-i, kubai, dominikai, venezuelai, közép-amerikai vagy dél-amerikai hátterű választók történelme, társadalmi helyzete és politikai tapasztalata jelentősen különbözik egymástól.
Más kérdések lehetnek meghatározók egy dél-texasi mexikói amerikai családban, mint Miami kubai vagy venezuelai közösségeiben, és megint mások New York Puerto Ricó-i és dominikai választói között. E különbségek magyarázzák azt is, miért téves olyan általános kérdést feltenni, hogy a latinók vajon demokraták vagy republikánusok-e. Egyre inkább az a kérdés, melyik párt milyen konkrét ügyben és milyen konkrét közösségben tud hitelesnek látszani.
A latinó politikai magatartás egyik érdekes új fejleménye, hogy egyes választók nyitottak a Demokrata Párton belül megjelenő populistább baloldali irányokra is. Ennek egyik oka ugyanaz az elégedetlenség, amely korábban Trump felé terelt más latinókat. Az intézményellenesség ugyanis nem feltétlenül ideológiai jobboldaliság. A magas lakbérek, az egészségügyi költségek, az alacsony bérek és a társadalmi mobilitás nehézségei olyan választókat is radikálisabb gazdasági üzenetek felé vihetnek, akik kulturálisan nem feltétlenül baloldaliak.
Ugyanakkor más latinó választók kifejezetten bizalmatlanok a baloldali populizmussal szemben, részben saját családi vagy származási országuk politikai tapasztalatai miatt. Ez különösen érzékelhető egyes kubai és venezuelai közösségekben. A latinó választók ingatagsága ezért nem egyszerűen a republikánus és demokrata párt közötti mozgást jelenti. A politikai rendszerrel szembeni elégedetlenség egyszerre teremthet keresletet jobboldali és baloldali populista üzenetekre. A republikánusok rá is játszanak erre, azzal fenyegetik a latinókat, hogy a demokraták olyan kommunisták, mint akik elől menekültek.
Clarissa Martínez De Castro, az UnidosUS Latino Vote Initiative alelnöke szerint éppen ezért félrevezető a latinó szavazókat kizárólag bevándorlási kérdések alapján értelmezni. Az UnidosUS felmérései újra és újra azt mutatják, hogy a megélhetés, a bérek, a lakhatás, az egészségügy és a gazdasági biztonság áll a prioritások élén. A bevándorlás akkor válik személyesen meghatározóvá, amikor a végrehajtás közvetlenül érinti a családot vagy a helyi közösséget, de önmagában attól, hogy egy párt bevándorlásbarátabb politikát képvisel, még nem szerez automatikusan latinó szavazatokat. Martínez De Castro szervezete szerint a 2026-os latinó választók jelentős része erősen motivált a részvételre. Az országos felmérésben 76 százalék mondta, hogy biztosan vagy szinte biztosan szavazni fog novemberben.
A 2026-os félidős választás egyik legérdekesebb laboratóriuma Texas lehet. Az államban már mintegy 6,5 millió latinó jogosult szavazni. A Reuters szeptember eleji elemzése szerint a latinó választók körében érzékelhető elégedetlenség a megélhetési költségekkel és a politikai vezetéssel kapcsolatban, miközben a demokraták igyekeznek gazdasági és oktatási kérdésekkel megszólítani őket. A latinó szavazat ugyanakkor itt sem automatikusan demokrata. Dél-Texas egyes részein Trump és a republikánusok 2020 és 2024 között látványosan javítottak eredményeiken. A kérdés most az, hogy ezek az új republikánus szavazók tartósan pártot váltottak-e, vagy csak egy adott választáson Trumpot választották.
Hasonló bizonytalanság látszik Floridában, Kaliforniában és az északkeleti versengő kongresszusi körzetekben. Az UnidosUS májusi felmérései szerint a 2024-ben Trumpra szavazó latinók közül Floridában 20, Kaliforniában 28, az északkeleti billegő körzetekben szintén 28 százalék mondta, hogy most nem szavazna rá újra. Ezek a számok nem jelentik azt, hogy ugyanennyien demokraták lettek. Egy részük bizonytalan, mások függetlennek tekintik magukat, és vannak, akik egyszerűen nem elégedettek egyik párttal sem. Ez a különbség döntő a 2026-os választás megértéséhez. Trump támogatásának csökkenése nem azonos a Demokrata Párt támogatásának növekedésével.
Madrid szerint éppen ez lehet a latinó szavazat új korszakának legfontosabb jellemzője. Arra a kérdésre, hogy a latinók visszatérhetnek-e Trumphoz, ha javulnak a gazdasági körülmények, igennel válaszolt. Ez jól mutatja, milyen kevéssé rögzült a mostani helyzet. A latinó szavazók egy része 2024-ben nem ideológiai áttérés miatt választotta Trumpot, hanem azért, mert elégedetlen volt a gazdasággal és változást akart. Ha most ugyanezek az emberek úgy érzik, hogy a megélhetés nem javult, másfelé fordulhatnak. Ha viszont a gazdasági helyzet számukra kedvezőbbé válik, támogatásuk ismét visszatérhet.
Ezért a 2026-os választás előtt talán már maga a „latinó szavazat” kifejezés is félrevezető, ha egységes politikai tömböt értünk alatta. Sokkal inkább egy gyorsan növekvő, rendkívül sokszínű és egyre kevésbé párthű választói rétegről van szó. Olyan amerikaiakról, akik között egyszerre vannak bevándorlók és többgenerációs családok, városi és vidéki szavazók, munkások és diplomások, vallásos konzervatívok és baloldali populisták, valamint nagy számban olyanok, akik egyik politikai táborban sem érzik otthon magukat. A 2024-es választás megmutatta, hogy a republikánusok képesek áttörni a korábbi demokrata fölényt.
A 2026-os adatok pedig azt mutatják, hogy ezt a támogatást nem lehet magától értetődőnek tekinteni. Ugyanez igaz a demokratákra is. A latinó választók egyre kevésbé azt kérdezik, melyik párt áll közelebb etnikai identitásukhoz, és egyre inkább azt, hogy ki teszi olcsóbbá az életet, biztonságosabbá a közösségüket, kiszámíthatóbbá a jövőjüket és elfogadhatóbbá a kormányzat működését. Emiatt 2026-ban nem egy történelmi pártátrendeződés befejeződését látjuk, hanem valami bizonytalanabbat és politikailag sokkal fontosabbat: a latinók egyre inkább valódi ingadozó választói csoporttá válnak, amelynek támogatásáért minden választáson újra meg kell küzdeni.
