Demeter Szilárd néven jelent meg egy publicisztika az Origó hírportálon Sor(o)s címmel. A szerző vélhetően azonos a Petőfi Irodalmi Múzeum erdélyi származású főigazgatójával, „a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért” felelős miniszteri biztossal. Ehhez hasonlóan mocskos antiszemita írás nem jelent meg a holokauszt óta Magyarországon állami tisztviselő, kulturális intézmény vezetője, a magyar kulturális élet egy irányítója és miniszteri biztos tollából. Ez a szenny nácizmus, aki ezt a förmedvényt írta, az náci. Demeter korábbi megnyilvánulásai is utaltak valami effélére, de amit most megjelentetett, az tömény antiszemitizmus, a holokauszttagadás egy formája is.
Az szót sem érdemel, hogy a cikke elején ez a senki arról írogat, hogy Soros György tehetségtelen és ezzel most élete végén szembesült. Az antiszemitizmus kénes bűze már akkor megcsapja az orrunkat, amikor azt fejtegeti, hogy Soros György saját küldetéstudata szerint ő „az új messiás”, ami utal a keresztény megváltóra, amellyel szemben a zsidó Sorosnak nincs Istene. Soros György istene Soros György, aki pénzügyi sikereit annak köszönheti, hogy tisztességtelenül játszott. A keresztény és zsidó szembeállításának klasszikus antiszemita toposzáról van szó, s a kódolt, sunyi antiszemiták általában eddig jutnak el. A náci cimboráik értik az utalást, de felelősségre vonni nem lehet őket, mert ők nem mondtak semmit.
Demeter Szilárd azonban továbbmegy, s a holokauszt elől bújkáló zsidó lesz a népirtó, aki gázkamrát állít a keresztény népeknek. Demeter azt írja: „Európa Soros György gázkamrája.” Majd kifejti: „a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni”. Demeter tollából kisercen a klasszikus náci tétel, a zsidó szellemiség mérgező gáz (asszociációs lehetőségek nyitottak a középkori kútmérgezéstől a vérvádakon át Prohászka Ottokár és Bangha Béla keresztény fajvédő uszításáig). Az auschwitzi gázkamrákban az utolsó korty levegőért küzdő zsidók képével ábrázolja az európai keresztény nemzeteket, és ezt a „gázkamrát” az Istent nem ismerő, tagadó, zsidó Soros György működteti.
A zsidók gyilkolják a keresztényeket, a zsidó szellem az igazi gázkamra, nem Auschwitz. Vagy legalábbis azonos azzal. Ez a soá áldozatainak meggyalázása, emlékük bemocskolása, a náci népirtás relativizálása, az áldozatokra, a zsidókra való transzferálása. Nem Auschwitz volt az igazi gázkamra, hanem a zsidó szellemiség, a nyitott társadalom mérgező kapszulája, amely a kereszténységgel szembeni népirtás. Az emberi jogok, a jogállamiság, mint zsidó trükk a kereszténységgel szemben, ez az igazi gázkamra és a népirtók nem a nácik, hanem a zsidók. Ezt mondja Demeter Szilárd, a magyar kultúrális élet egyik felkent prófétája, irányítója, miniszteri biztosa, és hajszálpontosan fogalmazza meg a Nemzeti Együttműködés Rendszere ideológiájának lényegét, antiszemita fundamentumait, az illiberalizmus szubsztanciáját. Nem véletlenül lett a rendszer antitézise a zsidó Soros György, és az általa képviselt liberális jogállam.
Demeter nem elégszik meg ennyivel, a náci irodalom legmocskosabb rétegeiből merít, hogy a legbutább kisnyilas, horthysta és keresztényfasiszta házmester, NER-imádó is megértse. A demokratikus jogállam képviselőit „liberárjáknak” nevezi, a liberalizmust az „árja” elmélettel azonosítja, a nácizmus ellenségeit teszi nácivá. Mint írja: „a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók.” A zsidók pedig az új nácik, tehetjük hozzá Demeter logikája alapján. Mindebből kiderül, hogy az Európai Unió jogállami követelményei jelentik a „gázkamrát”, a zsidó jogállamiságtól fuldokol az antiszemita „kereszténység”. Arra van még joguk, hogy ne tartsák be a jogállami normákat, hogy másokat megfosszanak alapvető jogaiktól, és az ehhez való jogaik elvesztése a zsidók mérgező gáza, amelyben fuldokol a kereszténység, mert nem lehet jogtipró.
Demeter ezután annak kapcsán, hogy ők az „új zsidók”, leírja gondosan azt, milyennek látja, minek is gondolja ő a zsidókat: „Amikor kétségbe vonják a magyar választópolgárok akaratát, képességét arra vonatkozóan, hogy megválasszák, hogyan akarnak élni, kit akarnak hatalmon látni, akkor tulajdonképpen azt mondják rólunk, hogy nagy az orrunk, büdösek vagyunk és tetvesek. Alacsonyabb rendű „lényeknek” tartanak. Higgyétek el, gyakorlatilag ezt gondolják egész Közép-Kelet Európáról, minden káeurópai nemzetről.” Ilyet 1944 óta nem írtak le magyarul, még trükkösen magukra vonatkoztatva sem, ilyen náci szöveg nem jelent meg magyar kormánytisztviselő tollából Auschwitz óta. Demeter a nácik szemével tekint ma is a zsidókra, a zsidó neki ma is nagy orrú, büdös, tetves, alacsonyabbrendű lény. Szívéből gördülnek elő olyan mondatok, amelyeket a klasszikus náci időkben is csak a beteg, legmocskosabb gazemberek írtak le.
Demeter nem elégszik meg félmunkával, az árjaelmélethez hozzáteszi a zsidó liberárja Übermensch fogalmát is, amely nem más, mint a „multikulturális ember”. A liberális demokráciák, a szabad nyugati társadalmak polgára, aki tudomásul veszi a sokszínűséget, a sokféle kultúra békés egymás mellett élését, egymásra gyakorolt pozitív hatását, nem más, mint liberárja Übermensch, aki a maga toleranciáját rá akarja kényszeríteni a Demeter-féle kereszténynáci aljadékokra is, elvárja tőlük ezt a fajta toleranciát, és korlátozná ahhoz való jogukat, hogy mindent kiirtsanak, felszámoljanak, eltapossanak, ami nem az ő homogén kereszténynáci kultúrájukat testesíti meg. Ez az ember az Orbán-rendszer egyik legfőbb kultúrpolitikai ideológusa, irányítója, a magyar irodalom hagyatékát őrző Irodalmi Múzeum főigazgatója, aki a magyar könyvszakma átalakítását készíti elő.
Demeter nem aprózza el, a végén felteszi nácizmusát hirdető irodalmi főművére a koronát: Soros Györgyöt, aki bújkálva úszta meg a valódi gázkamrákat, Adolf Hitlerrel azonosítja, aki 6 millió zsidót gyilkolt meg annak az ideológiának az alapján, amelyet Demeter Szilárd ebben az irományában előadott. Ezt írja: „Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból.” Demeter legalább nem képmutatóskodik, nem tagadja, hogy egy náci, kimondja annak az ideológiának a lényegét, amelyre Orbán Viktor rendszere épül. A fordított világ elérte tökéletes önmagát, a szabadság és a jogállamiság azonos a népirtással, a nyitott társadalom, amelynek alapja az a törekvés, hogy a világban soha ne ismétlődjön meg a holokauszt, ne legyen népirtás, hogy tiszteletben tartsák mindenki másságát és jogait, maga a gázkamra. A Hitler haláltáborát megúszó zsidó pedig maga Hitler.
Ehhez képest Csurka a Párizs-New York- Tel Aviv tengellyel egy elhajló liberális csökevény volt. Ez a szöveg a legmocskosabb náci szövegekkel azonos tartalmú és szellemiségű, amelyek előidézték a zsidók népirtását. Ez háborús uszítás, ez népirtásra való felbújtás, ez európai botrány. Ha ezt az embert nem rúgják ki azonnal az összes állami pozíciójából, akkor az Orbán-rezsim azonosul vele, és úgy kell tekintenünk, hogy az általa leírtak az Orbán-rendszer ideológusának tollából az Orbán-kormány hivatalos álláspontját tükrözik, az Orbán-rendszer ideológiai alapjait fogalmazza meg. Ebben az esetben módosítanunk kell korábbi definíciónkat: Orbán Viktor nem fasiszta, hanem náci rendszert épít és működtet. Mondjuk, ezt eddig is sejthettük, de most legalább kimondták. Az okosabb zsidók, amikor ezeket a szövegeket meghallották a II. világháború előtt, összepakolták a családjukat és elmenekültek. Ennyit tanulhattak a XX. századból, mert Magyarország egyébként semmit nem tanult belőle.
