Amerika egyik legérzékenyebb kérdése kerül október 31-én a Legfelsőbb Bíróság elé: van-e faji megkülönböztetés az egyetemi felvételik során, ezen belül pedig éri-e hátrányos megkülönböztetés faji alapon a jelentkezőket. A Students for Fair Admissions (SFFA) beperelte a Harvardot és az Észak-Karolinai Egyetemet (UNC), mert szerintük a jelentkezési folyamat során figyelembe vették a faji hovatartozást. Az SFFA továbbá azt állítja, hogy a Harvard felvételi politikája diszkriminálja az ázsiai-amerikai jelentkezőket.
Mindjárt az elején leszögezzük, hogy a Harvard esetében mind a kerületi, mind a fellebbviteli bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nincs semmi bizonyíték az ázsiai amerikaiakkal szembeni diszkriminációra. A Harvardon jelentősen megnőtt az ázsiai amerikai beiratkozások száma. A legutóbb felvett osztály közel 28%-át teszik ki, jóllehet az ázsiai amerikaiak az amerikai lakosságnak csak körülbelül 7%-át teszik ki. Az ügyet az indította el, hogy egy ázsiai (vélhetően kínai) diákot maximális pontszámokkal sem vettek fel, és ő ezt a faji megkülönböztetésnek tulajdonította.
Az ügy azért érzékeny, mert miközben sok a tennivaló a társadalom minden részén a faji megkülönböztetés visszaszorítására, így az egyetemi oktatásban is, sokan már azért panaszkodnak, hogy bár kvóták már nincsenek, de minden egyetem annyira szeretné elkerülni a diszkriminációnak még a látszatát is, hogy már a fehér amerikaiak érzik magukat hátrányos helyzetben. Miközben egy-egy kirívó példa mindenhol lehet. Az egyetemek felvételi szempontjai Amerikában nem csupán a teszteredményekre terjednek ki, ezért nem biztos, hogy a tökéletes teszteredmény bejutást jelent.
Az amerikai magyar diákok esetében nem merült fel eddig, hogy hátrányosan megkülönböztették volna őket, egyébként is a fehér amerikaiakkal egy kategóriába tartoznak, a bevándorló háttér pedig inkább előnyt jelent, mert a bevándorlókkal szembeni diszkrimináció vádját is kerülni szeretnék az egyetemek, és kifejezetten szeretik a sokszínűséget, amit a bevándorlók jelentenek. Ez is az ügy egyik fontos szála, hogy a Harvard és más nagy amerika egyetemek kifejezetten törekednek arra, hogy az egyetem összetétele minél inkább vegyes legyen, ez fakad a filozófiájukból.
Ezért nagyon nehéz lesz bebizonyítani bármilyen faji megkülönböztetést, mert Amerikában az egyetemek a legnyitottabb közösségek, amelyek leginkább szeretik a diverzitást. Ha valaki különbözik az átlagtól, valamiért különleges, egzotikus és más, az kifejezetten előnyt jelent, és nem hátrányt. Erről is eszmét cseréltek az Ethnic Media Services meghívott vendégei, John C. Yang, az Asian Americans Advancing Justice (AAJC) elnök-vezérigazgatója, David Hinojosa, az Állampolgári Jogok Ügyvédi Bizottsága, Michaele Turnage-Young, a Jogi Védelmi Alap képviselője és Sally Chen, a Harvard volt diákja.
Az SFFA szervezetét Edward Blum konzervatív aktivista hozta létre. Állítása szerint nonprofit szervezetének 22 000 tagja van, akiket tévesen utasítottak el az egyetemek, amelyek fajkritériumokat alkalmaztak a leendő hallgatók értékelésére. Blum 22 000 állítólagos áldozata közül senki sem vallott. Az egyiket azonban a Harvard-ügyben úgy írták le, de nem nevezték meg, mint egy kínai diákot, akinek első generációs bevándorló szülei, tökéletes teszteredményei vannak, és 460-as osztályában a legjobb GPA-val rendelkezik.
2022-ben az Észak-Karolinai Egyetem 43 500 jelentkezést kapott egy 4 325 fős gólya osztályra. Az UNC 40 000 jelentkezőt utasított el. Ebben az arányban, ha az első két tucat amerikai iskolát vesszük figyelembe, Blum 22 000 diákja az összes elutasított arány mindössze 2%-át teszi ki. Ez a szám elhanyagolható 0,0055 százalékra esik a 100 legjobb iskola között. Ez nem nagy probléma, különösen annak a ténynek a ismeretében, hogy a Harvard és az UNC hivatkozása az, hogy a felvételi során sokszínűségre törekszik az egyetem.
Abban az ügyben az igazságszolgáltatás kidobta a faji belépési kvótákat, de megnyitotta az ajtót a modern diverzitás logikája előtt, amelyet a Bíróság a Grutter kontra Bollinger ügyben megerősített: „Az egyenlő védelmi záradék nem tiltja, hogy a jogi kar a fajt szűkre szabottan használja a felvételi döntésekben. további kényszerítő érdeklődés a sokszínű tanulmányi szervezetből származó oktatási előnyök megszerzése iránt.”
Blum az SFFA nevében az elmúlt években négy pert indított, de egyet sem nyet meg. Most a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróságban reménykedik, amelyről sokan feltételezik, hogy szívesen odapörkölne a rasszizmus vádjával a liberalizmus egyik fellegvárának tartott Harvarddal szemben. John C. Yang az EMS sajtóbeszélgetésén azt mondta, hogy a faji hovatartozás figyelembe vétele éppen fordított módon működik. Ha figyelembe veszik a fajt, azt csak azért, hogy minél több ázsiai és fekete diákot is felvegyenek. Ha ez megszűnne, a fekete diákok száma 14 százalékról 6 százalékra csökkenne.
Az SFFA egyetlen diákot sem állított ki a nyilvánosság elé. A Harvard megtette. Sally Chen volt az egyikük. Chen, a munkásosztálybeli bevándorlók lánya, akik korlátozottan beszélnek angolul, azt mondta, hogy a Harvard „fajtudatos” felvételi politikája nélkül nem élvezné a harvardi oktatás előnyeit. „Apám szakács volt egy kínai étteremben, anyám pedig egy pékségben dolgozott a kínai negyedben. A hattagú családunk egy egyszobás lakásban nőtt fel San Franciscóban, és küzdöttünk a megélhetésért. Egész életemben állami iskolákba jártam, és egészen kicsi koromtól kezdve gyakran fordítottam” – mondta Chen.
A Harvardra jelentkezve Chen figyelmen kívül hagyta középiskolai tanácsadója tanácsait, és a hátteréről beszélt. Azt mondta, ez nagyon fontos volt ahhoz, hogy „megtudjam, ki vagyok, miért akarom azt a munkát végezni, amit ma, és ez a kontextus sokkal erősebb jelentkezővé tett”. Ma Chen olyan politikát hirdet, amely mindenki számára megnyitja az oktatási lehetőségeket, de különösen a hátrányos helyzetű kínai családok gyerekei előtt.
„Minden diák megérdemel egy esélyt, hogy egyetemre járjon, függetlenül a jövedelmétől, a felnőttkori származásától, a faji és etnikai hátterétől” – mondta Michaele Turnage-Young, az LDF vezető jogtanácsosa. Azt mondta, hogy a kisebbségi hallgatóknak, akik gyakran szegényebbek fehér társaiknál, kevesebb lehetőségük van arra, hogy megszerezzék azokat a bizonyítványokat, amelyeket a főiskolák a felvételinél figyelembe vesznek. Három-hatszor nagyobb valószínűséggel járnak szegénységi iskolába, mint a fehér diákok.
Sokan pedig kisebbségi iskolákba járnak, amelyek általában kevésbé tapasztalt tanárokkal, kevésbé haladó tanfolyamokkal, nem megfelelő létesítményekkel, kevesebb tanórán kívüli tevékenységgel, kevesebb művészeti oktatással, kevesebb szünettel és kevesebb tantermi erőforrással rendelkeznek. A főiskolai felvételi tisztviselők úgy próbálják kiegyensúlyozni ezeket a dolgokat, hogy megvizsgálják, mely kisebbségi hallgatók mutatják a legjobb potenciált, még akkor is, ha teszteredményeik nem a legmagasabbak.
Az ügy felperesei szerint a felvételi kritériumoknak színvaknak kell lenniük. „Ügyfeleink különösen attól tartanak, hogy a versenyszám törlése a felvételi eljárásból lehetetlenné teszi a színes bőrű jelentkezők számára, hogy hiteles énjüket mutassák be főiskolai jelentkezésükben” – mondta Turnage-Young. Chen megerősítette: „Azt akartuk megérteni, hogy nem akarunk olyan intézményben lenni, amely nem értékel minket” – mondta. „Méghozzá annak, akik vagyunk” – tette hozzá.
