Orbán azt mondta a NATO-csúcson, hogy „hadsereg nélkül nincs biztonság”, mintha a biztonságot kizárólag egy erős hadsereg garantálná. Magyarországot senki nem fenyegeti, a diplomácia és a megfelelő külpolitika legalább olyan fontos eszköze a biztonságnak, mint a hadsereg. Az igaz, hogy olyan külügyminiszter mellett, mint Szijjártó, nélkülözhetetlen egy erős hadsereg. A szerencséje az, hogy általában olyan országokkal szemtelenkedik, amelyeket (jobb- és/vagy baloldali) demokraták vezetnek, akik a háborús üzenettel felérő retorikára higgadtan reagálnak.
De a megfelelő oktatási, kulturális, tudományos kapcsolatok, a jó viszony ápolása legalább olyan fontos, mint az erős hadsereg. Sokkal jobb az ország biztonságát baráti kapcsolatokkal ápolni, mint a hadsereg elrettentő erejével. Az erőkultusz a fasizmus része, diktátorok szeretnek egyenruhában járni és erősnek érezni magukat. Ők szeretik fejleszteni a hadsereget, méghozzá azon felül, amire szükség van. Mert hadseregre szükség van, de nem mindegy, hogy mekkorára és mire.
Aztán a biztonság másik forrása a megfelelő szövetségi rendszerhez való tartozás, ami a magyaoknak csak ritkán sikerül. A demokraikus rendszerváltás után Magyarország végre a világ civilizált részéhez, a törvények uralmán alapuló, az emberi jogokat tiszteletben tartó, liberális demokráciákhoz csatlakozott, a szabad, fejlett és művelt Nyugathoz, ahova mindig is tartozni szeretett volna. A 2010-es választásokat követő államcsínyt követően, a fasiszta hatalomátvétel óta Orbán újra a rossz oldalra, a diktatúrák oldalára kormányozza az országot, és egyre inkább eltávolítja a biztonságot jelentő Nyugattól.
Orbán a NATO-csúcson úgy állította be nacionalista és önkényuralmi fegyverkezési programját, amivel a Kárpát-medencében a revizionista álmokat kergető nagyhatalommá szeretne válni, mintha az a NATO erősítését szolgálná és a NATO elvárásainak akarna megfelelni a költségvetés 2 százalékának haderőfejlesztésre való fordításával. Ez hazugság, Orbán nemcsak az EU, hanem a NATO ellen is dolgozik, a katonai szövetségnek éppen olyan árulója, mint a politikai szövetségnek. Oroszország és Kína érdekeit képviseli és a NATO ellenfeleinek szolgáltaja ki az országát.
Orbán fegyverkezésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a belpolitikai célokat sem. A járvány jó ürügy volt arra, hogy fegyveres katonák masírozzanak az utcán, annak ellenére, hogy a helyzet ezt nem indokolta. A vírust nem géppisztolyokkal kell legyőzni, a lakosságot nem kellett fegyveres erővel kényszeríteni, a rendfenntartás egyébként sem a hadsereg, hanem a rendőrség feladata. Ezért nem kis mértékben a belföldi megfélemlítés, az elrettentő erő demonstrálása, a tekintélyuralmi rendszer megerősítése a fegyverkezés célja. A hadsereg lassan minden stratégiai pontot elfoglal.
Szerencsére, még így sincs olyan hadsereg, hogy háború kirobbantásától kelljen tartani, ami bármikor kitelne tőle. A hadseregnek mindenesetre nagy jövőt szán, amit bizonyít az is, hogy saját fiát is katonának adta. Nyilván nem azt akarja a laktanyát söprögesse egész életében.
