A világ számos nagyvárosa után Budapesten is felavatták a Hajléktalan Jézus szobrát á szól a hír. Timothy Schmalz kanadai szobrász alkotását a Máltai Szeretetszolgálat által indított gyűjtés tette lehetővé. A katolikus egyház százmilliárdokat kap az államtól, de a hajléktalan Jézus szobrára is külön gyűjt, nem ad rá pénzt a saját keretéből.
Jézus azonosult a szegényekkel, a szegény Lázár történetével mutatja be a gazdagok szívtelenségének következményeit. Azt mondta, ha egy éhezőnek anni adnak, akkor azt neki adják. Ezért minden hajléktalan „Jézus”. De az élő hajléktalanok elől bezárják a templom ajtaját, elzavarják a templom lépcsőjéről. A szobrot viszont szeretik, az nem kér enni, nem kér inni, nem büdös, és lehet vele képmutatóskodni.
A hajléktalan Jézus szobrát felavató ünnepségen Erdő Péter bíboros megáldotta az alkotást, ezt követően egy hajléktalan tanúságtételére került sor, végül Lackfi János mondott verset. Megnéznénk az ünnepség után a hajléktalant, mennyit törődtek vele, miután a tanúságtételt elmondta.
Különösen figyelemre méltó gesztus, hogy a padon fekvő megváltót ábrázoló szobor a józsefvárosi plébániánál, a Horváth Mihály téren kapott helyet, abban a kerületben, ahol számos hajléktalan-ellenes jogszabályt fogadott el az önkormányzat, és ahol a köztéri padokat is úgy gyártják, hogy feküdni semmiképp se lehessen rajtuk. A hajléktalanság itt bűncselekmény, és ha szerencséje van Timothy Schmalz szobrásznak, akkor a hajléktalan Jézust nem visizk be a rendőrök és nem jelentik fel közterületen való lakás miatt.
Mindez Erdő Pétert egy percig sem zavarja. Ők a szobrokkal mindig jó viszonyban voltak. Az élő emberek már jobban zavarják őket. Ők Istent is csak a szoborban szeretik, a szobor nem mond semmit, a szobor nem kérdez, nem szembesít, nem állít tükör elé. A szoborhoz képest ők a nagyobbak.
Az ünnepségről még az inkvizítor-náci Kocsis Máté polgármester hiányzott még.
