Novák Katalin telefonon próbálta rávenni Ulf Kristersson svéd miniszterelnököt arra, hogy engedjen Orbánnak, s a svéd NATO-csatlakozás érdekében látogasson Budapestre. Novák nem először kerül szereptévesztésbe, és lép fel a kormány érdekében, mintha tekintélyes külső szereplő lenne, aki a szokásos durva hangnemhez képest lágyabb hangot üt meg.
Mindez színjáték, Orbán az oroszok háborújával kapcsolatban is Novákkal játszatja el a jó rendőr szerepét. Novákot a kétszínű és képmutató politikájához használja fel, hogy amikor szükséges, akkor Novákra mutat. Mint a bűvész, aki hol ezt a nyulat húzza ki a kalapból, hol azt. Novák azt a látszatot kelti, mintha Orbántól független vonalat vinne, de nem igaz.
Novák ezért egy csaló, ahogy a svéd miniszterelnököt is becsapja, és megpróbálja Orbán kezére játszani. Úgy tesz, mintha semmi kockázata nem lenne a látogatásának, miközben ha enged Nováknak, Orbán csapdájába esik. Orbán úgy kommunikálná a budapesti útját, mintha a svédek megalázkodtak volna előtte és bocsánatot kérnének tőle.
Novák olyan, mint a kígyó a kertben. Nem beszélve arról, hogy a közjogi szerepével nem összeegyeztethető, hogy kormányutasításokat hajt végre, a kormány nevében, érdekében jár el, mint egy második külügyminiszter és miniszterelnök, teljesen alárendelve a Fidesz érdekeinek. Hordhatná is a fideszes fülbevalóját. Novák nem mindenki köztársasági elnöke.
Már csak azért sem, mert köztársaság sincs, azt Orbán és a Fidesz elvette. Svédország miniszterelnöke pedig jól teszi, ha nem dől be a cselnek, tartja magát a szavához, hogy csak a NATO-csatlakozás megszavazása után hajlandó Budapestre látogatni. Orbánnak így is, úgy is meg kell szavaznia a ratifikációt. Ne engedje, hogy megalázza a színjátékával.
Orbán nem érdemli meg, hogy kihúzza abból a kutyaszorítóból, amibe saját maga vitte bele magát. Svédországnak nincs tennivalója, csak kivárni, amikor Orbán nem húzhatja tovább.