Az orbáni univerzumban megfigyelhető folyamat, hogy Orbán kezdetben asszimilálódni igyekezett a civilizált, polgári, liberális demokratikus világhoz és stílushoz. Felnézett a művelt, intelligens, tanult, szelíd és civilizált emberekre. Ezzel párhuzamosan civilizált, az emberi jogokat, a felvilágosodást, a jogállami demokráciát tiszteletben tartó emberek vették körül és ők kerültek pozícióba. Amikor Orbánnak nem sikerült ebben a közegben vezető pozícióra szert tenni, mert nem tudta legyőzni azt a hátrányt, amit a felcsúti indulás jelentett, akkor először irigy és féltékeny lett, majd harcot indított az ellen, amit nem tudott maga alá gyűrni.
Ez a folyamat vezetett a liberális Fidesztől az illiberális Fideszig, a liberalizmustól a fasizmusig, amelynek során a Felcsútról kitörni vágyó ambíciózus Orbán visszatért felcsúti nyers, civilizálatlan és bunkó önmagához, valódi természetéhez. Méghozzá úgy, hogy a civilizációban felszedett intelligenciát, nyelvezetet és gondolkodást ellenségnek tekinti, de azt használja a civilizációval szemben. Ahogy kezdte feladni a moderált stílust és viselkedést, úgy kerültek ki a vezetésből a jól nevelt, polgári környzetben szocializálódott, kulturált emberek, akiket csak felhasznált egy-egy feladatra, ahol szükség volt a civilizáltságukra és a műveltségükre, majd háttérbe szorította őket.
Az Orbán személyiségében lejátszódó folyamat, amely fokozatosan dobta le magáról a nevelés, a kulturális szocializáció rétegeit (ideológiát gyártva abból, hogy az valami álságos nemzetietlen dolog), kerültek előtérbe a felcsúti önmagához visszatérő személyiségének megfelelő karakterek, a gátlástalan, arcátlanul hazudozó, agresszív, pökhendi, neoprimitív, a civilizálatlan bunkók, a törtetők, mint Szijjártó, Rogán, Kovács Zoltán, a mindenkori szóvivők, nőkben Varga, Novák, s ez a magatartás mintául is szolgál. Még Simicskához képest is lehetett süllyedni Mészáros Lőrinc szintjére. Hatalmi ellenpontot sem tűr többé.
Aki érvényesülni akar, ilyenné kell válnia, ha egyébként nem lenne ilyen, akkor is. Mint például Gulyás Gergely, aki egyre alantasabb módon hazudik, képmutatóskodik, illeszkedik a szerepébe. Ő korrupt ember, aki elvállalja ezt a szerepet, és hajlandó eladni magát. Szemben az olyan őstulkokkal, mint például Németh Szilárd, aki csak önmagát adja, mi lényege. Orbán ideológiát gyártott a bunkóságból, antiszemita is ez az ideológia, a zsidóknak tulajdonított polgári kultúra, humanizmus megvetése, és a bunkóság felmagasztalása „nemzeti identitás” és „kereszténység” címén. A civilizáció ellen indított háború ez.
Megfigyelhető azonban napjainkban, hogy Orbán visszanyúlt a (f)elhasznált, majd eldobott intelligensebb és/vagy konszolidáltabb kádereihez. Az egyetemek elbunkósításának lebonyolításához Stumpf Istvánt kinevezte kormánybiztosnak, a legújabb hírek szerint a Vidékfejlesztési Kormánybizottság tagjai Lázár János, Stumpf István és Lázár János lesznek. megoszlanak a vélemények, hogy ezek a káderek, urak, mennyivel különbek, mint a frontvonal agresszív, konfliktuskereső, gátlástalan pribékjei, de vannak, akik ezeket az embereket neveltetésüknél és kulturáltságuknál fogva konszolidáltabb személyeknek tartják.
Való igaz, hogy a Fidesznek ezek az emberibb „arcai” nem azonosultak mindennel, nem voltak hajlandóak megtenni bármit, ezért időnként háttérbe szorulnak, de szerepüket illetően a felelősségük semmivel sem kisebb, mint Orbán frontvonalban harcoló katonáié. Navracsics Tibor építette fel a NER jogi kereteit, hozta létre az önkényuralom jogi alapjait, óriási felelőssége van abban, hogy Magyarország egy fasiszta diktatúra lett. Nem szépít a helyzeten, hogy időnként kritizálta Orbán „Brüsszel-ellenes” retorikáját. A másik két emberről sem tudnánk sokkal jobbakat elmondani, velük talán nem lenne annyira gyomorforgató ugyanaz. De a lényeg tőlük semmit nem változik.
Ezért téves feltételezés az, hogy ezeknek az embereknek a pozíciókba történő visszaemelése bármi változást is jelentene az Orbán-rendszer és az orbánizmus lényegét illetően. Ezek az emberek nem valami „enyhülés” jelei, hanem taktikai húzás részei. Orbánnal szemben semmiféle hatalommal és visszatartó erővel nem rendelkeznek, és Orbán egy cseppet sem fog megváltozni, hanem halad tovább az önmagával való teljes azonosulás útján. Semmiben nem fogják korlátozni, fékezni, akadályozni, csak legitimálni azt az aljasságot, törvénytelenséget, amit Orbán művel.
Ezek az emberek (az egy Lázár kivételével talán) elég intelligensek ahhoz, hogy pontosan tudják, Orbán rendszere micsoda. Önmagában az a tény, hogy ebben további szerepet vállalnak, és ehhez adják a nevüket, kifejezi azt, mennyire korrupt emberek. Ha tisztesség lenne bennük, akkor meg kellene bánniuk, tagadniuk mindazt, amivel ezt a rendszert elősegítették, és harcolniuk kellene ellene. Éppen az általuk állítólag vallott konzervatív értékek alapján, mert Orbán fasiszta diktatúrája a konzervatív értékeket tapossa leginkább, és viszi le az utca mocskába.
Stumpf István legitimálja az egyetemek fideszes ideológiai megszállását, önállóságuk és szabadságuk felszámolását. Annak ellenére, hogy tisztában lehet azzal, mi a különbség az egyetemi autonómia és a megszállás között. Stumpf a maga tekintélyével és maradék erkölcsi tőkéjével a magyar felsőoktatás, az egyetemi képzés primitív ideológiai lepusztításához járul hozzá, s ugyanezt teszi Navracsics és Lázár is az új szerepében. Hamisak az önáltató érvek, hogy valami jót akarnak tenni. Egy ilyen rendszerben nem lehet jót tenni, mert nem a szakmaiság, hanem Orbán fasiszta érdekei, céljai határoznak meg mindent.
Ezért ne dőljön be senki ezeknek az új arcoknak, mert semmivel nem különbek morálisan, mint az, akit kiszolgálnak. Orbán eljutott az SZKP szintjére, amikor egy-egy káder kinevezéséből azt kellett kiolvasni, hogy enyhülés következik vagy hidegháború. A különbség azonban az, hogy a szovjetorosz diktatúrában a vezető testületekbe választott kádereknek volt korlátozott hatalmuk, beleszólásuk, de a fideszeseknek nincs. Ők csupán Orbán taktikai húzásainak alanyai, akik csak jobb képet mutatnak ugyanahhoz az aljassághoz, ezért a szerepük még rosszabb, mert elleplezik az orbáni törvénytelenségek lényegét. Annyi szerepük lehet, hogy a felcsúti arrogáns bunkóság tompul és nem lesz annyira elviselhetetlenül látványos. Ez pedig a rendszer továbbélését szolgálja, ehhez asszisztálnak a fideszes korrupt értelmiségiek.
Stumpf István téved, ez nem „prezidenciális” kormányzás, hanem önkényuralom, Orbán pedig nem „erős” miniszerelnök, hanem diktátor. Ők pedig ezt szolgálják ki, és az a szerepük, hogy ezt leplezzék. Az is komoly morális aggályokat vet fel, hogy ha Navracsics úgy gondolja, hogy „a Fidesz jelentősen jobbra tolódott” tőle (amit a civilizált Európai Unióban kezdhetett érezni, mert amúgy a rendszert ő építette fel), mit keres újra bármilyen fideszes kormánypozícióban? Lázárról nem is kérdezünk semmit, mert ő csak egy helyezkedő, korrupt bájgúnár volt világ életében.
