A római katolikus egyház államtitkári rangban dolgozó oktatásügyi ügynöke a szerepének megfelelően az egyházi iskolákat nevezte a legkorszerűbb pedagógiának a piaristák egy konferenciáján. Ez volt a nap legdurvább megnyilvánulása, pedig KósaLajos is nyilatkozott ugyanezen a napon az anyja nevére írt sertéstenyésztő cég BMW-iről. Rétvári Bence egy másik világban él, pontosan abban a szörnyű világban, amire az egyházi oktatás képez.
Az egyházi oktatás alapelvei és módszerei a középkor óta nem sokat változtak, de ahogyan a katolikus egyház tanai dogmákra épülnek, úgy az egyházi oktatás is ezt követi. Dogmát és dogmatikus gondolkodást közvetít ideológiai kötelékekkel a kritikus gondolkodás helyett. Ez azért problematikus, mert a gondolkodás alapműveletei a kételkedéssel kezdődnek. Már a tudományos gondolkodás alapja is valamely hipotézis felállítása, ezzel korábbi ismeretek megkérdőjelezése. A gondolkodás nincs ellentétben a Bibliával, csak a vallási dogmákkal.
Az egyházi oktatás valójában a szabad gondolkodás gúzsba kötése, amelynek határait az egyház ideológiája és dogmarendszere jelöli ki. Ezért aki azt állítja, hogy egyházi oktatás, nevelés a legkorszerűbb, az maga is e dogmarendszer foglya, korlátozott a gondolkodása és beszűkült a tudata, emellett mindenkit teljesen hülyének néz. A jó iskola a kritikus és az elemző gondolkodást tanítja meg, és nem dogmákat ver a gyerekek fejébe.
Az egyházi tudományos gondolkodás határairól sokat tudna mondani néhány csillagász és természettudós, ha nem végzik a máglyán, ahol egyiknek-másiknak a korszerű oktatást és nyitottságot képviselő egyház még a nyelvét is kivágta, hogy ne tudja a felfedezéseit még a megégetése előtt sem elmondani. Ez az egyházi oktatás szemléletes képe. Agymosást és ideológiai kiképzést folytatnak, az iskola célja nem a nyitott gondolkodás és személyiséggé nevelés, hanem az egyháznak engedelmeskedő és a dogmái által fogva tartott alattvalók kinevelése.
Már az is felháborító, hogy az állam oktatásügyi államtitkára egy inkvizitor szemléletű és kinézetű egyházi ügynök legyen, aki az állami feladatát az egyházi érdekeknek és dogmák világának rendeli alá. Az egyház és az állam elválasztásával összeférhetetlen, hogy állami tisztségeket egyházi megbízottak, egy soha senki által meg nem választott vallási pártból delegált Opus Dei ügynökök és embereik lássanak el.
Az Orbán-rezsim a KDNP nevű nulla támogatottságú, pártnak álcázott egyházi szervezet kezébe adta az oktatás ügyét, és a magyar fiatalok nevelését. Ez rendkívül súlyos, állami feladatot egy ideológiai szervezet kezére játszó eljárás, amelynek súlyos következményei vannak. A gyerekek gondolkodásának beszűkítésén túl alattvalókat nevelnek az öntudatos polgárok helyett az egyház és a vallási ideológiával működő diktatúra számára.
E tekintetben az egyházi oktatás valóban semmit nem változott. Magyarországon megszűnt az oktatási szabadság, a tanszabadság is azzal, hogy az állam az iskolák nagy részét vallási felekezetek, egyházak kezére játszotta, méghozzá anélkül, hogy a szülőknek biztosítanák a világnézetileg semleges iskola választási lehetőségét. Egyszerűen kiéheztették tudatosan az állami, világnézetileg semleges önkormányzati iskolákat, és a település iskolájának azt a túlélési lehetőséget adták, hogy az egyházak ölelő karjaiba rohanjanak.
Így oldották meg a kilencvenes évek iskolavitáit, mint amilyen a dabasi iskolabotrány is volt, ahol a katolikus egyház meg akarta szállni a világnézetileg semleges iskolát. Most már nincsenek ilyen viták, az önkormányzatok elveszítették a jogaikat és iskoláikat, az egyházi iskolák ellepték az országot, és középkori agymosást és butítást végeznek, az uszításról és az ideológiai bebetonozásról nem beszélve.
Gondolkodó emberek helyett dogmatikusokat nevelnek, akik a versenyben nem állják meg a helyüket. Még nagyobb antiszemiták lesznek, mint amilyenekké az egyházi iskola nevelte őket, mert a zsidókat vitatkozni tanítják, méghozzá a Biblia alapján, nem dogmákat vernek a fejükbe, amivel a katolikus egyházi iskolák elbutítják a gyerekeket. Amikor pedig szabad és kritikus gondolkodásra, vitára, kétellkedésre tanított gyerekekkel szemben alulmaradnak a „keresztények”, tehetetlen dühükben megölik a jobb iskolarendszerben tanult riválisaikat. Ez a vallási antiszemitizmus egyik valódi oka. A versenyképtelenség, és a numerus clausus sem segített.
Antiszemitákat, a szabadságot gyűlölő alattvalókat képeznek a keresztény-nemzeti fasiszta állam részére. Ezt nevezi Rétvári Bence ügynök korszerű oktatásnak és nevelésnek. George Orwell és Gallilei forog a sírjában, minden valamire való gondolkodóval együtt.
