Németh Sándor, az ATV tulajdonosa, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze a Kúriához fordult, hogy a jogerős ítélet ellenére ne kelljen bocsánatot kérnie Bartus László újságírótól, mert hamisan állította, hogy az újságíró III/III-as ügynök volt. Németh lelkész arra hivatkozva szeretné megtagadni a bocsánatkérést, hogy nem bánta meg, amit tett, megbánásra nem lehet kényszeríteni, megbánás nélkül pedig szerinte a bocsánatkérés semmit nem ér.
A Kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelmében olyan esetre hivatkozott. amikor a Kúria elutasította egy ember bocsánatkérésre vonatkozó kérelmét. Arra hivatkoztak, hogy „a Kúria Pfv.IV.21.435/2013/8. számú határozatában megjelenő joggyakorlat szerint
nincs lehetőség a bocsánatkérés vagy sajnálkozás ítéleti úton való kikényszerítésére”.
Kifejtették, hogy „a bocsánatkérésnek, a sajnálkozásnak az a lényege, hogy a bocsánatkérő
személy belső indíttatásból megbánja a korábbi cselekedetét és azt szeretné kifejezni a
sérelmet szenvedő személy felé. Ezen belső indíttatás hiányában a bocsánatkérés, a
sajnálkozás értelmét veszti. Mindezt pedig kikényszeríteni nem lehet, ugyanis annak az
érintett személy belső elhatározásából kell fakadnia”.
Németh Sándor pedig kijelentette, hogy semmit nem bánt meg, nem bánta meg azt, hogy Bartust Lászlót minden bizonyíték nélkül valótlanul III/III-as ügynöknek nevezte, azzal megrágalmazta, a jó hírnevét és a becsületét megsértette. Álláspontja szerint azért nem kell bocsánatot kérnie, mert semmit nem bánt meg abból a jogsértésből, amit elkövetett.
Mivel a Kúria által hozott korábbi ítéletről van szó, amelyben a Kúria elvi jelentőségű döntést hozott, a Kúria jelen perben eljáró tanácsa a Jogegységi Panasz Tanácshoz fordult, hogy ebben az elvi döntésben hozzon új jogegységi határozatot. Magyarul, ahhoz, hogy a Hit Gyülekezete vezető lelkészét bocsánatkérésre lehessen kötelezni, a Kúria jogegységi döntésére van szükség, hogy a Németh Sándor által hivatkozott ítéletben szereplő jogi érvelést hatályon kívül helyezzék.
Elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel, hogy a személyhez fűződő jog (személyiségi jog) megsértése esetén a bíróság bocsánatkérésre, sajnálkozás kifejezésére kötelezheti-e a jogsértő felet; továbbá jogi személy bocsánatkérésre, sajnálkozás kifejezésére kötelezhető-e (Németh Sándor gyülekezei újságjának, a Heteknek is bocsánatot kell-e kérnie).
A Kúria Németh Sándor ügyében el akar térni a korábbi ítélet jogi felfogásától, magyarul Németh Sándort, Szlazsánszky Ferenc újságíró másodrendű alperest és a Hetek című újságot bocsánatkérésre akarja kötelezni, ezért vált szükségessé a jogegységi határozat.
A Kúria döntéshozatali eljárást kezdeményező tanácsa szerint elégtételadásként a jogsértő kötelezhető bocsánatkérésre, sajnálkozás kifejezésére. Annak sincs jogszabályi akadálya, hogy a bíróság jogi személyt kötelezzen elégtételadásként bocsánatkérésre, sajnálkozás kifejezésére.
A Kúria jogegységi határozatra adott javaslat szerint az objektív szankciók alkalmazásának alapvető célja a személyiséget ért sérelem következményeinek a megszüntetése. Az elégtétel adási kötelezettség szempontjából a sértett tudattartalmának van jelentősége és nem az bír relevanciával, hogy a jogsértő hogyan viszonyulása saját cselekedetéhez; azaz közömbös, hogy cselekedetét megbánta-e vagy sem.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa hoz először elvi döntést, amivel eltörli a hivatkozást (ha helyt ad a jelen ügyben eljáró tanács javaslatának), amire Németh Sánor hivatkozik, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie. Ha ez megtörténik, elhárul az akadály, hogy a Kúria Németh Sándor vezető lelkészt és társait bocsánatkérésre kötelezze.
Bartus László a jogegységi döntéshez benyújtott nyilatkozatában azt írta: „Engem nem érdekel Németh Sándor belső indíttatása, megbánása, azt intézze el az Istenével, ha van neki. Engem az érdekel, hogy azért a mocsokságért, amit velem művelt, beleértve a tíz éven át tartó pereskedést is, a jó hírnevem és a becsületem, legfőképpen pedig a lelki nyugalmam helyreállítása érdekében, kérjen nyilvánosan bocsánatot, kövessen meg, ezzel is a nyilvánosság előtt ismerje el, amit tett, hogy a nyilvánosság is megítélje ezért, amiről bírósági ítélet van. Mert addig nem nyugszik meg a lelkem, amíg ezt meg nem teszi.”
Továbbá: „Hogy megbánás nélkül ér-e valamit a bocsánatkérés, erről olyan sértettek tudnak autentikus módon nyilatkozni, mint én, akik átélték mindezt a borzalmat. Azt bízza a sértettre mindenki, hogy eléri-e a szükséges kárenyhítő hatást és elégtételt az elkövető megbánás nélküli bocsánatkérése. Az elkövető ne aggódjon amiatt, hogy ez számomra értelmét veszti, mert nem veszti. Azt más nem tudja megmondani, hogy mi ment végbe bennem az elmúlt tíz év alatt, milyen sérelmeket szenvedtem, hogyan változott meg az egész életem, és különösen nem a jogsértő fél kompetenciája annak megítélése, hogy értelmét veszti a bocsánatkérése az ő megbánása nélkül vagy nem. Nem veszíti értelmét, a tízéves pereskedésem egyetlen valódi célja, elfogadható elégtétele, ha ennyi aljasság, mocsokság, bántalom és lelki sérelem után ez az ember kénytelen bocsánatot kérni tőlem. Főleg, ha kézzel-lábbal hadakozott állítólagos “keresztény lelkész” létére ez ellen, hogy ne kelljen megtennie.”
Mivel a Kúria azzal az indokkal kéri a jogegységi döntést, hogy a Németh által hivatkozott ítélettől el akar térni, a Kúria várhatóan kötelezi majd a vezető lelkészt a bocsánatkérésre, függetlenül attól, hogy a tettét megbánta vagy nem. Az egyháztörténet szép fejezete lesz, amikor egy rágalmazó és becsületsértő, az emberi méltóságot sértő lelkész egyházi vezetőt legfelsőbb bírósági szinten kell kötelezni arra, hogy bocsánatot kérjen azért, amit tett.
Az pedig tankönyvekbe illő elrettentő eset, hogy a hivatkozása az volt, hogy a tettét nem bánta meg, és még büszke is erre egy vezető lelkész.
