A zavar és a bizonytalanság jele, hogy Orbán mindkét lehetőségre felkészülve cikket íratott (engedélyezett) a Magyar Nemzetben a Néppártból való távozás lehetőségéről és szükségességéről. Ez szól a hívek táborának és a magyar belpolitikának. Majd megszólaltatta hivatalos formában Gulyást, aki a Néppártban való maradásról beszélt, a Magyar Nemzet cikkével kapcsolatban pedig ő maga „megértő” volt, de a nyugalomra és a higgadtságra intő „csigavér” szó annak a reményét fejezte ki, hogy mégis maradhat az európai politika centrumában, és nem kell távoznia a nyíltan szélsőjobboldali fasiszták közé, ahova való. Ez utóbbi megnyilvánulások a Néppárt vezetőinek, főleg a CDU-nak szóltak, akiknek gyomorforgató módon hízelegnek Orbán és emberei, hogy valahogy megússzák a Soros-Juncker plakátot.
Az nem kérdés, hogy Orbán igazi arcát és identitását a Magyar Nemzet cikke fejezi ki, amely hiba nélkül leadta az illiberális fasiszta ideológia alaptéziseit. Ez Orbán igazi véleménye, de a „csigavér” arról szól, hogy nem adta fel, még meg kell tenni, amit lehet, mert neki politikai pályafutása legnagyobb bukását jelentené a Néppártból való kizárás. Ez jelentősen korlátozni a terveit, hogy a Néppártot saját képére formálja, többséget szerezzen, átvegye az irányítást és innen fasizálja Európát.
Az Index hazugságaival szemben, amelyekkel Orbán szekerét tolja, mára egyértelműen kiderült, hogy Orbán a Néppártban akar maradni, neki egyáltalán nem mindegy, hogy kikerül vagy bent marad, és az sem igaz, hogy a Néppárt nem tud olyat lépni, amely Orbánnak rossz lenne. Ezek rendkívül kártékony hazugságok, amelyek Orbánt védelmezik, és a valósággal szemben a magyar közvéleményt félrevezetik. Nem is csak Gulyás, hanem Szájer és mások is elmondták, hogy Orbán mindent megtesz azért, hogy a Néppártban maradhasson. Elmegy a legvégsőkig, amit még megtehet, hogy illiberális fasiszta diktatúrájából ne kelljen ugyanakkor feladni semmit. Hajlandó leszedni a Juncker-plakátokat, lemondott a Timmermans-plakátokról, Gulyás előadta az orbitális hazugságot, hogy a CEU Budapesten maradt, véleményszabadság köntösébe bújva pedig megpróbálja elkenni a bocsánatkérést. Eközben pedig olyan mélyen benyalnak a CDU-nak, hogy azt rossz nézni, s ezzel párhuzamosan megírja a Magyar Nemzet, hogy mit gondolnak.
A CDU vezetőinek a Magyar Nemzet cikkét kell odaadni, hogy tudják, milyen ideológia vezeti Orbánt és mivel butítják az embereket. Ebből képet kaphatnak arról is, mit gondolnak valójában róluk, és mit gondol Orbán a „valódi kereszténydemokráciáról”. Ha nem akarjuk körmondatokban leírni, akkor azt két pontos kifejezéssel össze lehet foglalni: fasizmust és nácizmust. Ez nem „fasisztázás”, „nácizás”, hanem ez az. Külön írást is szentelünk majd annak, hogy elemezzük a Magyar Nemzetben előadott illiberális alapelveket és azok jelentését, de a CDU anélkül is felismerheti a keresztényfasiszta és kereszténynáci ideológiát, amelyben a „keresztény” kifejezésnek semmi köze a kereszténységhez, mindössze a lényeg leplezésére szolgál.
Orbán tehát bent akar maradni a Néppártban, mert nem adta fel az európai liberális demokrácia elpusztításának tervét, és ezt a nyíltan fasiszta pártok szélsőjobboldali frakciójából nem teheti meg. Neki azzal van esélye, ha a fasizmust „kereszténydemokráciaként” adhatja el, méghozzá az „igazi” kereszténydemokráciaként, és a magyar NER mintáját másolhatja, amely a demokrácia hamis díszletei között egy ember zsarnoksága és kontroll nélküli teljhatalma, és ezt az embert Orbán Viktornak hívják. Az ő találmánya ennyi, hogy a demokrácia látszatával megtéveszti a külvilágot: a demokrácia nevét és kereteit megtartja, a belső tartalmat kibelezi és az ellenkezőjére cseréli. Egy diktátor mozgat egy demokratikusnak látszó intézményrendszert, ahol az intézményrendszer egésze az ő kezében van, mindenki az ő embere, mindent ő irányít. Ő élet és halál ura, aki kikapcsolja a szabadságot, a jog uralmát, a parlamentarizmust, a hatalom mindenféle kontrollját, az egyéni jogokat, és istenként áll az általa mozgatott intézményrendszer fölött.
Ez Orbán „kereszténydemokráciája”, és ha egy konzervatív és keresztény értékeket valló párt ragaszkodik a jog uralmához, a sajtószabadsághoz, a politikai szabadsághoz, a polgárok jogaihoz, a demokrácia igazi intézményeihez, a hatalmi ágak megostásához, a leváltható és ellenőrzött politikai hatalomhoz, akkor az „elárulta” a „kereszténydemokráciát”, és átállt a liberálisokhoz. Ez tőrőlmetszett fasiszta és náci elmélet, mert ráadásul antiszemitizmusra épül. Ez ugyanaz a náci elmélet, amit a Mein Kampfban Hitler elég alaposan kifejtett. A szociáldemokrácia és a liberalizmus, mint a zsidóság kettős arca és taktikája, a vezérelvvel és a „nemzeti egységgel” szemben. Erről szól a vita, nem a bevándorlásról, aminek semmi köze nincs ehhez. Ennek tökéletes képi kifejezése volt a Soros-Juncker plakát. Ezt kell eldönteni a CDU és a Néppárt más vezetőinek, hogy ezt elfogadják-e, ezt a Néppárt elveivel össze tudják-e egyeztetni, és megtűrnek-e maguk között egy ilyen fasisztát és nácit. Ez a kérdés.
Sajnos, azonban, a kérdést nem ilyen világosan teszik fel egyesek, és még mindig nem vetették el egyesek az elvtelen, haszonelvű pragmatikus megközelítést, amely nem az egész tésztát megposhasztó romlott kovászt látja Orbánban és a „pártjában”, hanem csak egy bajkeverőt, akit elég megfékezni, viszont éppen az illiberális fasiszta módszereivel viszonylag nagy számú képviselőt tud hozni a Néppártba. Mint megírtuk, ennél cinikusabb és aljasabb megközelítés nincs, mert éppen abból akar hasznot húzni, hogy Orbán az európai parlamenti választást is ugyanúgy elcsalja, mint a magyar parlamenti választást (ezt nevezik a fideszesek „sikernek” és a Néppárt „legsikeresebb pártjának”), mert becsapja és megtéveszti a választókat, közpénzek milliárdjait költi dezinformálásra és náci szellemiségű propagandára, és a politikai ellenfeleinek nem biztosít azonos feltételeket a kampányban. S vannak olyan néppárti politikusok, akik ebből akarnak most hasznot húzni, és ha Orbánt nem rúgják ki elvi alapon, akkor az ő szavuk dönt.
Ezért nem lefutott az ügy, e pillanatban még a németek sem döntöttek, annak ellenére, hogy Orbán a legkülönfélébb összeállítású tárgyaló. és hízelgő delegációkat küldözgeti hozzájuk. Ha a németek mellette és a bentmaradás mellett döntenek, akkor elkezdik informálisan puhítani azokat, akik már teljesen ki vannak Orbántól, és undorodnak egy fasisztával egy pártcsaládban lenni, mert a gyomruk nem bírja ezt a hazug és sötét undorító embert. Ez teljesen érthető. Ha Orbán ezt megússza, azzal vigasztalódhatnak a világ rendes emberei, hogy ez azért nagyon sokat ártott neki, és Európában mindenki látja, hogy Orbán kicsoda és hova való. Ha vissza tudja magát páváskodni a leggennyesebb hazugságokkal és képmutatással (amivel egy nagyon rossz képet mutat a „magyar” karakterről, úgy mellesleg), ebből egy rövid időre tanulni fog, hogy nem gyorsíthatja fel ilyen mértékben az eseményeket, a Néppártot lassúbb, de szívós munkával kell felmorzsolnia és elfoglalnia. S akkor majd ő zárja ki azokat, akik ma őt zárnák ki.
