A szerb-magyar határon történt erőszak részleteivel kapcsolatosan az Amerikai Népszava az egyik szemtanúval, Mihalik Angelika önkéntes segítővel készített interjút. A civilben jogász végzettségű segítő elmondta, hogy a magyar rendőrség kinyitotta a kaput, mintha beengedné a menekülteket, erre lendült meg a tömeg, majd a rohamrendőrök menekült nőket és gyerekeket vertek. Az alábbiakban Mihalik Angelika szemtanúval készült rövid interjút olvashatják.
AN
– Mikor és ki nyitotta ki a kaput, amin keresztül elindultak a menekültek át a határon? Mennyi idő múlva támadt rájuk a rendőrség, mit csináltak velük, mi történt? Mielőtt ez történt, volt-e bármilyen erőszak a menekültek részéről?
– Körülbelül délre értünk oda. A menedékkérők egy nagyobb csoportja ekkorra már kinyitotta a zöld kaput, mely a röszkei oldalt elválasztotta a horgosi oldaltól. Egy mobil védelmi „rácsos kordon” volt a TEK és a menedékkérők között az elválasztás, a nevét nem tudom, a fotókon látszik.
Egy nagyobb számú, főleg férfiakból álló csoport állt ott, akik angolul főként azt skandálták: „Open the gate”, „We do not want to stay in Hungary” „Le tus go.”. Többször arab, fárszi és még nem tudom milyen nyelveken megafonból válaszoltak a magyar oldalról, nem tudom, mit. Volt néhány hangadóbb alak, akik néha dobáltak műanyag palackokat a TEK-re, ezeket a többiek csitították, és kivitték a tömegből.
Egyszer csak hirtelen megnőtt a tömeg, gyerekekkel is jöttek emberek oda, asszonyok, a tömeg ekkor nagyobb lett. Mi viszonylag elöl álltunk, a fotóimról látszik, hogy hol, a tömeg szélén. Ekkor is ugyanezeket skandálták. A menedékkérők próbáltak alkudozni, kiabáltak, erre válaszként valami arab hadovát kaptak. Addigra már tudták, hogy ha regisztrálnak, vissza lesznek küldve, volt egy tolmácsunk, aki mondta ezt, a tömeg tudta, hogy regisztrálni nem érdemes, mert rögtön vissza lesznek zavarva, tehát a legális út nem éri meg.
Azt nem tudom miért, de hirtelen jött egy nagy adag paprikaspray, akkor egy kisgyerek nagyon rosszul lett tőle, én mellettük álltam, az allergia elleni szemcseppem jutott eszembe, azt csepegtettem a szemébe, és megnyugtattam, a szemcsepp egyébként nagyon hasznos volt, végig használtuk, még egy orvost, és újságírókat is kezeltünk vele.
A paprikaspray után megint műanyag palackokat dobáltak, de akkor is megpróbálták lenyugtatni őket. A gyerekek, nők ekkor hátrébb húzódtak. Valami kiabálás volt, és akkor jött az első adag könnygáz, még nem átdobált gránátokkal. Ekkor lett dühös a tömeg, ekkor kezdtek köveket dobálni, mi meg szemekbe csepegtetni, én asztmás vagyok, volt asztma elleni hörgőtágítóm, azt is elővettem, amikor azzal befújtam őket, akkor jobban lettek. Több löketben küldtek könnygázt, gránátokat is átdobtak (mármint könnygáz). Mi közel maradtunk, hogy tudjunk segíteni.
Aztán kisebb tüzeket gyújtottak mérgükben, de nem rohamozták meg a kaput, továbbra is ordítozás volt, végül a kődobálást abbahagyták. Ekkor jött vízágyú, a tömeg kisebb lett, hátra húzódott. Mivel úgy tűnt, erre kis nyugi lett, nekünk meg a szemcsepp készletünk kifogyott, így elmentünk gyorsan gyógyszertárba, mert azt már láttuk, hogy könnygázazni fognak.
Ahogy jöttünk visszafelé, akkor szembe jöttek velünk nagyobb csoportokban menedékkérők, voltak ott buszok, és elmondták, hogy elviszik innen őket Horvátországba, Horvátország megnyitja a kapuit, mehetnek arra. Ahogy mentünk beljebb, közelebb értünk, amikor egyszer csak hirtelen meghallottuk a kiabálást, hogy nyitva a kapu, lehet menni. Sokan megfordultak és elkezdtek szaladni, mi is, szembe pedig jöttek a szerb rendőrök. Miközben egyébként szaladtunk odafele, hallottuk, ahogy a tömeg kiabálja: „Thank you Hungary,Tthank you!”
Ahogy szaladtunk, viszonylag közel, kb. 20 méterre voltunk a kaputól, amikor könnygáz felhőt láttunk, kiabálást, ordítozást hallottunk, és szembe szaladtak emberek, sírtak, a könnygáztól rosszul voltak. Mi megálltunk, egy önkéntes odaszaladt mellénk, aki mondta, hogy a magyarok nyitották ki a kaput, és egy terhes nőt megvertek, akit már sikerült kihozni. Ekkor egy dán újságírónő ért mellénk, aki mondta, hogy a kollegáját nagyon megverték, mert a testével védett egy kisfiút, s hogy gyerekeket, nőket vernek. Azért voltak gyerekek, nők a tömegben, mondta, mert a magyarok kinyitották a kaput. Hisztérikus állapotban volt.
Személyesen nem láttam, de több riporter, menedékkérő állította, hogy a magyarok nyitották ki a kaput mindenféle előzetes kommunikáció nélkül. Ekkor odajöttek hozzám, és mondták, hogy egy kisgyerek nagyon rosszul van, segítsek. Ő bent volt egy ilyen kisebb, betört üvegű fülkében egy asszonnyal kb. öt méterre mögöttünk. Ahogy beléptem a fülkébe, láttam a vérző fejű férfit egy kisgyerekkel szaladni a karjában, hirtelen nem is tudtam kin segítsek, de a férfi elszaladt tovább. A kisgyereken segítettem, adtam neki szemcseppet, hörgőtágítót, jobban lett. Aztán kijöttem, jött egy asszony megverve, neki is szemcsepp, hörgőtágító jutott. Egy csomó embernek kezeltük a szemét, tüdejét.
Több hullámban küldtek a TEK-esek könnygázgránátot, vízágyút, a tömeg eloszlott. Mikor kicsit megnyugodtak a kedélyek, az emberek megint gyűlni kezdtek a nyitott határ előtt pár méterrel. Ekkor a szerb rendőrök beszélgetni kezdtek velük, teljesen lenyugodtak, leültek, mindent megbeszéltek. Ettől kezdve tökéletes nyugalom volt, és bár nem volt semmiféle fizikai elválasztás a TEK és a menedékkérők közt, volt egy vonal, amint túl menedékkérő nem lépett, és nem ment közel a TEK-esekhez.
– A határ másik oldalán levő menekültek megértették-e, hogy aki be akarja tartani a törvényt, és kész regisztrálni, menedékkérelmet beadni, azt automatikusan visszautasítják, mert biztonságosnak minősített országból, Szerbiábol jött, és aki a törvényes utat járja rosszabbul jár, mert kitiltják egy évre az Európai Unióból?
– Igen, mire visszaértünk, ezt tudták, kiabálták is, hogy „No registration”. Tudták.
– Hogyan fogadták ezt a hírt, felfogták-e, hogy nincs esélyük se így, se úgy, Magyarország nem tartja a be a menekültek jogait biztosító egyezményeket?
– Igen, ezt mire odaértünk, tudták. De próbáltak alkudozni, ezért kiabálták, „We do not want to stay, we do not want registration”.
– Milyen körülmények alakultak ki a határ másik oldalán a határzár következtében? Gyerekek, nők, hogyan aludtak, éltek, laktak ettek, tisztálkodtak?
– A magyar állam nem gondoskodott semmiről. A röszkei oldal önkéntesei mindenféle sátrakat átvittek, ezért sátrak voltak, aludniuk volt hol, de nem jutott mindenkinek, sokan a szabad ég alatt a földön aludtak. Vízvételi lehetőség volt. Élelmiszer nem nagyon volt. De közel volt a bolt, elmentek vásárolni, mi is segítettünk nekik, vettünk kaját, estefele megjelent két teherautó, hozott élelmiszereket. Tisztálkodási lehetőség nem volt.
