Miközben Magyarországon Orbán Viktor a mindenkit elmagyarosító homogén nemzetállam ideológiáját hirdeti a nemzetek békés egymás mellett élését biztosító „birodalom” eszméjével szemben (s eközben épp a magyar birodalmiságot sírja vissza a trianonozással), a nemzetállami ideológia bemutatkozott Erdélyben az Úzvölgyében. Megpróbálják elrománosítani („nemzetiesíteni”) a magyar temetőt, nem létező román sírokat produkálva, még a román hatóságok döntése szerint is törvénytelenül.
Orbán nacionalista „nemzetállami” logikájának alkalmazása a szomszéd országokban a határon túli magyarok helyzetét rontja és a magyar kisebbséget súlyosan sérti. De a nacionalista „keresztény” homogén állam felfogása sérti a Magyarországon belül élőket is, mert valamiben mindenki más: vagy a származása, vagy a vallása, vagy a világnézete, vagy a bőre színe, vagy a kultúrája más.
Ugyanez a magyar felsőbbségtudat (a magyar szupremácia) vezetett a „magyar birodalom” megszűnéséhez és Trianonhoz is, amelyből semmit nem tanultak a magyarok. A lecke az volt, hogy kisebbségbe kerülve a magyarok megtanulhatják megbecsülni a kisebbségeket. Nemcsak a nemzeti, hanem a vallási, világnézeti, kulturális, politikai és szexuális kisebbségeket is. A lecke azonban nem használ. Orbán a példája, hogy a „keresztény-nemzeti” nacionalizmus, kivagyiság, felsőbbrendűség, a másokkal szembeni elutasítás, kirekesztés, elnyomás mindig feltámad, és ezzel azonosítják a magyar nemzeti identitást.
Nem mutat Magyarország jó példát, aztán meglepődik, amikor a szomszédos országokban a határon túli magyarokkal szemben megnyilvánul ugyanez a sötét nacionalizmus, zsigeri gyűlölet és utálat. Erdélyben a román nacionalisták meggyalázzák a magyar katonai temetőt, fizikai erőszakkal betörnek egy olyan temetőbe, amelyet már lezártak, csak a halottak pihenőhelye és a magyar kisebbség emlékhelye. S elkezdik telerakni román kőkeresztekkel és fejfákkal, mintha román temető lenne. Még a halottak sem pihenhetek békében, az élőkre pedig fizikai erőszakkal támadnak, a román állam pedig nem védi meg őket.
Ha nem a nacionalista nemzetállami szemlélet érvényesülne Romániában is, hanem tudnának „birodalmi” szemlélettel gondolkodni, ami alatt azt értjük, hogy több nemzet és nemzetiség államaként működni, amelyben mindenki a saját kultúrája, nyelve, világnézete, vallása szerint élhet szabadon, ápolhatja hagyományait, akkor a magyar kisebbség még autonómiát is kaphatna vagy ahhoz közel álló formában élhetne Romániában. Nem a nacionalizmus lenne képes autonómiát szerezni, hanem az ellenkezője.
Ha Orbán például az Európai Unióban nem az elzárkózó nacionalista országok Európáját hirdetné, hanem a közös európai (ha neki úgy tetszik: „birodalmi”) értékeket képviselné, ha a közösségi identitás nem a nacionalizmus, hanem a jogegyenlőség, a szabadság, az egymás másságának tisztelete, szabad és békés együttélése lenne, akkor a magyar kisebbség és Románia egy még nagyobb közösségen belül tarthatná tiszteletben egymást. Akkor nem kellene a 21. században ilyen primitív és barbár eseményeknek bekövetkezniük, hogy emberek egy temetőben kövekkel támadnak egymásra, hogy a nacionalista és „nemzetállami” érzelmeiket kinyilvánítsák.
Abban is biztos lehet mindenki, hogy Orbán nem tűrné, hogy a szomszéd államok miniszterelnökei úgy járjanak Magyarországra a kisebbségeikhez, mint saját földjükre, a legkisebb udvariasság nélkül, amit a jelenlegi államhatárok megkövetelnek. Vagy ha nem ismeri el azokat, akkor miért nem megy mindjárt tankkal? Orbán a magyar kisebbségben is a nacionalizmust fűti, aztán csodálkozik, hogy a határon túliakra rárontanak az ottani anyaország nacionalistái. Nem mintha ez mentség lenne arra, amit a román nacionalisták csinálnak az Úzvölgyében, és semmiképpen nem menti a román államot, amely nem tesz rendet saját országában és nem védi meg saját polgárait. Ez gyalázat, hogy mindez megtörténhet az Európai Unión belül. De Orbán ugyanezt a civilizáció előtti törzsi, barbár ideológiát hirdeti.
Csupán arra szeretnénk rávilágítani, hogy a posztkommunista országok nem tanultak sem a kommunizmus előtti történelmükből, sem a kommunizmusból, most éppen ingadozó szövetséget képeznek azokkal az uniós államokkal szemben, amelyek a jogállamiságot, a liberális demokrácia értékeit, az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat képviselik, épp azért, hogy elkerüljék az ilyen barbár nacionalista konfliktusokat. S aztán csodálkoznak, hogy ezeket elutasítva egymást marják és falják, egymást karókkal döfködik és kövekkel dobálják, mint az őskorban.
Ezért bármennyire is felháborító a román nacionalisták barbár viselkedése és a román állam magatartása, éppen a nacionalizmust fűtő, homogén nemzetállamok Európáját hirdető Orbánnak van legkevesebb erkölcsi alapja és morális tőkéje, hogy ezek ellen fellépjen. A határon túli magyarok azzal találják szemben magukat, amit Orbán képvisel és hirdet. Egyetlen szerencséje, hogy már nincs olyan magyar terület, amelyen eredetileg nagyobb számban élt valamilyen nemzetiség, és nincs egyetlen olyan kisebbsége sem, mint amilyenek például a magyarok a mai Romániában. Akkor a homogén nemzetállama ugyanazt csinálná velük szemben, amit most a román.
De még ez sem teljesen igaz, mert a magyar cigány kisebbség állandó céltáblája a nacionalista szélsőjobboldalnak, s az antiszemitizmus kormányszinten működik. Az Orbán-rendszer antiliberális ideológiája antiszemita. Menekültek nélküli menekültellenesség, muszlimok nélküli muszlimellenesség van az országban. Lehetne Magyarország egy nyugodt, békés, boldog ország, amelyben a szeretet, a tolerancia, a mások iránti tisztelet és megbecsülés fejeződne ki, de a nacionalista „keresztény-nemzeti” szélsőjobboldali magyar identitás egy gyűlölettel teli országot teremt. Ha nincs gyűlölni való ellenség, akkor csinálnak, „Brüsszel”, „Soros”, „bevándorlók”, csupa olyan „ellenség”, akiknek csak köszönhetnek.
Ezért áll rosszul az Orbán-rezsimnek ujjal mutogatni ugyanolyan farkasokra, mint amilyenek ők maguk. A határon túli magyarság foggal-körömmel ragaszkodik a hazug „nemzeti” (valójában nemzetellenes) jobboldalhoz, miközben nekik még soha senki nem ártott annyit, mint ez a nacionalista magyar jobboldal, élükön Horthyval és Orbánnal. Érdeklődéssel várjuk, mikor fordul Orbán az Európai Unióhoz, azokat az értékeket követelve a határon túli magyarok védelmében, amelyek ellen uszít, amelyeket gyaláz, és amelyeket maga is két lábbal tapos.
