Nemcsak Orbánt tette helyére Ferenc pápa, hanem a középkori feudális katolicizmusban megrekedt magyar katolikus püspöki kart is, akik nagyjából Bayer Zsolt propagandista és a NER stílusában hiszik, hogy a krisztusi szeretetet és a keresztény hitet az elnyomó, gyűlölködő zsarnoksággal szembeállító katolikus egyházfő „egy demens vénember, aki alkalmatlan a posztjára, vagy gazember”. Ezzel szemben a pápa zártkörben leiskolázta, lepofozta a középkorban felejtődött demens magyar püspöki kart.
A Vatikán közzétette a pápa beszédét, amit zártkörben a magyar katolikus püspöki karhoz intézett. Ez hivatalos vatikáni állásfoglalásnak és utasításnak is tekinthető, amely a magyar katolikus egyházra nézve kötelező, de nincs kétségünk, hogy azt a retrográd, vaskalapos feudális magyar püspöki kar csendben elszabotálja majd. Márpedig a pápa nagyon okos dolgokat mondott, látszik, hogy jól tájékozott, jól ismeri a magyar történelmet és benne a magyar katolikus egyház történetét és jelenlegi helyzetét is. Azzal is tisztában van, hogy kereszténység neve alatt mi zajlik Pesten.
Ezért az állam és az egyház összefonódása, az állami kereszténység kéviselete és támogatása helyett a megváltásra, az evangélium örömhírére, a kereszténység valódi lényegére helyezte a hangsúlyt. Óva intett, hogy a magyar katolikus egyház a gyökerek és a múlt értékeinek megőrzése ürügyén a középkorba térjen vissza. Ehelyett azt mondta, hogy a jövő felé kell nyitni, és a krisztusi szeretetet képviselni, hirdetni, és befogadni mindenkit, kihasználni a multikulturális társadalom előnyeit. Semmi nem áll távolabb a magyar katolikus egyháztól és a püspökeitől, mint ez.
Ferenc pápa leiskolázta a magyar püspökeit: „A püspöki szolgálat tehát nem arra szolgál, hogy egy múltbeli üzenetet ismételjünk, hanem az Evangélium örökké aktuális prófétai hangja Isten szent népének életében, a mai világ történései közepette.” Kioktatta őket az egyház igazi szerepéről, funkciójáról, figyelmeztette őket, hogy ne az előjogokat és az előnyöket keressék, ne a bürokráciában éljék ki a hatalmi törekvéseiket, hanem az evangélium örömhírét juttassák el az embereknek.
Érdemes a pápát szó szerint idézni, és érdemes a szövegét elolvasni:
„Az első: legyetek az Evangélium hirdetői. Ne feledkezzünk el róla, hogy az Egyház életének középpontjában a Krisztussal való találkozás áll. Néha, főként amikor a minket körülvevő társadalom nem tűnik túl lelkesnek keresztény üzenetünk iránt, a kísértés abban áll, hogy bezárkózzunk az intézmények és struktúrák védelmébe. A ti országotokban manapság nagy változások zajlanak, amelyek általában egész Európát érintik. A hosszú időszak után, amelynek során nem volt szabad megvallani a hitet, a szabadság elnyerésével új kihívásokkal kell szembenézni egy olyan közegben, amelyben a szekularizáció egyre erősebb és egyre kevésbé érzik át az emberek az Isten iránti szomjúságot. Emlékezzünk rá: az élő víz forrása, amely mindig folyik és mindig képes eloltani a szomjat, nem más, mint Krisztus. A struktúrák, az intézmények, az Egyház jelenléte a társadalomban csak arra valók, hogy felébresszék az Isten iránti szomjúságot az emberekben, és elvigyék számukra az Evangélium élő vizét. Ezért a püspökök feladata elsősorban: nem a struktúrák bürokratikus irányítása, nem előjogok és előnyök keresése, hanem lángolóan szeressék az Evangéliumot, úgy, ahogyan van. Az örömhír tanúinak és hirdetőinek, az öröm terjesztőinek kell lennetek, atyai szívvel közel lenni a papokhoz és a szerzetesekhez, gyakorolva a meghallgatás művészetét. Ne féljetek tőle, hogy teret adjatok Isten Igéjének és hogy bevonjátok a munkába a világiakat: ezek is olyan csatornák lesznek, amelyeken keresztül a hit folyója újra megöntözi Magyarország földjét.
Második iránymutatásom: legyetek a testvéri szeretet tanúi. A ti országotok olyan terület, ahol régóta együtt élnek különböző népekből származó emberek. Különféle nemzetiségek, kisebbségek, vallási felekezetek, vándorlók alakították ezt az országot is multikulturális közeggé. Ez új valóság, amely kezdetben megriasztja az embereket. A különbözőség mindig kicsit félelmet kelt, mert veszélyt jelent a megszerzett biztonságra és kihívást hordoz az elért stabilitás ellen. Ugyanakkor nagy lehetőség arra, hogy megnyissuk a szívünket az Evangélium üzenetére: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15,12). A kulturális, etnikai, politikai és vallási különbségekkel szemben kétféle magatartást tanúsíthatunk: vagy bezárkózunk mereven úgynevezett identitásunkba, vagy megnyílunk a másikkal való találkozásra és együtt gondozzuk egy testvéri társadalom álmát. Szívesen említem meg itt, hogy éppen ebben az európai fővárosban találkoztatok 2017-ben Kelet-Közép-Európa püspöki konferenciáinak képviselőivel, és azt hangsúlyoztátok, hogy mindenki a maga identitásához ragaszkodik, de ez soha nem lehet oka az egymási iránti ellenségeskedésnek és lenézésnek, hanem segítenie kell az eltérő kultúrák közötti párbeszédet.
A városotokat kettészelő hatalmas folyó fölött ível át a gyönyörű Lánchíd, amelyet egy gyenge kis fahíd helyén építettek, hogy összekösse Budát és Pestet. Ha azt akarjuk, hogy az Evangélium folyója elérje az emberek életét, és itt, Magyarországon is testvériesebb és szolidárisabb társadalom alakuljon ki, ahhoz az szükséges, hogy az Egyház a párbeszéd új hídjait építse. Mint püspököktől, azt kérem tőletek, hogy a papokkal és a világi lelkipásztori munkatársaitokkal együtt mindig mutassátok meg az Egyház valódi arcát, amely mindenkit, a kívülről érkezőket is elfogadja, testvéri és nyitott a párbeszédre. Legyetek olyan főpásztorok, akik szívükön viselik a testvériséget. A nyájnak ne gazdái legyetek, hanem atyái és testvérei. A testvéries magatartás, amelynek művelésére kérlek titeket a papokkal és Isten egész népével, váljon egy fényes jellé Magyarország számára. Így formálódik egy olyan Egyház, amelyben főként a világiak, mindennapi életük minden területén, a családjukban, a társadalomban és hivatásukban az evangéliumi testvériség kovászává válnak. Legyen a magyar Egyház a hidak építője és a párbeszéd előmozdítója!”
Multikulturalizmusról, demokráciáról, a múlt helyett a jövőbe való tekintéstől, az állami kiváltásgok és előjogok keresése helyett, a gyűlöletre és kirekesztésre épülő keresztényfasizmus helyett a krisztusi szeretet, az elfogadás, a befogadás, az emberekhez való közelség és az evangélium középpontba állítását hangsúlyozta. Ez azt is jelenti, hogy a magyar püspöki kar ennek ellentétét teszi és képviseli.
Ha csak egy kicsit megváltozna a magyar katolikus egyház a Ferenc pápa által képviselt irányba, és nem a horthyzmus, az antiszemitizmus, Orbán keresztényfasiszta államának támogatója lenne, hanem az evangélium hirdetője, a krisztusi szeretet képviselője, amely nem az állammal üldöztetné az embereket, már megérte ez a villámlátogatás Orbán fasiszta rendszerében.
