A Demokratikus Koalíció újra tett egy kósza kísérletet arra, hogy bojkottálja a diktatúra parlamentjét, de ahhoz nem elég bátor és követkzetes, hogy elvszerű döntést hozzon. A párt „azt kéri a baloldali ellenzéki pártoktól, fontolják meg, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus végéig ők se vegyenek részt az Országgyűlés munkájában. A párt kérése a kétharmados szavazásokra nem vonatkozna”.
A második mondat máris értelmetlenné teszi az elsőt. A bojkott az bojkott, a kivonulás az kivonulás. A legitimáció megvonása az a legitimáció megvonása. Aki kivonul, az elhagyja a díszletparlamentet, mert nem ismeri el a legitimitását, és ezzel kivonul Orbán rendszeréből. Aki visszajár, az nem vonult ki, az nem hagyta ott, nem vonta meg a legitimációt. Az kint is van, bent is, valójában csak nevetségessé teszi magát.
Ezt a nevetséges csiki-csukit már eljátszották egyszer, aminek a hátterében kizárólag anyagi megfontolások vannak: ha a DK elvszerű és következetes lenne, és teljesen elhagyná Orbán álparlamentjét, akkor nem lenne jogosult az évi százmilliós állami párttámogatásra. Azt a DK jól tudja, hogy Orbán magánosította a közpénzeket, az egész államkassza ekveszítette a közpénzjellegét, ezért az állami párttámogatást Orbántól kapják a rendszer legitimációjáért.
Addig van a pénz, amíg a rendszert legitimnek mondják. Ha csak bizonyos dolgokban nem vesznek részt, az részbeni pénzmegvonást vagy büntetést hozhat magával, de maradnak a rendszer keretein belül. Orbán lefizetéséről nem tudnak lemondani. A DK ügyvezető alelnöke kijelentette: a magyar parlament jelenleg csak a demokrácia díszlete, arra szolgál, hogy a „szolgalelkű fideszesek rányomják a pecsétet Orbán akaratára”.
Ebből az következne, hogy a DK ehhez nem asszisztál, nem nyújtja a demokrácia hamis látszatát, hanem kivonul, bojkottál, elhagyja a rendszert, megvonja a legitimációt és soha többé vissza sem néz. De nem ezt mondják, hanem azt, hogy „a Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők ezért csak akkor mennek be a parlamentbe, ha szavazatukkal meg tudják akadályozni egy kétharmados jogszabály elfogadását.”
Aki kint van,a z nincs bent, aki bemegy és visszajár, az nincs kint. Ha Orbán parlamentje csak díszlet, akkor teljesen mindegy, hogy mit csinál, ott kell hagyni, és nevetségessé kell tenni, hogy önmagukban szavazgatnak az Orbán által eldöntött kérdésekről. Molnár Csaba elpanaszolta, hogy amikor a DK-s politikusok kivonultak az Országgyűlésből, akkor egyedül maradtak a kezdeményezésükkel, holott a parlament bojkottja akkor lehetne eredményes, ha minden demokratikus ellenzéki párt ezt tenné.
Csakhogy a DK soha nem vonult ki rendesen, ennek bohóckodásnak és a pénz miatt simlis hazudozának semmi értelme nincs. Ezen a javaslaton még gondolkodni sem volt érdemes. Másrészt ha a DK így látja, s az elvi döntés a távozás lenne, akkor nem teheti függővé saját döntését attól, hogy mások mit csinálnak. Akkor nem számít, hogy más mit tesz, én nem teszem azt, amivel nem értek egyet.
Az elmúlt hetekben a CEU-ügy és a „civilek szemben indított kormányzati támadások” ismét megmutatták, hogy Magyarországon nem demokrácia van, hanem Orbán egyszemélyes uralma – jelentette ki Molnár. Sorra fogadják el a Moszkva diktálta törvényeket, az ellenzék semmibe nem szólhat bele – tette hozzá. Ha így van, akkor a pénzen kívül még mit keresnek ott?
Molnár Csaba azt is hangsúlyozta, hogy csak a kivonulás megfontolást kérik és direkt nem a felszólítás szót használták. Ha a „demokratikus” ellenzék kivonulna a parlamentből, az olyan erőteljes lázadás lenne a demokratikus politikusok részéről, mint „amilyen erőteljes lázadást látunk az utcákon (…) magyar emberek részéről”.
Egyrészt kivonulni kellene, a többieket pedig nem kérni, hanem felszólítani, mert ez egy elvi követelmény demokratikus pátoktól, és valljon mindenki színt: demokratikus elvek vagy a pénz? Melyiket választják? Ahogy ez a kérdés rájuk is vonatkozik a mai napig. Másrészt az a javalat vagy kérés, amivel a többiek elé álltak a „részleges kivonulással”, lényegében a bent maradással, egyáltalán nem méltó ahhoz a lázadáshoz, ami az utcán zajlik. Ellenkezőleg.
A DK javaslata egy rossz lelkiismerettől gyötört párt képmutató pávatánca, amellyel az elvek, a jogállamiság, a Köztársaság és a diktatúrától kapható pénz között lavíroznak. Az egész undorító és visszataszító úgy, ahogy van. Aki kurva, az legyen kurva, és ne akarja szűzlánynak mutogatni magát. Az utcán a „szűzek” lázadnak, a parlamentben pedig kurvák ülnek. Köztük a DK.
Lefordítjuk ízes magyar nyelvre a DK javaslatát. Csak hétvégén baszunk, de a pénzt kérjük. Hétköznap pedig szűznek érezzük magunkat. Na, ez az, ami nem megy. A prosti az prosti. Ez a DK és az összes kollaboráns korrupt prostituált álellenzéki párt a parlamentben. Semmi közük ahhoz, ami az utcán zajlik, szégyelljék magukat. Nem kicsit, nagyon.
